Ha rémálmom lesz, biztosan előjön ez a döntő

24
2016.08.10. 00:42
Nem példátlan a vívásban a nagy fordítás, az utolsó csapataranyat így nyerték a kardozók még 1988-ban. Imre Géza ellen a koreai Park fordított, így nem jött össze a párbajtőrözők tökéletes mérlege, vagyis hogy mindkét egyéni Magyarországra kerüljön.

A párbajtőröző Imre Gézának olimpiáról volt már bronz- és ezüstérme, a riói olimpián mindössze egy találat választotta el attól, hogy kiegészítse az ötkarikás éremkollekcióját. Ezt az egy találatot mégsem sikerült bevinnie a koreai Park ellen.

14-10-ről elveszítette a döntőt, így ezúttal is második lett, mint 2004-ben a csapatversenyben. Nagy különbség, hogy az egy megnyert ezüst volt.

Szász Emese négytalálatos hátrányról fordítani tudott szombaton, Imre ugyanilyen előnyt nem tudott megtartani. 

Próbálom nem teljesen hülyének érezni magam itt előttetek

– kezdte fanyar humorral válaszait, és ez a hangvétel végigkísérte a mondandóját.

Pár fontos gondolatot idézünk ebből.

  • Ha rémálmom lesz, biztosan elő fog jönni ez az asszó.
  • Nem akarom most még kielemezni, mert csak magamat emészteném, és hátravan még a csapatverseny. Nem akarok még lejjebb menni.
  • Nyolc és fél percig olimpiai bajnok voltam, de ez kevés.
  • Jól csinálta Park, nem tudtam sajnos kicsikarni együttes találatot. Hihetetlen, hogy így alakult.

14-10-nél egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy ez már megvan. Nem éltem bele magam, félreértés ne essék, csak egy pillanatra futott át, de ez is hiba volt. Egy pillanatra sem szabadott volna. Lehet, hogy ezen múlt, ezen az apróságon.

  • Ha másfél éve, az egyéves kihagyásom után azt mondja valaki nekem, hogy világbajnok leszek egyéniben, az olimpián pedig ezüstérmes szintén egyéniben, nem biztos, hogy komolyan veszem. Az egyéniben ugyanis nem voltak eddig kimagasló eredményeim. Most vannak, és hajszál híján mindent elértem.
  • Sohasem jó veszíteni, így pedig különösen nem. Ha simán kikaptam volna tőle, akkor minden más, könnyebb feldolgozni. Így azért kellenek majd a napok, esetleg évek. Talán húsz vagy harminc elég lesz, de lehet, hogy ötven – mondta fanyar mosollyal.

Talán siettetni akartam a befejezést. 14-10-nél volt egy olyan találatom, amivel megleptem Parkot. Azt megpróbáltam még egyszer, de kivédte, kikerülte a pengémet. Utána végig abban bíztam, hogy bele tudok szúrni a támadásába. Nem sikerült, mert ő stílust váltott, nem azt csinálta, amit addig.

  • Megfordult a fejemben, hogy kicsit vissza kellene fogni az iramot 14-12-nél, mert állásból több esélyem lenne a mindent eldöntő találatra. Nem így alakult. Utólag minden könnyebb.  
  • Parknak más esélye nem volt, mint hogy támadjon, ilyenkor ez gyakori. Megtette, nem volt veszítenivalója, és a folytatásban túljárt az eszemen. Ezt kár tagadni, előbb gondolkodott, mint én. Egyszerűen nem tudtam megszúrni, nem találtam, hogy hol van.   
  • Abban az országban, ahol élünk, pontosan tudjuk, mekkora a különbség a győztes és a döntőt elveszítő között. Most már én is érezni fogom a saját bőrömön. Nem mintha eddig nem éreztem volna, mert csapatban voltam már második, de az egyéni kicsit más ebben a tekintetben is.
  • A csapatversenyben Koreával vívunk, nem lesz könnyű, de megpróbálok most már a csapatra koncentrálni.
  • Izgultam a verseny előtt, de nem stresszeltem túl. Az észt srácon látszott, hogy ő jobban izgul. Grumier sem mert olyan hosszú tőrrel vívni, ahogy szokott, talán tartott már tőlem. Park a végén már nem tartott semmitől, neki egy esélye volt, és azt megragadta.
  • Amikor a dobogó második fokán álltam, arra gondoltam, milyen jó lenne egy agymosó folyadék, mennyivel könnyebb lenne.
  • Két vagy három olimpiával korábban is azt mondtam, hogy most már abbahagyom, nem szeretnék most a jövőről beszélni, hogy legalább ebben ne csináljak hülyét magamból.
  • Nem jó szájízzel hagyja így abba az ember, de a jövővel még ne foglalkozzunk.
  • Csapatban jó lenne egy érem, és több szerencsével befejezni.
  • Amikor a repülőn megtudtam a sorsolást, hogy Boczkó Gáborral vívok, távolinak éreztem a döntőt, de evés közben megjött az étvágy. Boczek ellen nem túl jó ugyanis a mérlegem.
  • Bronzérmet jósoltak nekem az amerikai lapok, távolinak tűnt. Jobb lett, mégis van hiányérzetem.
  • Öröm volt nézni az elemzést videón, amit készítettek nekünk Parkról, de videóról nem lehet nyerni.
  • Kulcsár Győző megkérdezte egyszer valakitől, hogy nem volt-e benne több. Mindig van több. Ma is lehetett volna egy kicsivel több.
  • Nagyon fog hiányozni ez az arany, mert ennyire közel nem jut hozzá gyakran az ember, de ez sajnos benne van.