Érdekel a sport? Szereted a sikersztorikat?
Most 184 olimpiai arany történetét olvashatod el féláron!
Óceánia braziljai ma mennybe mennének rögbiben
Csütörtökön minden eldől rögbiben, és itt most tényleg nem túlzás olyan formulákkal élni, hogy egy kis szigetország a világ másik felén lélegzetvisszafojtva figyeli az eseményeket. Az alig 900 ezres Fidzsi-szigetek szerdán már sporttörténelmet írt azzal, hogy kiverte a negyeddöntőben Új-Zélandot, és ha ma minden úgy alakul, ahogy most arrafelé tömegek imádkoznak érte, ebből a sporton túl is történelem lehet Óceániában.
Fidzsi abba a 74 országba tartozik, amelyek még soha nem nyertek érmet az olimpiákon, így már az is nemzeti örömünnepnek számított, hogy a rögbi 1924 után újra bekerült az olimpiai programba. A 900 ezres országban 35 ezer igazolt rögbijátékos van, gyakorlatilag mind férfiak, vagyis ha leszámoljuk a csecsemőket és a tényleg öregeket, legalább minden tizedik férfi hivatalos játékos, és akkor még nem vettük figyelembe a hobbijátékosokat – a becslések szerint velük együtt vagy 80 ezren játsszák a nemzeti sportot.
A rögbit ide is a britek hozták el, a világ legjobbjai egyébként is a volt gyarmatbirodalom tagjai Új-Zélandtól Dél-Afrikáig, de három, egyébként a világszintű versenysportban marginális szerepet játszó óceániai szigetország is a szűk elitbe tartozik: Szamoa, Tonga és Fidzsi egyaránt megőrül a rögbiért.
Furcsán népszerűsítették sportjaikat a britek
Érdekes, hogy a britek hogyan terjesztették el a különböző sportágakat a glóbuszon, mert bár mindenhová jutott legalább egy, idővel nemzeti sporttá váló koloniális játék, a sporttérkép elég bonyolult, hiszen egyik helyre a krikett, másikra a gyeplabda, a harmadikra a lovaspóló jutott, mintha csak valami rafinált világuralmi megfontolás lett volna a háttérben.
Fidzsin néhány hónapja maga a miniszterelnök jelentette be, hogy melyik 12 játékos lesz az olimpiára utazó keret tagja - képzeljük el, hogy Orbán áll ki a nyilvánosság elé, hogy elmondja: Dibusz lesz a cserekapus; végül is elképzelni azért nem teljesen lehetetlen - ; de hát a fidzsi elnök ezzel tulajdonképen csak hazafias kötelességét teljesítette. Az egyébként etnikailag nagyon vegyes, jelentős indiai eredetű népességből, bennszülöttekből és a gyarmatosítók utódaiból álló országot közmondásosan négy - angolul ráadásul R-betűs - dolog tartja össze: a ratuizmus (a most már inkább csak kokárdaként kirakott régi hit, hogy a sziget főnökei isteni leszármazásúak), a rojalizmus, a vallás (religion), és végül természetesen a rögbi. Hogy a vallás, az istenítés és a sport annyira nem is áll távol egymástól, azt ez a videó is mutatja: a válogatott, itt most a 15 fős csapatról van szó, éppen vallási himnusszal ünnepel extázisban az öltözőben.
A sportot ugyan majdhogynem csak etnikailag fidzsinek számító őslakosok játsszák, így is össznemzeti ügy. Az külön örömujjongást váltott ki, hogy az olimpiára nem a szokásos, 15 fős nagy rögbit vették fel, hanem a hétfős változatot. Bár Fidzsi a másikban sem rossz, ebben a kiscsoportos műfajban regnáló világbajnokként már a játékok előtt is nagyon komoly esélyesnek számított. Ezt mintha csak nekik találták volna ki, mondják: itt érvényesülhet igazán a kreatív, sokat futós, váratlan passzokkal operáló stílusuk;
Vakon adott passzok és bevállalós, szemkápráztató játék, ami náluk nagyon jó fizikummal és sebességgel párosul.
Mi más lehetne a cél, mint az arany? A szurkolók, a csapat életében ezek szerint amúgy is fontos szerepet játszó miniszterelnök és maguk a játékosok is teljesen egyértelművé tették, hogy csakis az aranyban gondolkodnak:
Az ezüst vagy a bronz ugyanolyan csalódás lenne, mint a negyedik vagy az ötödik hely.
És az olimpián ennek megfelelően menetelnek. Az elég simán és a fölényesen között hozták az összes csoportmeccsüket, aztán szerdán túljutottak előbb a nyolcaddöntőn, majd legyőzték a nagy ellenfél Új-Zélandot is. A kivik számára hatalmas csalódás volt az olimpia, már az első meccsükön kikaptak az előzetesen tök esélytelennek gondolt, aztán most már a legjobb négyben örömködő, egyébként egy honosított új zélandi játékos által vezetett Japántól, és egy újabb vereséggel már annak is örülhettek, hogy tovább tudtak egyáltalán menni a kieséses körbe. Itt nem bírtak az óceániai kistesóval, és egy kemény meccsen Fidzsi szerdán 12-7-re győzött.
Az elsőszámú fidzsi sztár a csapatkapitány Osea Kolinisau, de a legtöbb játékos egyébként csak félprofi. Játszik a válogatottban börtönőr, katonatiszt, egy-két rendőr és két szállodaportás is. Személyesen is életre szóló esély számukra az olimpiai cím, ezek a játékosok ugyanis egyáltalán nem gazdagodtak meg a sportból. Ők tényleg az utcáról indultak, labda helyett sokszor csak műanyagpalackokkal játszottak, de válogatott szinten is filléres gondok voltak még a közelmúltban is: volt, hogy nem jutott benzinre a csapatbuszba, de még vizet sem tudtak venni a játékosoknak.
A riói olimpia miatt most az a vezető hasonlat, hogy a nyomornegyedekből induló fidzsi rögbisek úgy verik végig a világot, mint a brazil népmesékben a favelákból jövő utcagyerekek. Csakhogy ez a mese ma valósággá válhat.
Négy ország maradt versenyben, a maradék meccseket estig lezavarják – itt csak kétszer hét percig tart egy meccs, úgyhogy egy nap alatt kettőt is játszanak a csapatok. A magyar idő szerint fél nyolckor kezdődő elődöntőkben előbb Fidzsi a meglepetéscsapat Japánnal játszik, majd Dél-Afrika megy Nagy-Britannia ellen, aztán éjfélkor jöhet a döntő. Fidzsinek már szinte biztosan meglesz történelmi első olimpiai érme, de ez nem lenne elég nekik. Ők győzni jöttek Rióba.