Nem billentek felénk a kritikus meccsek, szenvedtünk dzsúdóban

A riói olimpiára ugyanannyi, nyolc magyar dzsúdós mehetett, mint amennyi 4 éve Londonba. Most az akkori olimpia eredményei és az indulók is nagy várakozást generáltak, a hazai szövetség a londoni eredmények megismétlését, két-három érem megszerzését tartotta lehetségesnek. Ez azonban nem sikerült.

Túlzás volna leszereplésről beszélni, de az kétségtelen, a korábbi eredményeket nem tudta hozni a magyar dzsúdóválogatott.

Apró dolgokon is múlt. Londonban a nyolc versenyző két érmet és még két pontszerző, ötödik helyet szerzett. Rióban érem nélkül, egy ötödik hellyel zártak dzsúdósaink.

A 48 kilós Csernoviczki Éva Londonban bronzérmet szerzett, Rióban nem sikerült megismételnie, főleg nem túlszárnyalnia akkori teljesítményét az idén Eb-ezüstérmet is szerző dzsúdósnak. Jól kezdett, bejutott a legjobb nyolcba, de combsérülése megakadályozta, hogy teljes értékű harcos legyen.

A londoni ezüstérmes Ungvári Miklós a dzsúdósok egyetlen pontszerzője, ötödik lett. Saját bevallása szerint buta hibával kapott ki a bronzmeccsen, földharcban bukta az érmet, ezért csalódásként élte meg a ötödik helyet.

Karakas Hedvig négy éve ötödik volt, az idén nem sikerült neki ez a bravúr, összekerült a később bajnok Rafaela Silvával, majd a vigaszágon sem tudott meglepetést okozni.

Joó Abigél is eljutott a legjobb nyolc közé, a világbajnokot is megverte, de ahogy ő maga mondta, nagyon elfáradt, a következő meccseken fizikailag már bírta eléggé, nem tudott újítani a vigaszágon, és hetedik lett.

Csoknyai László négy éve kilencedik volt, most az aktuális világbajnok ellen kezdett, nem tudott bravúrt bemutatni. Cirjenics Miklós nagyot küzdött a világbajnoki ezüstérmessel az első fordulóban. A meccsük döntetlennel végződött, aranypont döntött a német Frey javára.

Tóth Krisztián az első meccsét viszonylag könnyen nyerte, de a nyolc közé már nem jutott be, egy viszonylag ismeretlen kínaitól kapott ki, majd arról beszélt, milyen nagy nyomást helyeznek rá az olimpián.

Otthon senkinek nem felel meg semmi. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető.

Mi az országot képviseljük, tudása legjavát szeretné szerintem mindenki kiadni, aki itt van. Nyilván van, akinek ez arra elég, hogy három-négy olimpiai bajnoki címet szerezzen, van akinek arra, hogy kijutott” - mondta a veresége után.

Tóth kifakadása után Lénárt Ágota sportpszichológus az MTI-azt mondta, „azokat a versenyzőket nyomja agyon a teher, akik mentálisan nem készülnek fel erre a helyzetre.

A mostani példák jól mutatják, hogy ha nincs meg a felkészítés, akkor szélsőséges reakciókra lehet számítani, ami abból fakad, hogy a sportoló dühösnek és tehetetlennek érzi magát, mert nem tudja a helyzetet kezelni" - mondta Lénárt. Vannak olyanok, akik maguktól képesek megfelelően mentális tréninget alkalmazni, de vannak, akik erre sosem jönnek rá.

Évtizedek óta mondjuk, hogy egy világversenyre, és főleg az olimpiára mentálisan is fel kell készülni. Ez azt jelenti, hogy a sportolónak nagyon sokszor modelleznie kell azt a helyzetet, ami vár rá, ezt be kell gyakorolnia, és ezt különböző sportpszichológiai módszerek, technikák segítségével el kell sajátítania" - mondta, és szerinte nagyon sok sportoló gondolkodik úgy, hogy majd a helyszínen megbirkózik a körülményekkel.

Hogyan is készülne fel, ha egy olimpiai faluban laknak, ahol iszonyatos a nyüzsgés,  és a pihenőidejüket sem tudják a szokott módon beosztani. Persze nagy a nyomás a média részéről is, sőt, a barátok és a család részéről is megnövekedett teher hárul rájuk.

Erre mondták, hogy az a legjobb, ha a sportolók egyáltalán nem is olvasnak hozzászólásokat a közösségi oldalakon.

Bor Barnának sem volt szerencséje a második meccsén, 14 másodperccel a vége előtt megintették a bírók, a meccset nézve nem sok alappal, és ezzel a sidóval ki is esett.

Nem billentek felénk a kritikus meccsek

Kovács Antal, 1992-es olimpiai bajnokunk az MTI-nek nyilatkozva azt mondta „majdnem minden meccsünk nüanszon múlott. Ami Londonban nekünk állt, az most mind nem. Gyakorlatilag nem tudnék olyan mérkőzést mondani, ami kritikus volt, és felénk billent volna. Pedig mindenkinek, talán Csoknyai Lacit kivéve, komoly esélye volt arra, hogy pontszerző legyen, vagy érem közelébe jusson. Mindenki egy hajszállal maradt le arról, hogy a pontszerzőből érmes legyen, vagy eljusson a pontszerzésig" – mondta.

Megemlítette, hogy nemcsak a magyaroknak, hanem erős dzsúdónemzeteknek sem jött ki úgy a lépés, ahogy várták, a hollandokat, az oroszokat, a németeket és a franciákat említette. A franciák péntek éjjel elhozták közben a második aranyat is dzsúdóban, van még két ezüst- és egy bronzérmük.

Szerinte több magyar versenyzőnél is előfordult, hogy a nehezét megoldotta, és az erősebb ellenfélen túljutott, aztán amikor papíron könnyebb mérkőzés következett, azt nem tudta megnyerni.

„Látni kell: hiába nyert valaki világbajnokságot, hiába csinált akármit korábban, és érzi még két héttel az olimpia előtt is, hogy keresztülmegy a falon, eltölt itt egypár napot, aztán bemegy az arénába, ami szinte felrobban, és az összenyomja"   – magyarázta.

Eredmények Londonban és Rióban

Ungvári Miklós	London: 2.	Rio de Janeiro: 5.
Csoknyai László	9.	17.
Madarász Tamás/Tóth Krisztián	9.	9.
Bor Barna	7.	9.
Csernoviczki Éva	3.	7.
Karakas Hedvig	5.	7.
Joó Abigél	5.	7.
Mészáros Anett/Cirjenics Miklós	9.	17.