A hétfő nem a mi napunk volt

• K-2 500 méter: Szabó Gabriella-Kozák Danuta páros döntős.
• K-1 200 méter: Douchev-Janics Natasa negyedik lett a középfutamban, nem jutott tovább.
• C-1 1000 méter: Vasbányai Henrik harmadik lett a középfutamban, nem jutott be az A döntőbe.
• K-1 1000 méter: Kopasz Bálint ötödik lett a középfutamban, nem jutott be az A döntőbe.
• Kötöttfogású birkózás 85 kg: Lőrincz Vikor ötödik lett
• Női 10 km-es úszás: Risztov Éva 13., Olasz Anna 14. lett.
• 110 méteres gátfutás: Baji Balázs elődöntős.
• Női vízilabda: a magyar válogatott elődöntős, miután szétlövésben legyőzte az ausztrálokat.

 Engem a leginkább a csalás borít ki a sportban. Amikor semmit nem tudsz tenni sem sportolóként, sem nézőként, illetve de, kizárást, eltiltást vagy sittet kockáztatva. Egyszer vezettek ki Loki-meccsről még Debrecenben, az UTE vagy Újpest, esetleg Dózsa ellen, (ki tudja, akkor éppen hogy nevezték magukat), akkor, amikor Véber Gyurit, egykori legendás játékosukat is, aki világosbarna bőrdzsekiben és hullarészegen ült a kispadon. Gyuri megjegyzéseket fűzött az eseményekhez amit mi, a nyugdíjasszektor ötödik sorában ülve érthetően nehezményeztünk, és addig hergeltük, míg Gyuri fel nem állt, és ki nem hajított egy flakont az irányunkba. A játékvezető ezt unta meg, és zavarta el a picsába a kispadról. (A büfében ivott tovább.) Engem akkor küldtek ki, amikor a második meg nem adott Loki 11-es után a bíró befújt egyet az ellennek, és kiállított valakit tőlünk, mert akkor elszakadt bennem valami, és a kerítésre felugorva, habzó szájjal szidtam MINDENKI kurva anyját, elsősorban Urbán Flóriánét, mert ő könnyű célpont volt. A rendezők meg leszedtek a kerítésről és kivezettek.

Ha tegnap Rióban, a birkózócsarnokban vagyok, nem biztos, hogy csak úgy ki tudnak vinni. Eleve, 126 kiló vagyok, ha csak elengedem magam, akkor is meg kell szenvedniük velem, és ahogy elnézem az önkénteseket, hatan is kevesen lennének hozzám. A 85 kilós kötöttfogású bronzmeccsen a mi fiunk, Lőrincz Viktor nem a semmiből lépett elő, hiszen 2012-ben, a belgrádi Eb-n, majd a budapesti és a taskenti vb-n is bronzérmes lett. Az olimpiai érem lett volna a legjobb eredménye, ennek megfelelően küzdött, de amit német ellenfele, Denis Kudla nem tudott elérni ellene, azt a zsűri ás a bíró közös erővel igen.

Már azt is nehezen viseltem volna, amikor a semmiből kapott két pontot a német szabálytalan fogásért, amit a bíró maga sem látott annak, de a zsűriasztal mellett ülők igen. Viktor csak legyintett, és gyorsan egyenlített, majd az ellenfelét passzivitásért megintették, és már fordult is a kocka, de csak egy időre, mert fél perccel a vége előtt jött az a pillanat, ami után engem a CNN-en is mutogattak volna: a NEM passzív Lőrinczet is megintették, és mivel több intése volt, a 3-3 a németnek kedvezett. Itt rohantam volna a zsűriasztal felé, az tuti. Az ötödik hellyel egyébként meg semmi baj nincsen, csak így lemaradni a bronzról az sokkal lélekölőbb, mint mondjuk 3-0-ra kikapni, de tisztességes körülmények között.

Az olimpiában az a jó, hogy két hétre a sport ellen amúgy beoltott nézők és szakértők lesznek, lásd fent, és minden sportág minden apró kis nüanszával tisztában lesznek. Ez persze nem igaz, hacsak tovább nem képzik magukat, de inkább maradjunk annál, hogy az átlagember ilyenkor azt szajkózza, amit a tudósításokban olvas és a tévében hall a kommentátoroktól, akik, tisztelet a kivételnek, néha úgy közvetítenek, mintha csak egy leckével lennéne előttünk. Mint az orosztanárokból átképzett angoltanárok, akiket lehetett szívatni az iskolában, mert szó szerint az óra előtt vették át az adott napi tananyagot.

A nyílt vízi úszás vagy a vízilabda például olyan sportágak, aminek finomságait, apró aljasságait csak a tévéből nézve soha nem fogjuk megérteni, de észlelni sem. Azt, hogy a kilométereken át úszó atléták a nyílt vízen hogy rugdossák és ütik egymást, azt a kamerák nem mindig veszik észre, a távoli nagytotálokon mi meg soha. A közeli képek segítenek persze, de mi az, ami megengedett, ami még belefér, és mi az, ami nem? Tegnap a női tíz kilométeren a befutó volt kicsit botrányos, mert a számot ugyan a holland Sharon van Rouwendaal tisztán, tizenhét másodperces előnnyel nyerte ugyan, de mögötte elszabadult a pokol. Az olasz Rachele Bruni a francia Aurelie Mullerrel érkezett a hajrához. Bruni kicsit talán elmérte a célt, majdnem ráúszott egy terelőbójára a cél előtt, de még csak ezután jött neki a neheze. Muller felette próbált meg eljutni a célig. Szinte egyszerre csaptak célba, Muller először, aztán Bruni, de csak az olasz kapott érmet, mert Muller lenyomta a karját, és kizárták. 

Ez volt az a szám, amit 2012-ben Londonban Risztov Éva nyert, és amiben címvédést várt a hazai sportbarátok java része, de Risztovot nem ez érdekelte. 

Az volt a tét számomra, hogy egyszeres vagy kétszeres olimpiai bajnok leszek. Most már mondhatjuk, egyszeres. De bajnok vagyok, az is maradok. Ha pár év múlva, vagy pár évtized múlva rám néznek, nem arra fognak emlékezni, hogy mit csináltam itt Rióban, hanem hogy olimpiai bajnok voltam Londonban. Ez egy másik helyszín volt, más viszonyokkal.

A végül 13. helyen beérkező Risztov azt is mondta, hogy a 13. hely egy olimpián egyálatlán nem rossz, tíz kilométert leúszni, meg eleve nem semmi teljesítmény. A mezőny többi szereplőjének valami jobban kijött az úszónő szerint, Londonban nem voltak akkor a hullámok, mint Rióban, ami neki nem feküdt, a többieknek viszint nagyon, és 7,5 kilométer után úgy megindultak, mintha addig nem is úsztak volna.

Olyan sprintbe fogtak, mint Kapás Bogi 400-on. Ilyennel nem lehet gyakran találkozni. Ezt a titkot szeretném megfejteni majd, mert én erre képtelen voltam, nem így nyertem olimpiát. 

A 14. helyre az az Olasz Anna futott be, aki mindössze 3 hete tudta meg, hogy indulhat Rióban: egy orosz versenyzőt zártak ki előle. Ő érthetően vidámabb volt, mint Risztov, és már annak is örült, hogy Rióban lehet.

Ha csak egy embert megelőztem volna, már akkor is boldog lennék, így pedig kifejezetten örülök. Ők egy teljes évet készültek, hát én nem. Nézzetek körül, itt vagyunk a Copacabanán, süt a nap, jó idő van, mi kellene még több? Remélem pár nap múlva sem romlik el a kedvem, mert összeszedtem valamit.

A nap magyar fordítását a vízilabdás lányaink követték el, amikor 1-5-ös buktáról verték az ausztrálokat. A meccs rémálomszerűen kezdődött, kapust is cseréltünk, de a nagyszünetre feljöttünk 5-3-ra, majd ismét az ausztrálok mentek 6-4-re, de egyenlítettük, igaz, az utolsó negyedet egy mínusszal kezdtük megint, amiből menten kettő lett. Érdekes, de ez nyugtatta meg a magyar lányokat, mintha kellene nekik a kétgólos hátrány, hogy kihozzák magukból a maximumot, ami ebben az esetben a 8-8-as döntetlent és a büntetődobásokat jelentette, amivel legyűrtük Websteréket, és elődöntőt játszunk azokkal az amerikaiakkal, akiktől a csoportban kikaptunk.

Felemás napja volt a kajak-kenus kontingensnek, hiszen a Szabó-Gabriella-Kozák Danuta páros esélyeshez méltóan megnyerte az előfutamát, ezzel azonnal bejutott a döntőbe, de a többi versenyszámban viszont döntőbe sem kerültünk. Emiatt Vasbányai Henrik és a korábbi olimpiai bajnok, Douchev-Janics Natasa volt leginkább elkeseredve. Utóbbi a futam után azt nyilatkozta, hogy az volt a terve, hogy bolyban marad, és mindent megtesz a továbbjutásért, de a végére elfogyott az ereje, és nem tudjm miért, mert verseny közben jól érezte magát. Kozák Danuta viszont a verseny előtt sem volt túl jól, az éjszaka közepén hasmenéses tünetek jelentkeztek nála, a csapatorvos bélfertőzéses szindrómával kezelte, ami nem túl súlyos, de egy élsportolónál döntő jelentőségű lehet. Szerencsére nem így lett.

Atlétikában Baji Balázs 110 gáton elődöntős, a 2016-os EB ezüstérmesét nem zavarta az eső, ami miatt az atlétikai versenyek csúsztak is egy kicsit. A nap rekordját az amerikai Allyson Felixnek köszönhetjük, aki ugyan csak ezüstérmes lett a női 400 méteres síkfutás döntőjében (a nyertes a bahamai Shaunae Miller lett, de csak két milliméterrel), de hetedik olimpiai érmét megszerezve megdöntötte Jackie Joyner-Kersee eddigi rekordját, és minden idők legtöbb olimpiai érmet szerző amerikai atlétanője lett. A férfiaknál 800 méteren a kenyai David Rudisha a világ idei legjobbjával, 1:42:15-el nyert és védte meg londoni első helyét (négy éve világrekordot futott, ő volt az első, aki 1:41-en belül futotta a 800-at). A férfi rúdugrásban óriási meglepetésre a brazil Thiago Braz nyert 603 centivel, ami eddigi legjobbjánál tíz centivel jobb - a második Renaud Lavillenie csak 598-ig jutott. Ez azért meglepő, mert a világcsúcstartóról beszélünk (616), akit viszont meglehetősen zavart a brazil szurkolók gyökérsége: taps helyett végig pfujolták, amit a végére nem bírt idegileg és be is intett a stadionnak.

A nap kis színesei: 

• a műlábas sprinter Blake Leeper nem versenyezhet a paralimpián, mert 2015 nyarán megbukott kokainnal, és ugyan az amerikai szövetség megbocsátott neki, de a nemzetközi nem,
• bozóttűz miatt gomolygó fekete füst zavarta meg a gyeplabda-meccseket, a tűzvész miatt a mountain bike-versenyek megrendezése is veszélyben lehet,
• elhunyt egy német edző: Stefan Henze egy múlt héten elszenvedett autóbalesetben szerzett sérüléseibe halt bele,
• hazaküldték azt az egyiptomi cselgáncsozót, aki nem volt hajlandó izraeli ellenfelével kezet fogni,
• hét járókelő is megsérült, amikor leszakadt egy kábelekre rögzített kamera az olimpiai parkban,
• újabb gyanúsnak vélt bőröndöt robbantottak fel a tűzszerészek, ezúttal a kikötőben.