Jusztina
3 °C
16 °C

Miért vitorlázik valaki Balaton-szelettel?

09.07.2545
2017.09.09. 13:54

Szélárnyékra vetődtem, hasít belém a rémületes felismerés, amikor az is kiderül, hogy a finndingi-világbajnokság versenyigazgatójának, a repülő hollandiban 11-szeres világbajnok Majthényi Szabolcsnak még egy Szélcsend nevű kávézója is van. Önbeteljesítő jóslatnak hat ez a név a balatonföldvári vitorlás-vb negyedik napján. Hogy fogok így versenyt látni? Amikor megérkezem, a kikötő melletti klubháznál az az érzés kap el, hogy éppen kávézgatási világrekordot fognak megdönteni. Vagy száz fickó üldögél a Balaton partján nyakát behúzva, baseballsapkák mögé bújva, visszafogott csészecsörömpöléssel és amolyan másnapos duruzsolással. Úgy tesznek, mintha más dolguk se lenne, csak kávézni.

Ők már tudják, persze egyikük sem az éjszakából esett be, hogy a gyenge szél miatt egy órával elcsúsztatták a rajtjukat. A vitorlázók nem ideges típusok. Nem lesik minduntalan, mint én a vizet vagy a fák koronáját, hogy jön-e már a szél. Ha kávézgatni kell, akkor kávézgatnak. Egy óra múlva úgyis megmondják, mi a helyzet. Jön is a főrendező, aki mint egy őrsvezető kihirdeti a zsűri döntését, majd rendes úttörőhöz méltóan tart egy zászlófelvonást is. A felhúzott zászló sajnos azt jelenti, hogy még három órát kell várni. Míg én azon gondolkodom, hogy a fennmaradó időt csak toporgással vagy esetleg a Háború és béke kiolvasásával üssem el, a gyors reagálású finnesek közül jó néhányan felkerekednek és megrohamozzák a kikötőben lévő éttermet, mindjárt életet lehelve az álmos balatoni utószezonba. Elég volt a kávézgatásból, ideje ebédelniük. Kell az energia, egy futam alatt több ezer kalóriát égetnek majd el. 

A legjobb magyar finnes, az olimpián is járó Berecz Zsombor sem idegeskedi túl a várakozást, éppen azzal van elfoglalva, hogy barátai között megnyerjen egy ki a magasabb versenyt. Nem is kell centi hozzá, hogy neki adjuk a győzelmet. A finn dingi amúgy is a nagy termetűek műfaja, a 190 centis magasság és 90-100 kilós testsúly szinte alapkövetelmény. Berecz aztán elmondja, nincs semmi fura egy ilyen szélcsendes szünetben, mindenki könnyen elfogadja, de sokan nem bánnák, hogy ha most már elmaradna az egész nap és pihenhetnének. Az előző három nap hat futamán elég erős volt a szél, mindenki kivan, mint a kutya, mert a fárasztó pumpálást is lehetett csinálni. 

A Balaton először mutatja szélcsendes arcát a vb-n, de már senki nem nyafoghat, hogy miért hozták erre a tóra a versenyt, fújt már a szél eleget. A finndingi-vb-k történetében eddig egyszer, Moszkva mellett vitorláztak (volna) tavon, de nem volt egy nagy siker, azóta maradtak a tengeren. A Balatonra nem lehet rosszat mondani, igaz az egyik hajóban talált kígyó miatt már a veszélyes jelző is elhangzott. A félelmetes szörnyetegről persze kiderült, hogy egy ártalmatlan sikló. Félni sincs mitől a hajóban.

Szép csónakocska

Ha már itt tartunk, akkor fejtsük is fel a finn dingi nevét. A finnt még csak értem, de a dingi tőlem akár egy távol-keleti valuta is lehetne. Nagyon nem is lövök mellé, mert a dingi indiai eredetű szó, ami aztán az angolba került, és csónakocskát jelent. A finn végül is finnt jelent pedig egyáltalán nem annak szánták. A hajót egy svéd, Rickard Sarby tervezet még 1949-ben, a saját nyelvén el is nevezte szépnek (fin). Ezzel a hajótípussal pályázott az 1952-es helsinki olimpiára is, amikor ki akarták választani, melyik egyszemélyes osztályban rendezzenek versenyeket. Sarby fint néven adta be dokumentumokat, de egy titkárnő felismerni vélte a helyesírási hibát, és szépen finnre javította. Aztán így is maradt a név.

A parton szerteszét heverő, négy és félméteres hajók közt folyton legendákba botlani, a finnesként kezdő, egyébként a verseny szervezésében is résztvevő Fa Nándort folyton megállítja valaki, de letörölhetetlen mosollyal járkál Gerardo Seeliger is. A spanyol sorra mustrálja a hajókat, majd a sajátjára masnival átkötött Balaton-szeletet helyez. A Fináczy György által 46 éve megmentett finnes éppen most töltötte be a 70 évet, felköszöntik a versenytársak is. Igen, versenytársak, mert a vb-n maga Seeliger is indul. A verseny teljesen nyílt, se korosztályi, se nemi megkötöttségek nincsenek, így van egyetlen női indulója is a mezőnynek, Komm Zsuzsa küzd a férfiakkal.

A 114 versenyző eszméletlen sok, a világkupákban harmadannyi hajó szokott indulni. A létszám miatt a rajt a legnehezebb, tülekedni kell a jó helyekért és szélért. Berecz azt mondja, nagyjából negyvenen vannak, aki kiemelkednek a mezőnyből. Amikor felvetem, hogy velük kicsit igazságtalan, hogy amatőrök tömegén is át kell verekedniük magukat, hárít. „Jól van ez így, ők is ugyanolyan versenytársak, mint bárki más, a rajt után egy perccel már úgyis leszakadnak vagy hetvenen."

De ettől még messze vagyunk, mintha sosem akarna rajt lenni, bizonytalanra tették az időpontját. A meteorológia délután háromra mondja a délnyugati szelet. Ez be is jön, de a bólogató fakoronáktől még senki sem jön izgalomba. Szél akkor van, amikor mondják. Nem is mondják, mutatják. Amikor megváltozik a jelzőzászló, mindenki lázas sietséggel felpattan, és a leponyvázott hajójához megy. Mintha titkos küldetésre indulnának, szinte némán, takarékos, de meglehetősen gyors mozdulatokkal rántják magukra a vízhatlan göncüket, és állítják be hajójukat a parton, aztán a sólyáról már lökik is a vízre, és rohamozzák a nyílt vizet, hogy odaérjenek a rajthoz a Balaton közepére. Az eredeti időponthoz képest hat órával később.

Egy ekkora mezőnyben a rajt még fontosabb, mint máskor, a 114 hajó egy hatszáz méteres rajtvonalon áll fel, ezen kell megfogni a legjobb poziciót. A startjelig nyughatatlanul föl-le hasítják a vizet a fogolódó hajók, vízi dodzsemhez hasonlít az egész művelet, csak épp a koccanást ússzák meg. A násztáncként is felfogható előjáték után százan százfelé futnak. De nincs ebben nagy meglepetés, a szembeszeles szakaszon mindenki máshogy rajzolja meg saját cikk-cakkját, hogy előre tudjon haladni. Hamar kiderül, azok döntöttek jól, akik a déli part felé húzódtak. Szerencsére Berecz is így tesz. A Balaton meg közben tüskés sárkányháttá válik a vízfelszínen ülő háromszög vitorlák miatt. 

Az első forduló után a harmonikus kép összezavarodik, minden irányból jönnek a hajók, de a motorcsónakkal könnyű üldözni az élmezőnyt, ahol egyre-másra dőlnek ki az árbócok. A látvány legalább is ezt sugallja, de nem hiszem, hogy mindenki bekattant volna, és el akarja pusztítani saját hajóját. Csak a vitorlákat rángatják. Ez az a pumpálás, amivel a szélben mondjuk úgy evezni lehet. Berecz az egyik legjobb és legerősebb ebben a műfajban, jön is szépen felfelé.  A második cirkálásban is jól tartja magát, majd a következő hátszeles részen még inkább belehúz, nem sokon múlik, hogy befogja az élen álló brazil Zarifot. A több mint egyórás, kimerítő futamra tényleg érdemes volt rápihenni.

Majthényi Szabolcsról azt is beszélik, hogy afféle varázslóként is tekintenek rá, ha kimegy a vízre motorosával, akkor egyből megjön a szél. Persze lehet, hogy csak pontos meteorológiai előrejelzése van. Ha rajtam múlt volna, már órákkal korábban vízre száll. 

(Borítókép: Cserta Gábor)