Nem az a bűnbak, aki kihagyja az utolsó büntetőt

 

• 2008-ban szintén büntetőkkel – Ausztrália volt az ellenfél -, de akkor még volt hosszabbítás, míg most nem.
• 2012-ben az ausztrálok ellen sikerült döntetlenre menteni a meccset, de a hosszabbításban 2-0-ra ők nyertek
• 2016-ban az oroszok mentették ellenünk döntetlenre a meccset, és a büntetőkkel jobbak voltak.

Állandósuló kérdés kérdés a pólómeccseink után, hogy mit kellett volna másként tenni, hogy ne könnyek közt zokogva menjenek az öltözőbe a játékosok, hanem egy történelmi érmet megnyerve.

A női vízilabda ugyanis még sosem szerzett ötkarikás érmet. Pénteken egy győztes állásból bukta el a bronzmeccsét az oroszokkal szemben.

Hiba lenne, ha az okok között Kisteleki Hannát emlegetnénk, aki kihagyta az utolsó, a hetedik büntetőt. A jegyzőkönyvekben persze az áll, ő nem lőtte be, de mentségére szóljon, az orosz kapus egy fél méterrel legalább előrébb lebegett, mint szabadott volna, de a játékvezetők nem ítéltek semmit.

Bíró Attila kapitány a kettes játékos, vagyis Glyzinára hívta fel a figyelmet, amikor higgadtan, tárgyilagosan, indulatoktól mentesen értékelt. Szerinte többször megoldhatatlan feladat elé állította a mieinket. Öt gólt lőtt, nem szabadott volna, hogy ennyiszer lőjön.

Azt is mondta, hogy Czigány két optimális megoldás közül választhatott volna az utolsó magyar támadásnál, de ő egy harmadikat húzott, bejátszotta a labdát centerbe, ahelyett, hogy például elpasszolta volna a sarokba, mert ha oda dobja a 24 éves játékos, az oroszok nehézkesebben érnek fel a kapu elé, így kevesebb idejük marad a kapuralövésre, nekünk pedig értelemszerűen több a rendeződésre.

De Bíró erre sem akarta fogni, hiszen utána volt még egy orosz támadás is, amelyben a védekezés elcsúszott, kiállítás következett, és egy másodperccel a vége előtt Szimanovics megmentette a meccsüket, 12-12-re alakította az állást.

Nyilván az sem jött jókor, hogy Áts Bertalant elküldték a kispadról – felállt egy akciónál -, aki feltérképezte az orosz lövőket. Bíró azt mondta, tudták a kapusok, fel voltak készítve rá, kinek, melyik a kedvenc sarka.

A sok apróság mellett mi is megemlítünk kettőt.

• 11-9-nél, pontosan öt perccel a vége előtt emberelőnyben támadtunk, 12 másodperc után a bírók elvették a labdát, mert két méteren belülre úszott valaki labda nélkül. Ha majd elemzik a meccset az érintettek, ezt biztosan kivesézik.
• 3:27-tel a vége előtt Liszunova kapufára lőtt egy labdát, a visszapattanót Profokjeva belőtte. Ha egy centivel máshol éri a lécet a labda, már nem úgy pattan. Két magyar játékos is ott volt ennél a helyzetnél a kapu előtt, de a center elé vágódott, akinek nem volt nehéz dolga.

A tornát végül az amerikaiak nyerték, a döntőben 12-5-tel ütötték ki az olaszokat. Mi egyik meccsünkön sem kaptunk ki ennyire tőlük. 

Az a kérdés is felmerült, mi van, ha a csoportban jobban játszunk, és a spanyolok ellen nem vereség a vége, az amerikaiakat elkerüljük, és az oroszokkal a nyolc között játszunk. Hát igen: Ha.