Judit
3 °C
7 °C

Falusi olimpia 1500 négyzetkilométeren - Albertville, 1992

000 UI2HB
2018.01.31. 15:42
Az albertville-i olimpiát a 68-as játékok háromszoros síbajnoka, Jean-Claude Killy és egy agilis politikus, Michel Barnier találta ki. Szerencséjük volt, első nekifutásra elnyerték a rendezés jogát, ugyanis Samaranch NOB-elnök így akarta kiiktatni a 92-es nyári olimpiára pályázó Barcelona elől Párizst. A francia kisváros szinte csak a nevét adta, egy egész környéken szórták szét a eseményeket, de ez nem okozott káoszt.

A téli olimpiák története:

1924, 1928, 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960, 1964, 1968, 1972, 1976, 1980, 1984, 1988, 1992, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

16. Téli olimpia

Helyszín: Albertville, Franciaország
Időpont: 1992. február 8-23.
A többi pályázó város: Szófia (Bulgária), Falun (Svédország), Lillehammer (Norvégia), Cortina d'Ampezzo (Olaszország), Anchorage (USA), Berchtesgaden (NSZK)
Program: 12 sportág/57 szám
Résztvevők száma: 64 ország, 1801 sportoló (1313 férfi, 488 nő)
Tengerszint f-i mag.: 328-2030 m

A 92-es olimpia története, ha úgy tetszik, 1968-ban kezdődött: a 17 éves Michel Barnier a nézőtéren láthatta, amint kedvence, Jean-Claude Killy három aranyat nyert a grenoble-i olimpián. A két férfi tizenhárom évvel később, barátként találkozott Franciország Savoie régiójában, Val d'Isere-ben; Killy a nevét viselő síközpont tulajdonosa volt ekkor már, Barnier feltörekvő politikus, az Alpokban, Savoya megye nemzetgyűlési képviselőjeként működött. Mindketten úgy gondolták, a térség idegenforgalmának fellendítéséhez elengedhetetlen lenne a téli sportok fejlesztése, ennek érdekében pedig meg kell szerezniük a téli olimpia rendezési jogát. Azzal azonban tisztában voltak, hogy az akkor körülbelül 300 ezer lakosú megye nem pályázhatja meg a játékokat, ahhoz egy város kell.

Így esett a választás a húszezresnél is kisebb Albertville-re, egy olyan kisvárosra, amelyről a franciák többsége sem sejtette, hol is van. Killyék 82 júniusában tárgyaltak először a helyi polgármesterrel, majd az időközben a megyei tanács élére került Barnier vezetésével az év decemberében bejelentették a pályázat elindítását.

Albertville óriási mezőnyben találta magát, hét város akarta az olimpiát, ezek közül volt olyan országbeli, ahol még nem rendezték meg a játékokat (Bulgária: Szófia, Svédország: Falun), és volt egészen felkészült vetélytárs, az NSZK-beli Berchtesgaden (Hitler egykori fészke). Albertville szép hegyeket, egy tucat környező falut és néhány síterepet tudott felmutatni, de utóbbiak egy körülbelül 1500 négyzetkilométeres területen szóródtak szét. (Viszonyításképp: ez Budapest területének háromszorosa, de valamivel kisebb, mint Komárom-Esztergom megye.)

Olimpia Tolnában, Baranyában

Az ugye alap, hogy egy téli olimpiát a sportágak különbözősége miatt képtelenség lenne egy településen megrendezni a játékokat. Amit azonban a franciák mutattak be, az felülmúlhatatlan.

A francia kisváros sikerét az olimpiai mozgalmon belüli politikai viszonyoknak köszönhette. Mivel ez volt az utolsó olyan téli olimpia, amelyet a nyárival egy évben rendeztek, a NOB ugyanazon az ülésén, 86 októberében döntött a helyszínről. A nyári jelentkezők közül Párizs volt a legesélyesebb, de Juan Antonio Samaranch NOB-elnök saját városát, Barcelonát akarta győztesnek. Így a nyári helyszín kijelölése előtt két nappal a NOB-tagok elképesztően hosszú folyamat (hat szavazási kör) végén Albertville-nek adták a 92-es téli játékokat. Így Párizs alól kihúzták a szőnyeget, arra ugyanis 36 óta nem volt példa, hogy mindkét olimpia egy országban legyen.

Albertville becsülettel felkészült a 92-es olimpiára, bár az elején volt abból gond, hogy a számos síközpont mindegyike helyszín akart lenni, aki meg végül kimaradt, az tombolt. Killy le is mondott a szervezőbizottság éléről, végül Barnier-vel közösen vezették a testületet. A versenyeket végül elképesztően szétszórták, összesen tíz településre, Albertville-ben mindössze három sportág versenyeit rendezték. Olimpiai faluból is több lett, amit nem szerettek a sportolók. A rendező települések többsége kis lakosságú volt, és hallatlanul magas kiadásokat vállaltak be, többük csődközelbe jutott. Mint mindenhol, Albertville-ben is folyamatosak voltak a környezetvédelmi gondok. A legnagyobb baj itt is a bobpályával akadt, a beruházás 12 millió dollár helyett 37-be került, a hűtéshez használt ammónia 90 decemberében szivárogni kezdett, vészhelyzet alakult ki.

Nagy csapattal a magyarok

Régen volt ekkora a magyar küldöttség, mint Albertville-ben, 24-en vettek részt a 92-es játékokon. Sok alpesi sízőnk, sífutónk és sílövőnk jutott ki, legjobb az Engi, Tóth jégtáncpáros lett 7. helyével.

A futurisztikus megnyitóval a franciák elkápráztatták a világot. A lángot egy hétéves kisfiú, Francois-Cyrille Grange gyújotta meg Michel Platini társaságában. A Marseillaise-t egy tizenkét éves kislány énekelte, a kissé brutális szövegű dal olyan meghatóra sikerült, hogy sokaknak eszébe jutott a himnusz átírása. Az olimpikonok esküjét pedig a színesbőrű Surya Bonaly mondta, ami rasszista felszólamlásokat, támadásokat váltott ki. (Bonaly ekkori állítása szerint Reunion szigetéről származott, úgy gondolta, így egzotikusabbnak tűnik, mert valójában nizzai volt.)

Folytatódott a program és a résztvevők számának bővülése, bemutató sportágból hivatalos verseny lett a freestyle sízőké (csak a mogul) és a rövidpályás gyorskorcsolyázóké, valamint először szerepeltek női biatlonosok.

Emlékezetes teljesítményből nem egy akadt. Ilyen volt Alberto Tombáé, aki az alpesi sízők közül először tudta olimpián megvédeni a címét óriás-műlesiklásban. A sífutók adták a nagy éremhalmozókat: Albertville négy legsikeresebbje közülük került ki. A férfiaknál mind az öt számot a norvégok nyerték, Björn Dählié és Vegard Ulvangé lett a két-két egyéni szám, harmadik aranyukat közösen, a váltóban szerezték. (Mindkettejüknek jutott még egy-egy bronz.) Dählie 98-ig tartó olimpiai karrierjén összesen nyolc aranyat szerzett, ezzel a téli játékok történetének legsikeresebbje volt 2014-ig.

A sífutónőknél az ezúttal az egyesített csapatként versenyző exszovjetek vittek majdnem mindent. Ljubov Jegorova és Jelena Välbe is minden számban érmet szerzett: előbbi három arannyal, két ezüsttel zárt, utóbbi négy bronzig és egy aranyig jutott. De kihagyhatatlan Rajsza Szmetanyina is, a váltóval győztes orosz sportolónő ötödik olimpiáján, 39 évesen szerezte pályafutása tizedik érmét. Valamennyi eredmény rekordnak számított akkor.

Egy kémmel a bobban

Albertville volt a kelet-erópai rendszerváltás utáni első olimpia, ami alaposan meglátszott. Eltűntek az CCCP feliratú formaruhák, az exszovjetek többsége egyelőre az Egyesített Csapat néven futó alakulat - olimpiai - zászlaja alatt versenyzett. A baltiak már különváltak, akárcsak a széteső Jugoszláviából a horvátok és a szlovénok. A németek viszont egyesültek, a keletiek és a nyugatiak együtt rögtön az éremtábla élére ugrottak. A németeknél a rendszerváltás egy sajátos jelensége is kiütközött: az egykori NDK-s bobosról Harald Czudajról kiderült, hogy együttműködött a titkosszolgálattal, a Stasival, és saját csapattársairól jelentett 88-90 között. Megbocsátottak neki, de éremesélyesként csak 6.-ak lettek a négyessel. 94-ben, Lillehammerben azonban a csúcsra értek.

Még rekordok: az új-zélandi alpesi síző, Annelise Coberger a déli félteke első olimpiai érmét szerezte. A finn suhanc, Toni Nieminen 16 évesen és 259 naposan a legfiatalabb olimpiai aranyérmes lett.

A jégen, a gyorskorcsolyázónők között is megszületett az első címvédés: az amerikai Bonnie Blair 88 után ismét megnyerte az 500 métert, mellette még ezren is győzni tudott. A szánkós német Georg Hacklnak az első aranya volt az albertville-i, de még kétszer győzni tudott és két ezüstjével az egyetlen, aki téli olimpiákon ötször is érmes volt ugyanabban a számban.

Folytatódott a Calgaryban látott tendencia a lelkes lúzerekkel, bár Eddie, a sast nem engedték el az angolok, de volt marokkói síző, aki olyan lassú volt, hogy a következő induló megelőzte. A bobosok versenye tele volt egzotikus szereplővel, Mexikó, Monaco és a Virgin-szigetek mellől is kilógott azonban Puerto Rico második egysége, amely egyik futamán 1,5 kilométeren át pattogott a jégteknőben. Virgin-szigetek-2. fél percet vert rájuk.

Volt egy sokkal fájdalmasabb párhuzam is Calgaryval: négy évvel korábban egy síedző vesztette életét, most a bemutató sport, a gyorsasági sízés egyik edzésén történt tragédia a svájci Nicholas Bochatay-jal. Országa sportolói ezért nem mentek el a záróünnepségre.

Albertville sikeres, nyugodt, botránymentes olimpiát rendezett (900 ezer jegyet adtak el, 20 százalékkal a várt felett), a helyszínek közötti sok buszozással. A kisvárosba elvezették a TGV-vonatot, kapott új kórházat és azóta négysávos autópálya köti össze Lyonnal, Genffel. Nőttek a turizmus bevételei, már a következő szezonban özönlöttek a síelők. A rendezés azonban veszteséges lett, a központi kormány és a megye állhatta a számlát. A munkanélküliség nőtt, több település csődközelbe került vagy fizethette vissza évekig a felvett kölcsönt, tarthatta fenn a felesleges létesítményeket, ezért adót kellett emelnie.

Éremtáblázat
1. Németország 10 10 6
2. FÁK 9 6 8
3. Norvégia 9 6 5
4. Ausztria 6 7 8
5. USA 5 4 2

Főszervezőkből még fontosabb emberek lettek

Az albertville-i olimpia mögött álló talán két legfontosabb embernek ez a projekt csak az első nagy dobása volt (a háromszoros olimpiai bajnok Killynek talán nem). Jean Claude Killy nem sokkal később a Tour de France-ot és a L'Equipe sportlapot is irányító Amaury-csoport elnöke lett. Aztán NOB-tagnak is választották, most is a nemzetközi olimpiai bizottság egyik meghatározó alakja. Michel Barnier a francia és az európai politikai legmagasabb régiójába került: többszörös miniszter, majd a Romano Prodi, hamarosan pedig José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság biztosa.

(Az először 2010-ben megjelent cikk szerzője korábbi munkatársunk, Csepregi J. Botond)

(Borítókép:   Jean-Claude Killy a téli olimpia belépőivel. Fotó: AFP/Pascal Guyot)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?