Itt légióskodnak, de tizedannyiból kenterbe vernek

A Magyarország területénél majdnem ötször kisebb Szlovénia egészen más utat követ a sportági sikerek felé. Egy korábbi riportból kiderült, hogy a szomszédaink sokkal jobban hisznek a testnevelés általános, a társadalom minden rétegére kiterjedő szerepében, és a befektetések egyenlőbb elosztásában, mint a kifejezetten állami célú sportfinanszírozásban.

Tizedannyi pénzből is sportsikerek

Ha az egy főre eső GDP-t nézzük, akkor Szlovéniában hetven százalékkal több jut egy lakosra, vagyis ennyivel gazdagabb országról van szó. (A 2016-os adatok szerint Magyarországon 12664, a szlovénoknál 21304 dollár az egy főre jutó GDP). Míg nálunk 2017-ben körülbelül 440 milliárd forintot (1419 millió euró) költ az állam a sport finanszírozására, addig Szlovéniában ez a szám egy 2013-as tanulmány szerint évi 154 millió euró, amely az államtól, illetve az állami szerencsejátékcégtől érkező pénzekből áll. Ebben benne van a létesítmények fenntartása és a válogatottak versenyeztetése is.

A szlovén sportolók emellett az önkormányzatokra számíthatnak, amelyeket nem köti törvény, hogy mennyi pénzt fordíthatnak a sportra, de a finanszírozási összeg függ az adott klub szakosztályainak és sportolóinak a számától is. A helyi sportolók és sportszervezetek költségvetésének negyedét a szponzorok, illetve a társadalmi szervek, nem egy esetben a szülők állják. Arányaiban tehát lényegesen kevesebb, mintegy 64 százaléknyi pénzből próbálnak sikeresek lenni.

Elvitathatatlan, jó néhány sportágban értek el a magyar sportolók sikereket az elmúlt években, de a fenti számok arányában érdemes néhány sportágon végigmenni, és összehasonlítani, hol járunk mi és hol a szlovénok.

Kosárban már most verhetetlenek

Ha már a kosárlabdával kezdtük, folytassuk azzal. A magyar válogatott hosszú szünet után jutott el az Eb-re, és bravúros szerepléssel 45 év után az első győzelmét is megszerezte, sőt a csoportból is továbbjutott, de aztán a szerbekkel szemben elvérzett. Szlovénia még nagyobb bravúrt hajtott végre a győzelmével.

Van egy csodagyerekük – akivel elégedetten reklámozzák a nemzeti sportprogramjukat is –, a 13 éves kora óta a Real Madridban kosarazó Luka Doncic. Egy játékosuk, Goran Dragic NBA-s (Miami Heat) és még egy magyar NB I.-ben kosarazójuk is van, a soproni Sasa Zagorac. A válogatott 1993 óta az összes Európa-bajnokságon részt vett, 2007 óta már alanyi jogon. 2006 óta folyamatosan vb-résztvevő is.

Női kosárlabdában már annyira nem erősek, a 2017-es volt az első Eb, amire eljutottak, végül a 14. helyen végeztek, míg a mieink továbbmentek a csoportból, de egy ponttal kikaptak az olaszoktól, és végül a 12. helyen végeztek. A szlovén női csapat olimpián vagy vb-n sosem szerepelt.

Általánosan kijelenthető a délszlávokról, hogy labdajátékokban a világ elitjébe tartoznak. Leszűkítve a szlovénekre is igaz ez, amely alól egyedül a vízilabda a kivétel, itt a szerbek és a magyarok azért erősen a mezőny fölé nőnek, sőt a női póló révén egyértelműen kijelenthető, ebben sokkal jobbak vagyunk.

Bajnokok Ligája és majdnem vb-részvétel

A legnépszerűbb csapatsportot, a futgballt tekintve viszont már nem nálunk az előny. A magyar válogatott 1972 után jutott ki az Európa-bajnokságra tavaly, és bravúrral továbbjutott a csoportjából. Világbajnokságon 1986, olimpián 1996 óta nem szerepeltünk.

Ami a válogatottat illeti, a szlovénok sem nagyon sikeresen kvalifikáltak eddig, hiszen fennállásuk óta két vb-re és egy Eb-re jutottak el. A 2018-as vb-selejtezőkben sokáig esélyük, végül az utolsó, skótok elleni meccset nem tudták otthon megnyerni (2-2) lettek így végül csak a csoport negyedik helyén végeztek, de csak három ponttal lemaradva a második szlovákok mögött. A Nemzetek Ligájában viszont találkozhatunk majd velük.

Azt mindenféleképp meg kell említeni, hogy remek játékosokkal, topbajnokságban futballozókkal van tele a szlovén válogatott. Elég csak Jan Oblak (Atlético Madrid), Valter Birsa (Chievo), Josip Ilicic (Atalanta), Kevin Kampl (RB Leipzig) nevét említeni. 11 olyan futballista van a keretben, aki Európa öt legerősebb bajnokságában játszik.

Klubszinten van bőven lemaradás náluk is, de az NK Maribor, amely a jugoszláv időkben egy másodosztályú bajnoki címig jutott csak, eddig 14-szer nyerte meg hazája bajnokságát.

Érdekes összevetés a transfermarkt.de adatai alapján, hogy míg a magyar NB I.-ben 7 millió euró átlagban egy csapat értéke, addig a szlovén Prva Ligában 5,5 millió. Amíg természetesen a BL-be jutó Maribor értéke a legmagasabb 13,35 millió euróval, addig nálunk valamivel több a Ferencvárosé (13,7) és nem sokkal kevesebb a Videotoné (11,7). A Ferencváros legutóbb 2005-ben jutott az EL csoportkörébe, ez a Videotonnak 2012-ben sikerült.

A Maribor fejlődésének kulcsa Zlatko Zahovic és Darko Milanic 2007-es érkezése volt. A korábbi futball-legenda, Zahovic sportigazgatóként, Milanic edzőkét tette le a maribori futballfejlesztés alapjait. Nyugat-európai mintára olyan klubmodellt építettek fel, amely biztos anyagi lábakon áll, tanulva a korábbi évek tapasztalataiból, amikor majdnem tönkrementek.

Kiváló akadémiát építettek, ami több olyan játékost adott a klubnak, akit később aztán búsás haszonnal tudtak külföldre továbbpasszolni. Ilyen például Petar Stojanovic, aki a klub második legdrágább játékosaként, 1,8 millió euróért lett a Dinamo Zagreb futballistája.

Kézilabdában és hokiban is irigykedünk

Kézilabdában pedig már évek óta előttünk járnak a szlovénok, nyolc világbajnokságon szerepeltek, 2013-ban és 2017-ben is elődöntősök voltak, utóbbin bronzérmesek lettek, az idei világranglistán a 3. helyig jutottak. A riói olimpián a negyeddöntőt játszhatták. Van egy kiváló csapatuk, a Celje, amely folyamatosan Bajnokok Ligája-résztvevő, 2004-ben meg is nyerte azt. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy négy válogatottjuk játszott Magyarországon: Blaz Blagotinsek és Gasper Marguc a Veszprémben, Matej Gaber és Urh Kastelic a Pick Szegedben.

Ami aztán végképp nem a délszlávok játéka, az a jégkorong, de a szlovénoknak itt is kiváló csapatuk van. Kezdjük a legnevesebb emberükkel – Anze Kopitar már 840 meccsen van túl az NHL-ben és Jan Mursak is lehúzott három idényt a Detroitban. A válogatott már elérte, amiről egyelőre mi csak álmodunk, hogy ingázók lehessünk az elitosztály és a divízió 1/A csoport között.

Ljubljana évek óta meghatározó csapata volt az osztrák bajnokságnak, az EBEL-nek, idén már nem szerepel, de 2008-ban döntős is volt, míg a magyar résztvevő Fehérvár AV19-nek a negyeddöntő volt a legjobb eredménye.

Egyéni sportokban is jobb a helyzet

Szomorú valóság, hogy az egyéni sportok többségében is már jóval előttünk járnak. A természeti adottságaikat jól kihasználva kiváló téli sportolóik vannak. Az alpesi sí világkupa-sorozatnak Kranjska Gora és Maribor rendszeres házigazdája.

Planicára a síugrók járnak világkupa-fordulóra, Peter Prevc Négysáncot és világbajnokságot is nyert már. Sífutásban Vesna Fabjan Szocsiban lett bronzérmes, Katja Visnar már többször állt a világkupában dobogón, míg sílövészetben Jakov Faknak öt vb-érme és olimpiai bronza van.

Atlétikában a kalapácsvető Primoz Kozmus Pars Krisztián nagy ellenfele volt, olimpiai és világbajnoki aranya is van. Női 800 méteren az Európa-bajnok Jolanda Ceplaknak van még olimpiai bronza, a 100 méter gátas Brigita Bukovec nyert még olimpiai érmet.

Cselgáncsban a hazai rendezésű világbajnokságon egyetlen érmet sem tudtunk nyerni, míg a szlovénok Mihael Zgank és Tina Trstenjak révén két ezüstöt is szereztek.

Az állam csak töredékét vállalja a költségeknek

Szlovéniában az Oktatási Minisztérium alá tartozik a professzionális sport irányítása is. A állami szerv 2000-ben készített egy tízéves, átfogó programot, amellyel az iskolai testneveléstől a tömegsporton át a profi szintig irányítja és szabályozza a szlovén sportéletet. A Nemzeti Sportprogramot 2014-ben újabb tíz évre fogadta el a kormány, amelyben a további fejlesztéseket terveznek.

A dokumentum szerint folyamatosan nőtt a sportszervezetek száma az országban, 2012-ben már 10 211 működött, és a közkiadást a 2023-ig terjedő időszakra a fentebb leírt évi 154 910 945 euróban fogalmazták meg. Érdekes adatok találhatóak a programban:

• A sportegyesületek és szövetségek bevétele 214 828 059 euró
• Az egy főre eső éves sportprogram erőforrása: 75.36 euró
• A fedett sportterületek száma: 0,33 négyzetméter/fő
• A nyitott sportterületek száma: 3,18 négyzetméter/fő
• A sportban résztvevő felnőtt lakosság aránya: 64%
• Az úszók aránya a 12 évesek körében: 92,6%

Érdekes adat az is, hogy Szlovéniában 2001 és 2012 között 51,87 százalékkal nőtt a sportolók száma. Olimpián, világ-, és Európa-bajnokságon az érmek száma a fenti időszak alapján évente 9,47 százalékkal nőtt. A tanulmány kiemeli, Szlovénia egyike annak az öt országnak és persze a legkisebb is – a franciák, a németek, a szerbek és a spanyolok mellett – amely ott volt a 2010-es futball- és kosárlabda vb-n, valamint a 2010-es és 2012-es kézilabda Európa-bajnokságon.

A tanulmány aztán mérleget is von. Megállapítja, hogy a sportban bevezetett intézkedésekkel, úgy mint az iskolai sport megszervezése, a sportoktatás színvonalának emelése, ösztöndíjak és tehetséggondozás, valamint a gyermekek számára szervezett országos szintű sportprogramok oda vezettek, hogy sikerült 8-13 évesek között az életmódváltást véghezvinni. A pozitív következmények már 5-6 éve tapasztalhatóak.

Míg 2001-ben a GDP 2,38 százaléka ment a sportra, addig 2007-ben már csak 1,93 százalék, és ez a szám azóta is folyamatosan csökken, miközben a társadalmi felelősségvállalás folyamatosan nő. Egy nem régi adat szerint

A sportszervezetek bevételei a tízéves időszak alatt, azaz 2010-ig 158,9 millió euróról 300,3-ra nőttek. Szlovéniában a nyugat-európai országokhoz hasonló, decentralizált sportfinanszírozás létezik.

A tervek is további növekedést ígérnek, prognosztizálni próbálják az egy évre eső világbajnoki és Európa-bajnoki érmek számát, miközben az utánpótlássportról és a tömegsportról sem feledkeznek meg. A szlovénok eddigi fejlődését elnézve meg is fogják csinálni. Lenne mit tanulni tőlük.