Megteremtette a modern dartsot és elindította Phil Taylort

Csütörtökön szívroham következtében váratlanul elhunyt Eric Bristow, a darts legendás alakja, aki felfedezte Phil Taylort, majd beindította a karrierjét. Nélküle a mai modern darts közel sem lenne olyan felkapott és népszerű.

A „Ravasz Londoni” – aki nevét egy Santa Monica-i bárban kapta, ahol úgy jelent meg egy versenyen, hogy pólóján egy angol bobbie (a rendőrök kedvelt neve Angliában), a brit zászló (Union Jack), valamint ez a becenév szerepelt. Természetesen a név egész karrierje során elkísérte, mint ahogy a vörös póló is, ami a védjegye lett.

11 éves korától dobálta a nyilakat, 23 évesen pedig elindult azon az úton, amelyről 27 éven át nem tért le. „Belül mindig úgy éreztem, minden versenyt meg fogok nyerni, amin elindulok” – nyilatkozta Bristow pályafutásának csúcsán, és volt idő, amikor gyakorlatilag meg is valósította mindezt.

Hét éven keresztül tartó megkérdőjelezhetetlen fölényének olyan nagyszerű játékosok estek áldozatul a BDO-világbajnokság döntőiben, mint Bobby George (1980), John Lowe (1981, 1985) vagy David Whitcombe (1984, 1986). Viszont 1982-ben már az első fordulóban búcsúzott Steve Brennan ellen, míg 1983-ban a fiatal és feltörekvő Keith Deller győzte le őt a döntőben.

Ötször elhódította a Winmau World Masters címet is, ahol Paul Reynolds-ot, Alan Hoggot, John Lowe-t, Mike Gregory-t és Keith Dellert sikerült maga mögé utasítania, illetve kétszer nyert a News of the World versenyen is. Fel sem lehet sorolni az összes trófeát, amit ezekben az időkben begyűjtött.

1986-ban viszont valami megváltozott. Bristow éppen a Svéd Open-en dobott, de nem mentek olyan gördülékenyen a dobásai: Ericet tragikus módon utolérte a dartsosok rettegett betegsége, a dartitis, ami a játékost pszichésen gátolja abban, hogy a megfelelő módon engedje el a nyilait.

Ő nem törődött bele a helyzetbe, sikeresen megküzdött a kórral, és mi sem bizonyítja jobban visszatérését, mint az, hogy 1989 és 1991 között háromszor is világbajnoki döntőbe jutott. A döntőben szenvedett vereségek (Jocky Wilson, Phil Taylor, Dennis Priestley ellen) már jelezték számára, a generációváltás megtörtént, lassan ideje ezen a szinten befejezni a dartsot

Taylor akkoriban gyári munkásként kereste kenyerét egy kerámiaüzemben, és csak hobbiszinten dobált egy kocsmai csapatban (micsoda véletlen, hogy éppen abban a kocsmában, ahová Bristow is sokat járt).

Bristow meglátta a fiatal kerámiaöntőben a klasszist, és lerakott neki 10 000 fontot azzal a feltétellel, hogy majd visszaadja neki, ha befut. Taylor így vallott erről a nemrég magyarul is megjelent könyvében:

Megbecsülhetetlenül sok időt, alighanem több ezer órát töltöttünk a gyakorlótábla előtt, és mindig remekül kijöttünk egymással: keményen játszottunk, aztán kezet ráztunk, és másnap kezdtük elölről az egészet. Eric olyan volt, mint egy oroszlán: addig tanította vadászni a kölykét, amíg az készen nem állt arra, hogy kimenjen a vadonba, és saját magáról gondoskodjon.

Ez annyira jól sikerült, hogy egy idő után a tanítvány még a mestert is lekörözte: az 1990-es vb döntőjében jött a csúcspont, amikor Taylor legyőzte Bristow-t 6-1-re.

1993-ban egyike volt azon játékosoknak, akik – látva a profi darts hanyatlását – kiléptek a BDO-ból és létrehozták a WDC-t, azaz a Darts Világtanácsot, ami 1997-ben vette fel a ma is használatos nevét, a PDC-t (Professzionális Dartsszövetség). Ezzel indult el a darts globális sportággá válása, tízmilliókhoz jutottak el a televízión keresztül a PDC által rendezett különféle versenyek, tornák.

Sid Waddel – a legendás sportkommentátor, a darts hangja – mondta erről: „Az Eric Bristow és Phil Taylor vezette elszakadás kellett hozzá, hogy a darts világa felpezsdüljön. Ma már csak az számít, hogy ez a világ legnagyobb dartsshow-ja. A tv-közvetítések elképesztően magas technikai háttérrel futnak, mindenhol kamerákat találunk, és egyes helyszíneken akár tízezer ember is drukkol a játékosoknak, még ha alig látnak is belőlük valamit.”

Ebben az évben (1997) volt Bristow utolsó nagy villanása, egészen a világbajnokság elődöntőjéig menetelt, ám akkor ismét a tanítvány állta útját, és 5-4-re legyőzte. Végül 2007-ben döntött úgy, hogy felhagy az aktív darts-cal, és innentől kezdve tudását már a televízióban kamatoztatta, mint szakkommentátor, egészen haláláig.

Habár néha még ő is kezébe vette klasszikus nyilait (Harrows Eric Bristow 90% - 22gramm), és egy-egy bemutatómeccset lenyomott a régi haverokkal és játékostársakkal.

Eric Bristow-ról köztudott volt, hogy mindig úgy dobott, hogy a dobó kezén eltartotta a kisujját, mint ahogyan az angol felső osztály tagjai a teáznak. Amikor megkérdezték tőle, hogy ezzel ugye nem az ellenfeleit akarja alázni, Bristow csak annyit felelt: ez csupán egyszerű modorosság tőle. Semmilyen trükk és semmilyen álázás nem volt ezzel a célja.

A kötélidegzetű Bristow talán életében egyszer remegett, amikor 1989-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki a darts kiemelkedő szolgálatáért.

Találkozni a királynővel minden televíziós döntőmnél idegtépőbb élmény volt

– nyilatkozta utána.

Vitathatatlanul a darts egyik legnagyobb egyénisége volt, és örökre az marad.

A Premier League csütörtöki, liverpooli meccse előtt tartott bemutatót, de rosszul lett. Azonnal mentő jött érte, az utcán próbálták újra éleszteni. Nem sikerült.

Április 25-én lett volna 61 éves.

 (A cikk Füzi István Ádám írása.)