A Fidesz kedvenc területén nyert óriási fölénnyel

DSC 9025
2017.05.19. 10:05

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagsága május másodikán leváltotta Borkai Zsoltot az elnöki tisztségből, az olimpiai bajnok tornász utódja Kulcsár Krisztián, csapatban olimpiai ezüstérmes, egyéniben világbajnok párbajtőrvívó.

Tenni

„Nagy győzelemnek éreztem, két olyan bajnokot előztem meg, akik már sokat tettek versenyzőként, vezetőként is a magyar sportban. Komolyan készültek is a megmérettetésre, márpedig az ellenfelek erőssége mindig fontos jelzés a későbbi győztesnek. Ha nem nyerek, akkor is ezt gondolom.

Büszke vagyok rá, talán még egy olimpiai helyezéssel is összevethető

- értékelte Kulcsár két hét távlatából a szavazást.

Az első fordulóban 83-55-27 volt a sorrend a Kulcsár-Borkai-Szabó választási harcban, egy szavazat hiányzott neki. A második fordulóban Borkai még szavazókat veszített, és 108-51-gyel nyert az új elnök.

Kulcsár kiemelte, hogy Borkairól nyilván nem mint kormánypárti polgármesterről szavaztak, hanem a sportvezetőről.

Az ő gondolatmenete egyszerű: a riói olimpia után a kormányzat egyértelművé tette elégedetlenségét,

a bizalmi válság nyilvánvalóvá vált a sporttörvény módosításával. 

Hogy a jelzés után sem volt gyökeres fordulat az ügymenetben, a MOB-elnök nem kereste az államtitkársággal a kapcsolatot, a változást segítette elő.

Kulcsár szerint nem lehet az aktuálpolitikától függetlenné tenni egy ilyen változást, teljesen leválasztani, mert aktív politikusról is szó van. Indokolatlanul nagy jelentőséget sem szabad ugyanakkor tulajdonítani az eredménynek, de értelemszerűen attól sem lehet eltekinteni, hogy jövőre országgyűlési választások lesznek.

Nem érezte disszonánsnak, hogy miközben a magyar sport deklaráltan stratégiai ágazat az Orbán kormánynál, a MOB-ot társadalmi munkában vezették.

Nincs egy jó és örökre érvényes megoldás szerinte, de megerősítette ezúttal is, ő a pozíciót folyamatos jelenlét mellett és díjazás ellenében töltené be.

Egyelőre viszont még az sem biztos, hogy teljesen elszakad a Nemzetközi Vívó Szövetségtől, a FIE elnöke nem szeretné a kapcsolat teljes megszakadását, és ő sem. Az optimális megoldást keresik.

„Van arra a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban kialakult gyakorlat, hogy a tisztségviselők anyagi kompenzációt kapnak. Átláthatóan és ellenőrizhetően. Nekünk a NOB az irányadó szervünk, a törvényi előírásoknak való megfelelés mellett, feléjük tartozunk számadással, felelősséggel.”

Az első csapat

Az új elnök még aznap megtartotta programbeszédét a frissen megszavazott elnökségnek, ahol már feladatokat is kiosztott. A kajakos elnök Schmidt Gáborra bízta egy új alapszabály szövegezésének előkészítését, az olimpiai bajnok dzsúdós Kovács Antalra kommunikációs feladatokat delegált. Aki nem mellékesen a Paksi Atomerőmű kommunikációs vezetője is. Markovits László Vasas-elnök pedig az egyesületekben felmerülő napi problémák feltérképezését kapta.

Kulcsár ugyanis egyik legfontosabb feladatának tekinti a klubokkal való aktív kapcsolattartást - edzőkkel és versenyzőkkel -, és tervei szerint végig is látogatja azokat, hogy személyesen tájékozódjon, és nemcsak a patinások vannak a listáján.

„Jó érzés volt ezen az elnökségi ülésen részt venni. Amikor a vívásban elnökségi tag voltam, az őszinte és nyílt párbeszéd mindig jelen volt. Olykor még túl őszinte is. Sokszor hasznos a vita, nem járható út, hogy az elnöki látásmódot ráerőltessem a tagokra. A magyar sport megbecsült emberei vannak az elnökségben, nem venném a bátorságot, hogy a véleményüket beléjük fojtsam. A meggyőzés, az érvelés és a tenni akarás kell jellemezze ezt az elnökséget.”

A kasszakulcs

Még a kampány alatt azt nyilatkozta Szabó Bence, hogy a működési költségekre is alig elég a jelenlegi pénze a MOB-nak. Ezzel együtt a mozgástere is szűkült. Majd ugyanő már a választás után azt mondta, Kulcsár annak köszönheti a győzelmét, akinél a kasszakulcs van.

Kulcsár nem szívesen reagált erre, hiszen szerinte Szabó ezt a választási vereség miatt csalódott lelkiállapotban, nem feltétlenül átgondolva mondta. Mivel azonban fajsúlyos kijelentés volt, nem ment el mellette szó nélkül.

108 MOB-tag szavazott mellettem, lehet, hogy valamelyiknél ott van a kasszakulcs?

Értem Bence szavait, de nem szeretnék ironizálni, visszafelé tekinteni, a munkára koncentrálok. Egy tisztességes versenyben vettem részt, egy kiváló mezőnyben, és azt, hogy engem választottak meg végül elnöknek, nagy elismerésnek tartom.”

Ami a MOB anyagi lehetőségeit illeti, valóban kevesebből kell tavaly óta gazdálkodniuk. A könyvelés, a számok átnézése után sem érzi úgy az új elnök, hogy ne lehetne a működést biztosítani. Pazarló működésre persze nincs mód, de talán éppen ez lehet az egyik kulcsa annak, hogy az emberek újra higgyenek az olimpiai szellemiségben és bizalommal tekintsenek a szervezetre.

A MOB-nak több mint 2 milliárd ugyanis a költségvetése,

és ha ebből a sportolói ösztöndíjakra is jut a legtöbb, ami csak átfolyik rajtuk, még mindig 150 milliós a működési költség, amit TAO pénzek is kiegészítenek.

Szívesen elköltözne a jelenlegi helyükről, de a Sportok Házában nincs hely, oda nem mehet. Az a helyszín azért is lenne célszerű, mert közel lennének a szövetségek. A partnerség, amit a szövetségeknek kínált, ideálisabban nem is valósulhatna meg, minthogy minden nap találkozhatnának a legfontosabb szereplőkkel.

„Az épülő Testnevelési Egyetem lehet majd a bázisunk, mindenesetre az év végén mindenképp lejár a szerződésünk a Csörsz utcában. Abban bízom, hogy a Nemzeti Sportközpontok tud nekünk adni egy helyiséget. Racionális ember vagyok, a mostani egy 80 főt kiszolgálni tudó iroda, mi pedig már nem vagyunk annyian. Olyan téma ez is, amiben van mozgásterünk, és azt sem érzem, hogy a sporttal kapcsolatos tartalmi kérdésekben behatároltak lennénk. Mindent meg lehet tölteni tartalommal, erre ösztönöz bennünket az államtitkárság is.”  

Vízió

Azt vetettem fel az elnöknek, milyennek látja az év végére a MOB-ot. Gondolkodás nélkül válaszolt, kerülte a paneleket.

„Mivel csapatban is vívtam, tudom, egy jó csapat nélkül nem megy. A kialakított szakértő, kreatív apparátust hagyom dolgozni, meghallgatom és elfogadom, amit ők mondanak. Működő, feladatát komolyan végző tagságot és az elnökséggel együttműködő bizottságokat szeretnék. Ezen túl nekem foglalkoznom kell a nemzetközi kapcsolatokkal, szövetségekkel, egyesületekkel és aktivizálni a MOB piaci alapú, üzleti kapcsolatrendszerét, amire az üzleti oldalról is igény van. Ezt már röviddel a beiktatásom után is tapasztaltam. Kutyakötelességem ajánlani magunkat, nem láblógatva várni, hogy esetleg bejön valaki az ajtón. Látok, láttam a világban elég példát arra, mi a módja nagy cégek megszólításának.

Magyarország egyik legértékesebb brandje a MOB-nál van. Az olimpiai sikerek.

Emellett természetesen hasonlóan fontos és elengedhetetlen az állami irányítással is a hatékony együttműködés. Ebben tapasztaltam deficitet, és a tagság szavazása utólag ezt alá is támasztotta.”

Tíz év múlva központosított és erős magyar sportot lát maga előtt, és a tatai edzőtábort hozta példaként, ahol nemcsak a 60-as években, de még az ő versenyzői időszakában is pezsgő élet volt. A franciáknál, angoloknál így működik jelenleg is a sport.

Felhívta a figyelmet, hogy a műhelyek nélkül nincs profi sport, és az utánpótlásra legalább annyit kell áldozni, mint az élsportra. És ebben fontos szerepe lehet a MOB-nak.

Vannak olyan elmaradott területei az országnak, ahol a sport még mindig kitörési pont, ezeket be kell kapcsolni.

Az angol mintában van egy performance director állás is, neki kell szakmai kontrollt gyakorolnia. Ennek kidolgozását, a hazai rendszerbe való adoptálását már elkezdte a Testnevelési Egyetem.

Kulcsár azt tartja, teljesen természetes, hogy a forrásokat biztosító állam garanciákat szeretne kapni az optimális felhasználásra.

Az esetlegesség megszüntetése fontos kívánalom, mert a verseny csak egyre nagyobb lesz. 

Megfelelő alapok nélkül nincs jó eredmény. Eddig azt tapasztaltam, hogy a hit nem veszett el a magyar sportból. Még a választás előtt azt mondtam: tedd vagy ne tedd, de ne próbáld. Ezt a sikerorientált filozófiát szeretném továbbadni.”

Nyitókép: Bődey János/Index