1968-ban nyerte utolsó, harmadik olimpiáját a magyar futballválogatott. Négy év múlva már csak ezüst jutott Münchenben, utána pedig 1996-ig ki sem jutottak a mieink.
Ötven éve Varga Zoltán disszidálása megrázta a hazai szurkolókat, a játékosokat kevésbé. Az utólagos kutatások pedig azt igazolják, hogy Varga tervéről tudtak az elhárításnál, de nem akarták megakadályozni. Feleségének is volt útlevele, amit akkor nem volt olyan egyszerű szerezni. Varga egyébként olimpiai bajnok, mert már 1964-ben is a csapat tagja volt.
A Népsport megszólaltatta a reptéren a Fradi csatárát, mielőtt felszálltak Mexikó felé. Az utolsó mondata különösen komikusan hat a későbbi események után.
"Azt hittem, hogy agyvérzést kapok ezen a reggelen — panaszolja. — Képzeljétek, nekilátok öltözködni, veszem az ingemet, hát esküszöm, hogy legalább négy számmal nagyobb. Na, rendben, ettől még nem estem kétségbe.
De vállamra veszem a táskámat, leszakad a füle, fogom a ballonkabátom, gombolom, kezembe marad két gomb. Nem is tudom, elinduljak-e ilyen előjelek után.
Amszterdamon keresztül közelítették meg Mexikót, ahol csak az elődöntőben és a döntőben szerepelt a válogatott. Az Azték Stadionban léptek fel, ahol két év múlva világbajnoki finálét rendeztek.
„Valószínű, hogy tudtak a szándékáról. Guadalajarában játszottunk, onnan elő volt készítve neki a terep, hogy a fővárosba menjen, onnan pedig továbbrepült.
Ha Zoli velünk maradt volna, biztosan nem 4-3-3-ban állunk fel, hanem két csatárral, amelyikből az egyik ő, a másik Dunai Anti.
Azt a formációt gyakoroltuk a felkészülési meccseken, Fazekas László hátrébbról indult volna. Zoli lelépése után váltani kellett, Básti Pista barátom a 4-4-2-ben állandó kezdő lett volna” - emlékezett vissza Szalay Miklós az akkor történtekre.
Szalay és Básti a Salgótarjánból került az olimpiai keretbe, 40 játékossal indult a Lakat-Sós edzőpáros. Kozma Mihály sérülés miatt maradt ki, Szucsányi András is a keretszűkítés áldozata lett, majd két év múlva villám végzett vele.
Básti azt elevenítette fel, Varga lelépése után el kellett tüntetni a korábbi képekről, ezért megesett, hogy neki sokkal szélesebb válla lett, mint a valóságban, mert a lapok montírozták a fotókat.
Mexikóban a sorsolásra nem lehetett panasz, mert európai csapattal csak a döntőben játszott Magyarország, így viszonylag könnyen védte meg a címét, egy kisebb botlás is belefért.
Íme az eredmények:
- Salvador 4-0
- Ghána 2-2
- Izrael 2-0
- Negyeddöntő: Guatemala 1-0
- Elődöntő: Japán 5-0 (óriási meglepetésre a franciákat ütötték el a legjobb nyolc között)
- Döntő: Bulgária 4-1 (a házigazdát búcsúztatták a négy között)
Íme az alapcsapat, ami a döntőben is szerepelt
- Fatér – Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó – Juhász, Szűcs, Menczel – Fazekas, Dunai A., Nagy László.
Amint látható, Szalay és Básti kiegészítő embernek számítottak, de mint mondják, már az hatalmas szó, hogy vidékről bekerülhettek, hiszen a futball is fővárosközpontú volt. Előbbi egy meccsen, utóbbi négyen jutott szóhoz.
Ők ketten vállalták az utazást Mexikóba most, ötven évvel később.
Az első két meccsen kezdő volt még a Jászberény-Eger útirányon át az MTK-ba érkező Sárközi István. Salvador ellen két perccel a gólja után, a 70. percben lecserélték. Ghána ellen egy félidőt kapott.
Kevés pokolibb sorsú magyar futballista van Sárközinél.
Jogerősen elítélték a bundabotrányban – miközben közismert volt, hogy a klubok adják veszik a meccseket -, másfél évet le kellett ülnie. Büntetését 1984. február 15-én hagyták jóvá.
Szabadulása után megváltozott, az alkohol rabja lett, 1992-ben vonat alá esett, ott érte a halál.
A hátvédsorból csak Noskó él, aki kényszerposzton játszott, mert jobblábas volt. Hátvédtársai meghaltak, ahogy a szintén salgótarjáni Menczel Iván is, akit a középpályán vettek számításba. A meccs nélkül távozó Varga 2009-ben kapott szívinfarktust.
Dunai Antal aktív, az MLSZ-ben is szerepet vállalt, ezüstcipős volt. Fazekas évtizedek óta Belgiumban él, Nagy egykor még Orbán Viktor edzéseit is irányította Felcsúton, 2003 táján. Húsz éve még Újpesten kapott munkát, utána csak kisebb egyesületeknél jött szóba.
Szűcs Lajos eljutott a világválogatottig az olimpiai évében, kétszeres bajnok, a Ferencváros utánpótlásában dolgozott. Felesége Pécsi Ildikó színésznő. Juhász István disszidált, Amerikában futballozott, de később hazatért, Magyarországon él.
„Sok minden beugrik, mi történt itt velünk, a japánoknak például volt egy 190 centis csatáruk, Kamamoto a félpályáról kapura fejelte egyszer a labdát. Nem láttam előtte olyat. Szűcs Lajos azon a meccsen centert játszott, vágott is hármat, így nem volt esélyük” - magyarázta az egyszeres felnőtt válogatott Szalay.
Ő egyébként később edző, Básti visszavonulása után fogtechnikus lett.
„60 ezer forint volt egy Zsiguli amikor mi havi 6 ezer körül kerestünk, a bányászok meg 4 ezret. A Stécénél nem nyertünk sok meccset, nem volt nagy prémiumunk, nem nagyon tudtunk félretenni. Ilyenkor viszont, amikor egy mexikói zenekar közös képet akar velünk, akkor gondolok arra, mekkora ereje van a futballnak, az olimpiának. A mai napig beleborzongok, ha az olimpiai dobogóra és a himnuszra gondolok” - így összegzett a pályafutását mindvégig Salgótarjánban töltő Básti, aki nemet mondott a pesti csapatoknak.
A visszaemlékezés első részében szó volt az olimpia előtti sortűzről, és a magyar szálról, hogy egyáltalán megkaphatták. A tőrcsapat tagja, Dömölky Lídia kudarcként élte meg a második helyet, a szintén ezüstérmes Kiss Antal pedig hét kilót fogyott a versenye alatt.
(Borítókép: Szalay Miklós (b), Básti István (j) Fotó: Ághassi Attila / Index)