Benedek
-2 °C
14 °C

Nekünk a legfájóbb a szégyen, mert mi vagyunk a pályán

GettyImages-622460984
2017.01.31. 22:39

Rio De Janeiro

A 2016-os olimpián elmentem a hazaiak egyik röplabdameccsére, Franciaország volt az ellenfél. Bevallom, a két csapatról elég keveset tudtam, így amíg a busz a csarnokhoz ért, az egyik francia kolléga készített fel. Elmondta, hogy ki a legjobbjuk, milyen nehézségeik vannak – kikaptak és kiestek, a brazilok később az egész tornát megnyerték , és megemlítette, hogy Franciaországban játszik egy magyar, aki abban az évben a posztján a második legjobb lett a ligában.

Először azt hittem, hogy viccel, de váltig bizonygatta, eszébe sem jutna ilyennel viccelődni, majd 

mindketten rákerestünk Beauvais csapatára, és valóban ott volt Gergye Roland.

Sosem hallottam róla, a kolléga viszont kikerekedő szemekkel nézett rám. Aztán beütöttem a nevét a Google-ba, de így sem lettem sokkal okosabb, magyarul ugyanis alig néhány cikk jelent meg. Viszont a magyarral ellentétben a német Wikipedia tudott róla, így legalább az alapadatokkal sikerült megismerkedni.

Azt eddig is tudtam, hogy a világban igen népszerű röplabda Magyarországon mostohagyerek, de hogy a legjobb játékosunkról még a neten se legyenek épkézláb információk, az mellbevágó volt.

Azért foglalkozom ennyit az előzményekkel, mert amikor ezt a sztorit már a személyes találkozásunkkor, Párizsban elmeséltem a 23 éves Gergyének, aki azóta a Paris Volley négyes ütője, rendszeresen a BL-ben játszik, meg se lepődött.

13237727 1396419010388785 1600178984975850604 n
Fotó: Gergye Roland / Facebook

Gergye Roland már hozzászokott ahhoz, hogy itthon nem követik az eredményeit, mintha ő nem is lenne érdekes. Pedig például a török Izmir ellen a csapata legjobbja volt a legutóbbi BL-fordulóban, és a győztes szett javarészt neki köszönhető.

„Mit tehetnék?” – tárta szét a kezét. Írja le minden egyes meccs után, hol játszottak, mi lett az eredmény, milyen teljesítményt nyújtott, hány pontot szerzett?

Arra jutottunk, hogy ez nem az ő dolga lenne, neki inkább az a feladata, hogy felvegye a harcot a posztjára érkező 33 éves cseh ütővel, hogy az edzője fejében meg se forduljon az ő pihentetése, netán kihagyása.

Úgy érzi, jó helyen van, minden egyes meccsel fejlődik, kritikus helyzetekben egyre pontosabb, amiből reményei szerint a hazai röplabda is profitálhat.

Ki is a legjobb játékosunk?

A kétméteres Gergye futballal kezdte szülővárosában, Kaposváron, de a szüleit nem nyűgözte le, hogy csak keveset edzenek, és alig csinálnak valamit. Mivel a városban a másik lehetőség a röplabda volt, ezért a barátaival együtt lenézett a csarnokba. A barátok azt mesélték neki előtte, hogy jól érzik magukat, foglalkoznak velük.

13 éves lehetett, amikor abba akarta hagyni, de aztán arra gondolt, hogy a kupákat nem véletlenül ő kapja mindig, ezért ha már ilyen tehetséget kapott, él vele. 75 centis súlypontemelkedése volt helyből, 108 centi lendületből.

17 évesen felkerült a helyi felnőtt csapathoz, 2011-ben pedig rögtön bajnok és kupagyőztes lett. Akkor még ott volt a csapatban Kántor Sándor, a kaposvári röplabda ikonja. Mivel ugyanazon a poszton – ez az egyik legösszetettebb is – játszottak, próbálta ellesni a mozdulatait, figyelte a kezét, a lábát, honnan ugrik fel, milyen a légmunkája. A helyezkedésben tíz centi is eldöntheti egy pont sorsát.

Sok apróság csak a hozzáértőknek feltűnő. Van, hogy azért nem üti meg a labdát vonal mellé, mert ha a feladót védekezésre kényszeríti, akkor nem ő készíti elő a harmadik ütést. Nem azért nem üt egy nagyot, mert nem mer, hanem mert épp a játék menete és a ritmus ezt diktálja.

A nagy lehetőség

Gergye 2013-ban eljött a városból. Bár bajnok lett, immár harmadszor, úgy érezte, váltania kell a további fejlődéséért. A válogatott egyik selejtezőjén két olasz menedzser – Leonardo Caponi, Luca Novi – kiszúrta őt, és olyan lehetőséget kínáltak neki, amire nem lehetett nemet mondani: német Friedrichshafent, ahol korábban Kántor mellett megfordult Koch Róbert, Geiger András vagy épp a németekkel vb-érmes Grózer György is.

Akkor éppen egy olyan edző volt ott, aki óriási név a szakmában: Stelian Moculescu. A Brassóban született szakvezető a 70-es évek elején disszidált Romániából, 2007-ben megnyerte a BL-t. Szeret fiatalokat formálni, nevelni és csiszolni.

Bár a röplabdában nem ritka, hogy a játékosok keresnek menedzsereket, Gergye esetében ez nem így volt. A játékos külön kiemelte, olyan tekintélyes szakemberről van szó, akire senkit sem lehet rátukmálni.

Más kávéház

Hogy mennyivel másabbak a kinti viszonyok, arról három példát említett meg.

Rögtön először a fényeket. Teljesen másként világítják a termet, például ha magasan érkezik a labda, nem kell reflektorba nézni, mert a fény a mennyezetről verődik vissza. A csarnokot a röplabdára találták ki, más nem számít.

Az első edzések egyikén

a szakvezető egy botot rakott a keze alá, azzal feszítette és nyújtotta a könyökízületét, hogy a kéztartása javuljon a nyitásfogadásnál.

„Nem éreztem égőnek vagy cikinek, mert minden vágyam az volt, hogy tanuljak. Más is átesett azon korábban, hogy egy kicsit finomítják a mozdulatait. A mi posztunkon ennek fokozott jelentősége van. Ha az átlóban játszanék, nem foglalkoztunk volna vele, mert átlóban az ütések a legfontosabbak. Éreztem a kezemen a foglalkozások után az igénybevételt. Fájt is egy kicsit, de nem vészesen. Az eredmény azonban hirtelen érezhetővé vált.”

A harmadik fontos elem: ha volt egy potyalabda, akkor azt tökéletesen kellett megoldani. Húszból maximum egyszer lehetett hibázni, különben megdorgálták.

„Ez egy könnyű elem, a rivális nagy nehezen tudja átjuttatni a mi térfelünkre a labdát, ekkor nagyon fontos, hogy pontosan arra a területre kell továbbtennem, ahová várják a gyors támadásért.

Az ilyen hibát nagyon nem nézik jó szemmel, hiszen egyszer már majdnem megnyertük a pontot.

Gyorsan fejlődött, húszévesen tízből három meccsen megkapta a lehetőséget, ami felülmúlta előzetes számításait. Az év végén Német Kupát nyert.

A második évben pedig bajnok lett a klubbal, de a legnagyobb mámorból – a nagy rivális Berlin legyőzéséből – egy makacs sérülés miatt kimaradt, a térdszalagja megrepedt. Úgy érezte, a rendszeres játék miatt váltania kell, és akkor kapóra jött a franciák ajánlata.

A jól sikerült első francia év után – ahogy az elején említettem, második lett a posztján – újabb ajánlatai érkeztek. Még Olaszországból is, ahol a franciánál is jobb bajnokság, de

mivel középcsapattól kapta volna a szerződést, ezért jobbnak látta Franciaországban maradni.

A Paris Volley ugyanis nagy múltú, tekintélyes csapat, BEK-et is nyert 2001-ben. Most is tele van külföldi válogatottakkal – brazil, portugál, észt, japán játékosokkal –, a francia Franck Lafitte pedig az olimpiát is megjárta, ahova 12 csapat jutott ki, így nem csekélység benne lenni a 12-es keretben.

A német bajnokságnál többre értékeli a franciát, mert ott a kisebb csapatok is elkaphatják a nagyokat, míg a Bundesligában nagy az űr a jobb csapatok után. Ezért is lehet előre megjósolni, melyik két csapat lesz döntős. A francia klubok viszont tehetősebbek, persze messze nem annyira, mint az olaszok, a lengyelek vagy a törökök. És ha már sorrend: Oroszországban is egészen mások a számok, az a leggazdagabb liga.

Gergye Katarba vagy az Egyesült Arab Emírségekbe is mehetett volna, de őt nem a pénz motiválja, ráadásul ott maximum pár jó meccset kaphatna, amihez még fiatal: és 23 évesen nem léphet vissza.

A magyar viszonyokkal is képben van, és nem túl szívderítő helyzetről számolt be.

„Sajnos azt tapasztalom, hogy nem azért szorosabbak a meccsek, mert a Kaposvárt egyre kezdené közelíteni a többi csapat. Fordítva. Nem akarok senkit megsérteni, nem akarok okoskodni, csak a megérzéseimet mondhatom el. Az enyém is csak egy vélemény. Át lehet lépni rajta, nem fog fájni nekem. Ha ettől jobb lesz a sportágnak, nem bánom.”

A korábbi eredménytelenség miatt a röplabdát nem emelte a látványsportágak közé a kormányzat, ezért nincs a tao-körben, nem élvezhette a röplabda a társasági adókedvezmény előnyeit. Nincsenek még csak közepes külföldiek sem, mint a többi rokon sportágban.

Nem egyedi eset, hogy valaki 50 ezret keres, de a legjobbaknak is éppen csak hat számjegyű a fizetésük. 

Kitérő

Ma már szinte hihetetlen, hogy 1995-ben az azóta megszűnt Csepel két bolgár sztárt tudott igazolni, Plamen Konsztantyinov például 2006-ban vb-harmadik volt, ma ő a kapitány Bulgáriában. A Csepel a Szegeddel szemben elveszítette a döntőt, ötödik meccsen. Szegeden 3 ezren voltak a helyszínen, és alighanem a tévében is nagyobb volt a nézettség, mint most. 

Sokan inkább abba is hagyják, vagy főiskola-egyetem mellett még játszanak, aztán állást keresnek, mert azt pláne nem szeretnék megkockáztatni, hogy egy munkahelyen hendikepben is legyenek a sportág miatt.

A Kaposvár magyar viszonylatban még egy kis sziget, illetve ugródeszka külföldre, ahol legalább ismerik a nevét. Aki a somogyi megyeszékhelyen is megfordult, azzal szemben kevésbé bizalmatlanok külföldön, mert tudják, mire számíthatnak, így a magyarnál jobb bajnokság is elérhető, bár inkább csak kisebb csapatok.

Itthon a megszűnő Veszprém vagy Dág helyét nem töltötték fel a bajnokságban. Utóbbi sokáig jól állt, a sportág szerelmese volt az elnök, de munka mellett már nem tudták vállalni a kihívásokat.

Nyíregyházán pedig akkor kapitulált a klub, amikor Kovács Ferenc fideszes polgármester hivatalba került, aki nem mellékesen a szövetség elnöke is egyben.

Gergye szeretné, ha a válogatottnál megváltozna valami.  A nőket méltatta, és nem holmi udvariasságból, többször is visszatért rájuk, hogy mennyire örült neki: nem csak egyszeri siker volt a kijutásuk az Eb-re. Szerinte a nők több segítséget kaptak, éltek is az eséllyel, a férfiakat viszont csak egyszer nevezték be az Euroligába, ahol olyan meccsek vannak, ami a fejlődésüket szolgálná.

„Két hét együttlét nem elég. A mozgások összehangolásához, egymás megismeréséhez nem az. Ha nincs összhang, akkor leesik a labda, mert nincs meg az alapjátékunk. Így kívülről az látszik, hogy

amit egy gyengébb csapat megold, mi nem tudjuk, mert egymásra várunk.

A két hét arra elég, ami most van. Kikaptunk Angliától, ahol ugyan megmozdult a sportág a londoni olimpia miatt, de nincs erős keretük, egyénileg mi jobbak vagyunk. Csapatszinten viszont felülmúltak bennünket, ami idegesítő, de igazán meg sem lehet lepődni rajta. Rosszul mutattunk a pályán, mint hat nyeretlen kétéves. Elnézést, de így van.

Higgyék el, mi is szeretnénk nyerni. Nem gondolhatja senki ép ésszel komolyan, hogy minket lelkileg nem visel meg egy vereség.

A szégyen nekünk a legfájóbb, mert mi a szereplői vagyunk.

13246291 1391203140910372 5290678102500479423 o
Fotó: Gergye Roland / Facebook

Mi szeretnénk nyerni, ha megkapnák az esélyt, a törődést, akkor előre is tudnánk lépni. Hát még ha rendszerszinten változna valami. Ha lennének vidéki központok, ahol hozzáértő edzők nevelnék, tanítanák a fiatalokat. Nem reménytelen, amiről beszélek, két-három képzett edzőről van szó. Örömmel megyek a válogatotthoz úgy is, hogy saját magam álltam az útiköltségemet.

Napidíjról nem álmodhatunk. A huszonegyedik században ez már nem járható út. Óriási dolog, hogy ilyen körülmények mellett még ilyen szinten teljesít a válogatott.”

Nincs benne nagyképűség, csak szomorúság és bánat. Örömmel töltené el, ha valaki elárulná, 2013 után miért lettek kegyvesztettek.

Az általa említett angolok elleni meccsen 33 pontot ütött, ami a rekordja a nemzeti csapatban, ahol még jó sokáig szeretne játszani.

Gergye szívesen bevárná azokat, akik most 12 évesek, és akik, ha jó képzést kapnak, tíz év múlva eredményesek lehetnek. Ha a korosztályokból csak egy-két gyerek megfelelő színvonalon játszana, szerinte ki lehetne jutni az Eb-re.

Így sajnos azt hallgatjuk, hogy utoljára még Koch, Veres, Kántor jutott ki Eb-re.

Ők meg Buzekékról hallgathatták ugyanezt. De hátha nekünk is összejöhetne. Mi biztosan nem adjuk fel, rajtunk nem múlik, csak segítsenek” – összegzett.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!