Judit
3 °C
7 °C

Kenderesi Tamás: Eljött a pillanat, már célpont vagyok

07
2017.07.22. 07:59 Módosítva: 2017-07-22 13:44:27
Első világbajnokságára favoritként készül Kenderesi Tamás, 200 pillangón Cseh László is nagy ellenfele. A példája azt mutatja, nemcsak Budapesten létezik a sportág, hanem Pécsen is. Nevelőedzője viheti a dobogó tetejére – olimpiai bronzérmük már van –, ez sem gyakori.

Van egy történet önről, amikor – 12 évesen talán – odament az akkori szövetségi kapitányhoz, és megkérdezte tőle, hogyan lehet válogatott. Hogy kell elképzelni ezt a beszélgetést? Emlékszik még ennek a részleteire, sokáig vívódott, amíg összegyűjtötte a bátorságát?

Anyu rábeszélt, úgyhogy bátrabb voltam. Akkoriban

a válogatottságból az egységes magyar ruházat vonzott leginkább.

Anyu úgy mesélte, mindig azt kérdeztem tőle, hogyan lehet nekem olyan, amire az volt a válasza, olyan csak a válogatottnak jár csak. Ezek után megkérdeztem. Ha le akartam magam beszélni, anyu ott volt, és buzdított. Ha ennyire célba akarok érni, és fontos nekem az úszás, a sikeresség, akkor kérdezzem meg. 

Hol is van Aparhant?

Kenderesi Tamás a Tolna megyei Aparhanton született 1996. december 13-án, az onnan 50 kilométerre lévő Pécsen lett középiskolás. 2014-ben ifjúsági Európa-bajnok, még ugyanabban az évben megnyerte az ifjúsági olimpiát is. A 2016-os olimpián bronzérmes, 26 századdal maradt el a 18-szoros olimpiai bajnok, a 200 pillangón győztes Michael Phelpstől.

Emlékszem a részletekre, persze. Volt bennem némi drukk, amíg meg mertem tenni. Kiss László egyébként semmi különöset nem javasolt, csak azt, amit mindenki másnak: ha az országban legalább a második idő az enyém, akkor mindenképp bekerülök a válogatottba. Ha nem, akkor nem. Akkor én egy sokadik senki voltam, nem túl jó idővel 200 pillangón, de az nagy vágyam volt, hogy egyszer ott legyek egy világbajnokságon. És talán kicsit furcsa, az Európa-bajnokság és az olimpia ízét, hangulatát már megéreztem. A júliusi lesz viszont az első vb-m. Még szép, hogy várom.

Reggeli edzés Marcival!! 💪🏿🤗 Morning practice with Marci!! 💪🏿🤗 #KM

Kenderesi Tamás (@tamaskenderesi) által megosztott bejegyzés,

Annak is külön története van, hogyan maradt le két éve a vb-ről. Legyőzte Cseh Lászlót az országos bajnokságon, aki utána világbajnok lett. Ön viszont egy betegség miatt nem mehetett. Amikor megkapta az orvosi diagnózist a mononukleózisról, hogy hónapokig nem szabad minimálisan sem terhelni, ritka nehéz pillanat lehetett. Nagyon megviselte?

Ha kifelé nem is látszott a szenvedésem, nem kívánom ezt a helyzetet senkinek. A kazanyi lehetett volna az első olyan verseny, amikor háromszor is úsznom kellett volna. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen az. Mert az oké, hogy Lacit legyőzöm egy ob-n, de ott csak kétszer kell megmutatni, milyen erőben vagyok. Ha verem a fejem a falba, azzal sem lett volna jobb. Otthon voltam, pihentem, nem volt kellemes érzés tévén nézni, mi történik a 200 pillangó döntőjében, mert akkor talán már nekem is oszthattak volna lapot. De az igazi nagy célom már akkor is természetesen Rio volt. És bennem volt a gondolat, valahogy erőt kell meríteni abból, hogy én nem utazhattam el.

A vb-hiányzást volt nehezebb elviselni lelkileg, vagy amikor 2015 végén elszakadt a térdszalagja?

Jó lenne tudni, de nem tudom, melyik volt a nehezebb. Mindkettő fájdalmas volt. A térdszalagszakadás azért, mert a rehabilitáción ritka nagy kínjaim voltak. Merevítőben úszni nem kellemes.

És amikor láttam, hogy az öcsém és az ő korcsoportja simán lehagy, hááát.

Nem jó. A karom persze megerősödött, mert a lábam nem használhattam. Próbáltam magam nyugtatni, de azért többször kijöttem úgy a vízből, hogy szórakozzatok mással, engem hagyjatok békén. Talán természetes, hogy ilyenkor elege lesz egy versenyzőnek, de mivel fél év sem volt hátra az olimpiáig, az erőt adott. Nem tettem fel a kérdést, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, de a helyzet fájdalmas volt. A gyógytorna is. Olyan izmaimat ismertem meg, amikről nem is tudtam, hogy léteznek.

Még nincs 21 éves, az ön esete jól példázza, hogy mennyi minden történik az ismertségig. Egy olimpiai éremig.

És akkor még nem is beszéltem az első barátnő szindrómáról.

Ennél hivatalosabban talán nem is mondhatta volna. A lazaság hamarabb eszembe jutna önről.

Nem szeretem, ha a lazasággal kapcsolnak össze. Nem vagyok egy karót nyelt típus, de önmagamat nem tartom lazának. Természetes vagyok, ezt nem vitatom, és ha kérdeznek, nem önmagamat megjátszva válaszolok, nevetek.

Akkor mit mondana önmagáról?

Hmmm. Inkább azt, hogy tudatos. Most már tudom, mit kell beletenni, hogy egy olimpián a harmadik legyek. Egy világbajnoki aranyért még ennél is több kell, és az az idő nem elég, ami egy éve kijött belőlem. Tudatosság nélkül ez nem megy.

Laza ízület és óriási akarat

A pécsi úszóedző, Tari Imre 10 éves korától foglalkozik Kenderesivel. Egy másik tréner nem látta benne a tehetséget, ő viszont igen. Így értékelte most a jelenlegi esélyeket.

„Nagyon jó passzban van Tamás, elszánt és határozott. A versennyel fekszik és kel. Rio előtt azt éreztem rajta, hogy érmet akar. Most azt látom, hogy nagyon akarja. Az az edzésterv, amit Rio előtt végrehajtott, már kevés. Azzal nem lehet 1:53 alá bemenni, mi pedig azt szeretnénk. Hol van egy asztal, hadd kopogjam le. Az állóképessége és a sebessége is megvan ehhez, úgy formáltuk az edzéseket, hogy a legnagyobb álmok is elérhetőek legyen. Az ízületei és a mozgása is laza, nagyokat húz és gyorsan. Chad le Clos tempói és új stílusa nem tetszettek annyira, remélem, nem táltosodik meg az utolsó pár napban. A japán Szakai biztosan nagyon készül, és Cseh László is. Az edzője, Plagányi Zsolt lesz a szobatársam, ahogy Rióban is volt. Mindent meg szoktunk beszélni egymás közt.”

És az első barátnő érkezésekor ez a tudatosság még hiányzott?

Akkor még azt sem tudtam, hogy mi az. 15 éves voltam, hol izgatott az engem, ha elkések egy edzésről. Ha időben értem oda, akkor mentem, mint az őrült, de fejben mégsem voltam ott, és az úszás, mint sok minden más, fejben dől el. Húztam én a medencében, megvolt bennem az erő, de a tudatosság nem.

Faltól falig úsztam. Gondolatok nélkül, izomból. És ez nem megy. Sok sebből vérzett az az időszak, meg is látszott az eredményeimen sajnos.

Rengeteget tanultam viszont belőle, ezért nem bánom.

Mennyire várja egy versenyen a második százat?

Hohó, jó kérdés. Az első két hosszon sem vagyok lassú, de az igaz, akkor még utazom. Nem haladok lassan, de még figyelek. Sokat adok bele, de tény, a második százon vagyok jobb. Pontosabban az utolsó ötven az enyém. Azt élvezem a legjobban.

A jelenlegi kapitány, Sós Csaba azt mondta, hogy a 200 pillangó a királyi szám. Ott nem elég az erő, kell technika, kell ritmus, és akkor még ott van a taktika, nem lehet vizezni, a másik erejére számítani. Egyetért ezzel?

Maximálisan. Csaba bácsi is úszta ezt, tudja, miről beszél. Sőt, sokkal jobban tudja, miről beszél, mert én 200 pillangón kívül vele ellentétben nem is úsztam mást. Neki ott volt a négyszáz vegyes is, amit ugyancsak a legnehezebb számok között szokták emlegetni. De ha valaki nem 200 pillangón tolja, akkor az a versenyző nyilván azt gondolja, hogy a saját száma a királykategóriás, amiben a legjobb. Én pedig ezt tiszteletben tartom. Nekem viszont valóban ez fekszik a legjobban. A száz még rövid, igazából nem is tudom, hogy nekem az jó lesz-e valamikor. Leszek-e annyira gyors. Nagyon régóta pillangón úszom a legtöbbet egy átlagos edzésen is. Elfogadom, ha úgy látszik, ezen a távon tényleg minden kell. A faltól falig úszás nem elég, de ezt mintha már említettem volna.

Rióban az utolsó ötvenen 30 másodpercet úszott. Amikor először hallott önről a világ, a már említett országos bajnokságon, Cseh legyőzésekor, akkor 28,6-tal fejezte be. A Duna Arénában mennyire számítsunk?

Az olimpián az első két úszásnál túl sokat kiadtam magamból. Amikor meghúztam az utolsó ötvenen az elődöntőben, akkor már nem kellett volna. Akkor több maradt volna bennem a döntőre. 26 századon múlt az aranyérem.

Ha így visszagondolok, és spórolok egy kicsit, még közelebb lehettem volna a döntőben az utolsó tempóknál Phelpshez.

Sőt, ha tudatosan akarom mondani, akkor tudatosan osztom be az erőmet. Ezt akkor még nem tudtam, most már tapasztaltabb vagyok. Ezzel a 26 századdal mutatta ki az Isten a szeretetét, hogy szeret engem. Nem könnyítette meg az utam. Így aztán igazán meg tudom becsülni azt az érmet. Hiszen hányan mentek oda azért, amit végül én hoztam el. Körülbelül ugyanazt a programot úszom a budapesti vb előtt, amit Rio előtt, kevéssel jobbak az időim, és ha vigyázok a lábamra, a vállamra, hogy ne legyen semmi bajom, akkor remélem, tudok javulni.

Mennyit szeretne javulni egy év alatt?

1:53 alá be kell menni, aki nyerni akar.

1:52,5 elég lehet?

Az Európa-csúcs. Nem rossz. (nevet) De ott van Laci, őt soha nem szabad leírni. Nem úszott jó időt az országos bajnokságon, de az ő esetében ez nem sokat jelent.

Van olyan képessége, amit kölcsönkérne tőle?

Bárhonnan visszapattan, ha mélypontra kerül. Ez félelmetes. Olyan ereje van, ami egyedülálló az egész úszásban.

Hiányozni fog önnek a nagy példakép Michael Phelps?

Kérdezték már ezt tőlem, de még most sem tudom a választ. Motivációnak nem volt rossz, hogy ott lehettem mellette valamelyik pályán. Biztosan más lesz, de ezt már a vb főpróbájának tartott római versenyen is átélhettük. A riói nyolcas döntőből csak ő és Laci maradt távol. Különösebb hiányérzet nem volt bennem.

Ezt a versenyt ön nyerte meg. Milyen volt célpontnak lenni?

Elég jó érzés. Nem tudom, hány évesen szoktak azzá válni a versenyzők, nekem most jött el a pillanat. Az olimpián még alig ismertek, itt már figyeltek rám. Élveztem, hogy ennek a versenynek már így mentem neki. Ha minden a terveim szerint alakul, meg kell szoknom ezt az érzést. Vegyük úgy, hogy elkezdődött. A római sikerhez elegendő idő (1:54,33) kevés lesz a Duna Arénában, ezzel nem árulok el nagy titkot, úgyhogy abból viszont nem szabad kiindulni. Jó előjel, de semmi több. Mindenki fejlődni fog. A japánok, Chad le Clos, mindenki. És ki tudja, lehet, megint jön valaki az ismeretlenségből. Még nem vágom, ki lehet az, de még nem is láttam a rajtlistát.

Önt sokakkal ellentétben nem nyomta össze soha a teher, ha ott van az amerikai bálvány a medencében. Jól láttuk?

Engem inspirált, persze. De én nem is vagyok a kortársa, mint azok akik, még együtt kezdték vele vagy esetleg korábban. Kirázott a hideg az első találkozáskor, mert mégiscsak a tévében láttam először – még az első visszavonulásakor is gyerek voltam –, aztán egyszer csak ott álltunk egymás mellett, és az előfutamban nem is ért utol. A döntőben persze igen.

Ha tőle lehetne elkérni egy tulajdonságát, mi lenne az?

A tudatossága. Az enyém és az övé össze sem hasonlítható. Az ő neve mellett 18 olimpiai arany van, nekem pedig még egy sincs. Nem tudom most még ezt megfogalmazni. Egyet tudok, minden edzésre figyelni kell, nem szabad kihagyni a felkészülési időszakban, mert annak ára lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én esetleg lazsáltam, de a hétköznapi embernek a munkahelyén is vannak gyengébb napjai. Ha ezeket a gyengébb napokat igyekszem drasztikusan a nulla felé közelíteni, akkor lesz az igazi.

A köpölyözés is Phelpstől jön?

Használtam már korábban is, nem hiszem, hogy komoly tizedekben mérhető pluszt adna, de nem bántam meg, hogy kipróbáltam a hazai bajnokságon. Mert így már legalább tudom, milyen hatása van.

Elképzelte már, milyen lesz az uszoda több ezer emberrel? Családtagokkal, barátokkal, és szinte mindenki önnek drukkol.

Nincs olyan nap, hogy ne készíteném fel az agyam és önmagam arra, ami rám fog várni. Szenzitív verseny lesz.

Mindennap elvonulok, magamba mélyedek, meditálok, és minden előjön.

Még az is, hogy fogok átjutni a Margitszigetről, ahogy belépek, milyen ingerek érnek. Jó dolog, kúl erre gondolni. Trenírozom az agyam, hogy semmi meglepetés ne érje.

Az utolsó ötvenen mire fog gondolni?

Hogy nyernem kell, utána pihenhetek.

Tényleg? A pihenőre?

A hétköznapokban is szoktak ilyesmire gondolni az emberek, nem? Megnyomják az utolsó napokat, aztán jöhet a megérdemelt pihenés. Rosszul látom?

Nem, dehogy. De valahogy a pátosz, a dobogó, a Himnusz is megfordult a fejemben.

Az utolsó ötvenen nincs pátosz, csak kőkemény harc és full fájdalom.

Zavarja önt, hogy a sajtburesz mindegyik interjúban szóba kerül?

Akinek megvan a Csontdaráló című film, tudja, mire gondoltam az olimpián, ez a sztorija annak, hogy akkor az jutott eszembe. Ennyi a háttér mindössze. Nem érzem, hogy negatívan emlegetnék ezt a dolgot, ezerszámra kaptam a lájkokat utána. Nem vadászom én erre, de egy olimpián minden szónak sokkal nagyobb súlya van, mint amire számítani lehet. Ezt egészen fiatalon megérezhettem. Elképzelni sem tudtam, milyen szeretet fogad majd itthon, ami azóta is tart.

Ki tudja, lehet, majd a Duna Arénában is mondok majd valami hasonlót. Nem készülök rá, az biztos.

De a legjobban azt szeretném, ha majd az úszásomról beszélnének. Arról, hogy jött össze az utolsó ötven méteren 29 másodperc. Ha azt emlegetnék, elég jól jöttem az utolsó ötvenen. Ellenállhatatlan hajrával. Ez a sajtburesznél is jobban hangzik.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?