Hella
16 °C
28 °C

Visszatérnek az olimpia fenegyerekei

GettyImages-468611775
2018.01.26. 17:06

A modern nyári és téli olimpiák visszatérő eleme a '90-es évek óta, hogy különféle divatos extrém sportok felvételével a NOB újabb és újabb célcsoportokat igyekszik megnyerni. A téli olimpia esetében ilyen volt a snowboard, amit akkor sem fogunk hódeszkázásnak hívni, ha síbakanccsal állnak a tökünkre. A sportág húsz éve debütált a téli olimpián, azóta hat különböző számban versenyezhetnek nők és férfiak. Amellett, hogy a snowboard már önmagában is látványos sportág, a versenyzők évek óta tesznek arról, hogy kilógjanak az összes többi sportoló közül – például azzal, hogy sokan közülük nyíltan kiállnak a füvezés mellett.

A snowboard azon öt sportág egyike, amelyet 1992 és 2002 között hivatalosan is olimpiai sportággá tettek. A legelső ilyen verseny 1998-ban volt Naganóban, az első aranyérmet pedig egy bizonyos Ross Rebagliati vehette át Kanadából óriás-műlesiklásban. Igen ám, de a verseny utáni doppingteszten THC-t, a marihuána hatóanyagát találták a vérében, és rögtön elvették tőle az érmét. Az egész balhéból precedensértékű ügy lett, és jól illusztrálta azt a bizarr helyzetet, amikor az extrém sportok szabadosabb világa találkozik az olimpiai szigorral.

A Herb tavalyi cikkében Rebagliati bevallotta, hogy a '80-as évek óta fogyaszt rendszeresen marihuánát, bár Naganóban még azzal védekezett, hogy a THC passzívan, tehát más füstjét belélegezve került a szervezetébe. Mivel akkoriban a marihuánát még nem sorolták a doppingszerek közé, Rebagliati visszakapta az aranyérmét, de a téma máig komolyan megosztja a snowboardos közösséget és a nemzetközi szövetségeket.

Rebagliati saját bevallása szerint is doppingnak számít a fű, de nem úgy, mint a direkt erre létrehozott teljesítményfokozók, mert ez természetes. A sportoló szerint a marihuána egyszerűen jót tesz a profi sportolóknak a húszas éveik után, hiszen ilyenkor kezdődnek a motivációs problémák, az állandó sérülések és a csökkenő teherbírás. Szerinte a marihuána segít az étkezésben, a motivációban és a rendes alvásban, és ezek mind elengedhetetlenek egy sikeres sportoló felkészülésében. A profi versenyzés stresszel és olyan pszichológiai hatásokkal járhat, mint a szorongás vagy mentális zavarok, különösen az idősebbek esetében. A kannabisz használata segíthet ezen akadályok lebontásában, ezért tartja Rebagliati teljesítménynövelő szernek a THC-t. Rebagliati egyébként nincs egyedül, az NFL-ben tapasztalható súlyos fejsérülések kezelésével kapcsolatban egyre több játékos, kutató és szakértő hozza fel, hogy a marihuána segítséget nyújthat, és erről beszélt Nick Diaz ketrecharcos is, akit egy évre tiltottak el Rebagliatiéhoz hasonló gondok miatt 2015-ben, hogy a visszatérése után teljesen nyíltan beszéljen a kannabisz pozitív hatásairól a sportolók rekreációjában. 

Ma is gyakori, hogy Rebagliati kannabiszos kávéval vagy turmixszal kezdi a reggeleit, mert több kutatás szerint a füstölés tompítja a THC hasznosabb tulajdonságait, és ront a légzésen. A snowboardos a balhé óta egyébként Ross' Gold néven nyitott egy kifejezetten orvosi marihuánát árusító patikát is Kanadában, az üzlete pedig annyira jól megy, hogy már saját eszközöket, illetve marihuánát tartalmazó ételeket is árul.

Még a WADA is tudja, hogy ez nem a legsúlyosabb probléma

Nagano után a WADA (a nemzetközi doppingellenes ügynökség) felvette a marihuánát is a tiltott teljesítményfokozók közé. Egészen 2013-ig 15 nanogram/milliliter volt a határ, amit nem lehetett átlépni, majd ezt felvitték 150 ng/ml-re. Érdekesség, hogy Rebagliatinál annak idején 17,8 ng/ml-t mértek. Ben Nichols, a WADA szóvivője a USA Todaynek el is mondta, hogy azért döntöttek a határérték megemelése mellett, hogy ne az otthoni fűhasználókat sújtsák, hanem azokat, akik verseny előtt használnak kannabiszt.

Az egész kérdés azért különösen érdekes a snowboardosok esetében, mert sokszor innen kerülnek ki a téli olimpiák legnagyobb sztárjai. Ilyen például az amerikai Shaun White, aki a sportág egyik ikonikus alakja. White már 7 évesen (!) szponzori szerződést kapott, és egyszerre volt profi snowboardos és hódeszkás is egyszerre. Az eléggé megosztó White már úgy érkezett 2006-ban a téli olimpiára, hogy az extrém sportok legnagyobb eseményének számító téli X-Gamesen fél tucat aranyat nyert, és népszerűségét jól jelzi, hogy 2008-ban még egy saját videójáték is megjelent a nevével, Shaun White Snowboarding címmel, de még a csalódást keltő (csak negyedik lett félcsőben) 2014-es szereplése ellenére is róla beszéltek a legtöbbet Facebookon a téli olimpia sportolói közül.

Bár a snowboardozás nem annyira városi extrém sport, mint a gördeszkázás vagy a görkorcsolyázás, maga a kulturális közeg nagyon hasonló. Az extrém boardosok, deszkások, inline-osok nagyon durván veszélyeztetik a saját testi épségüket, ráadásul sokszor illegális helyeken mozognak, és meggyűlik a bajuk a hatóságokkal is. Arról nem is beszélve, hogy nem mindenkiből lesz rögtön profi, és a szponzoráltság az alsó szinteken annyi pénzzel sem jár, hogy abból kijöjjön a sportoló. Utcai sportok révén ezért ez a közeg hajlamosabb a szabados életvitelre, bulizásra, balhézásra (White-öt öt éve tartoztatták le részeg randalírozás miatt a Black Keys dobosának esküvője után), ivászatra, és sokszor a kábítószerhasználatra. Éppen ezért okoz gondot az olimpiának, hogy mit kezdjen például a marihuánahasználatot nyíltan vállaló White-tal, aki egyszerre komoly probléma és a téli olimpia egyik legismertebb arca.

Mit csinálhat egy sportszervezet, ha a droghasználat általánosnak számít a legnagyobb sztárjai esetében és az egész sportágban?

A téli olimpia rengeteg sportágat átemelt az X-Gamesből, ami egy teljesen független extrém sportos szerveződésként indult, hogy aztán jóval szexibbé váljon sporteseményként, mint a téli olimpia. Éppen ezért szúrt szemet a WADA-nak, hogy a 2016-os norvégiai X-Gamesen egész egyszerűen nem volt doppingteszt a sportolók esetében versenyek után, amiért a szervezet szót is emelt. Az X-Games azonban jelezte, hogy húsz éve független sporteseményként működnek, és bár szívesen látják a nemzetközi szervezeteket is az eseményeiken, a jövőben sem hajlandóak változtatni a drogteszteléssel kapcsolatos politikájukon. Az esetből óriási balhé lett, mert az eseményt a Disney tulajdonában lévő ESPN sugározta, amely felhergelte a sportszövetségeket az X-Games ellen, és olyan hangulatot keltettek, mintha ez egy hatalmas drogbuli lenne téli sportokkal. A norvég sportszövetség és vele együtt az összes síelő visszalépett az eseménytől, de ugyanezt nem tudták elérni a független szervezetben működő snowboardosoknál. Ez is jól jelzi, az olimpiai rendszer és az extrém sportok közege továbbra is csak nagyon nehezen találja a közös nevezőt. Talán az egészet az mutatja be a legjobban, hogy amikor 2015-ben legális lett a marihuána Coloradóban, a helyi síparadicsomnak számító Aspenben tartott X-Gamesre rátelepedett a komplett kenderipar fesztiválokkal, fűboltokkal, kannabisz tematikájú programokkal.

A WADA megengedőbb hozzáállása miatt idén valószínűleg nem lesz nagyobb balhé, de ettől függetlenül is érdemes lesz nézni a snowboardos versenyszámokat, mert sok szempontból ezek a leglátványosabbak az egész téli olimpián. Ahogyan a világhírű gördeszkás, Tony Hawk mondta az extrém sportokról évekkel ezelőtt:

Az olimpiának sokkal nagyobb szüksége van ránk, mint nekünk az olimpiára.

Mik lesznek?

Idén összesen öt számban indulhatnak nők és férfiak, és az amerikaiak hagyományosan verik az egész mezőnyt. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a snowboardozás extrém része évtizedek óta hatalmas biznisz az Egyesült Államokban, egyes sportolók – például Shaun White – simán olyan szinten keresnek ezzel, mint mondjuk Usain Bolt vagy Michael Phelps. 1998 óta az Egyesült Államok 24 érmet nyert, őket eléggé leszakadva követi Svájc 12 és Franciaország 10 éremmel.

Félcső

Az egyik leglátványosabb szám a snowboardon belül, ami elég szorosan kötődik a klasszikus gördeszkás-görkorcsolyás félcsöves versenyekhez. A versenyzőknek különböző trükköket kell bemutatniuk, ezeket egy hatfős zsűri pontozza. Kétszer van lehetőség lecsúszni a pályán, a végső pontszámot pedig úgy átlagolják, hogy nem veszik figyelembe a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot. Az eddigi legmagasabb pontszámot egyébként Shaun White tartja, aki 48,4-et kapott az egyik menetére 2010-ben Vancouverben. A videót sajnos nem lehet beágyazni, de itt elérhető.

Női félcső versen a 2006-os téli olimpián
Női félcső versen a 2006-os téli olimpián
Fotó: Ezra Shaw / Getty Images Hungary

Páros óriás-műlesiklás

A klasszikus műlesikláshoz hasonlóan itt is két versenyző indul egyszerre, és a cél, hogy minél hamarabb leérjenek a 400-700 méter hosszú pálya végére, miközben kerülgetik a piros vagy kék zászlókat a pályán.

Krossz

Az egyetlen szám, amin kettőnél többen indulnak egyszerre. 4-6 versenyző áll rajthoz, akiknek egy különböző akadályokkal nehezített pályán kell leérniük minél hamarabb. Értelemszerűen az nyer, aki legelőször átér a célon. Ehhez a számhoz kapcsolódik az egyik legsokkolóbb eset is az olimpiai snowboardversenyek történetében. A 2006-os torinói téli olimpián a krossz női számában az amerikai Lindsey Jacobellis iszonyatosan elhúzott a többiek elől, és akkora előnnyel vezetett, hogy már borítékolni lehetett volna a győzelmét. 

Jacobellis annyira biztos volt a győzelmében, hogy az utolsó előtti ugratónál megpróbálkozott az extrém boardozásban method grabnek hívott trükkel, de rosszul landolt, és az utolsó pár méteren megelőzte svájci ellenfele. Eleinte még arról beszélt, hogy az egyensúlya megtartása miatt fogta meg a deszkáját, de később bevallotta, hogy a közönségnek akart menőzni azzal, hogy toronymagasan vezetve, a cél előtti utolsó buckák egyikén még csinál egy menő trükköt. Szegény Jacobellis egy évvel később majdnem ugyanezt megcsinálta az X-Gamesen is, amikor sikerült elesnie nem sokkal a cél előtt. A sportoló azóta minden olimpián indult, de egyszer sem sikerült érmet szereznie.

Big Air

Egy vadiúj olimpiai szám, ami valahol a síugrás és a félcső szerelemgyereke. A motoros extrém versenyekhez hasonlóan itt az a lényeg, hogy a versenyző egy hatalmas rámpáról/ugratóról elemelkedve a legjobb trükköket mutassa be landolás előtt. Nem ritka, hogy a versenyzők akár 3-4-szer is megfordulnak a tengelyük körül egy trükk során, de legalább ennyire gyakoriak a szaltók is, illetve az olyan trükkök, amiket kizárólag csak egy-egy versenyző képes megcsinálni. A lesikláshoz emelt sánc közel tíz emelet magas.

Slopestyle

Ez meg a félcső és a big air kombinációja, ami elemeiben kicsit hasonlít a gördeszkázásra. A versenyzők maguk dönthetik el, hogy milyen elemeket szeretnének használni a pályán, lehet szó korlátról, asztalról, boxról és még egy rakás elemről. A versenyzőnek lefelé csúszás közben ezeken kell trükköket bemutatnia, mint például a gördeszkázásból ismert korláton csúszás vagy a többi számból ismert különböző figurák, fordulások, szaltók. A zsűrizés pontosan úgy zajlik, mint a félcső esetében.