Az a bajuk, hogy túl sok a pénz

Ezzel dőlni látszik az a feltételezés, miszerint egyiküknek esélye lehet megdönteni a sportág – vagy akár a sporttörténelem – legnagyobb értékű szerződését jelentő rekordot, ami jelenleg az MLB-ben Giancarlo Stanton 325 millió dolláros, 13 éves szerződése. (A sportvilág legnagyobb szerződése a bokszoló Saúl Canelo Álvarezé, aki a DAZN sport-streamingszolgáltatótól kapott 5 évre 365 millió dollárt.

Pedig a holtszezon indulásakor Harpert 14 évre és 420 millióra, Machadót 13 évre és 390 millióra árazta be az MLB Trade Rumors (a FanGraphs pesszimistább becsléssel 10 évet és 330 milliót jósolt Harpernek, ami éves átlagban még mindig bőven a top 5-be kerülne, Machadót pedig 9 évre és 279 millióra taksálták), de szinte minden baseball szakíró biztosra vette, hogy mindkét játékos 300-400 millió közötti szerződést kap majd, legalább 30 millió dolláros éves átlaggal.

Harper pont az egyik jelöltünk volt 2015-ben a 400 millió dolláros lélektani határ áttörésére, de ezek szerint mi is túl optimistán kalkuláltunk akkor.

A két játékost egyébként egy-egy szuperügynök képviseli, Harpert a tulajdonosok körében rettegett Scott Boras, Machadót pedig Dan Lozano.

A nagy pofára esés

Miközben mindenki a sok százmilliókra dörzsölte előre a tenyerét – beleértve a két játékost is –, a csapattulajdonosok és általános igazgatók egészen másképp lőtték be a piacot. Machado iránt csak három csapat, a Chicago White Sox, a New York Yankees és a Philadelphia Phillies érdeklődött, de inkább 200 millióhoz közelítő ajánlattal puhatolózva, Harpert viszont még ennyi helyről sem hívták. Ezzel duplán ráfázott, hiszen korábbi csapata, a Washington Nationals a szezon vége előtt 10 éves, 300 milliós szerződést kínált neki, Harper viszont a sokkal nagyobb ajánlatok reményében villámgyorsan nemet mondott erre. A hírek szerint ráadásul a 300 millió csak az első ajánlat volt, a Nationals később jelentősen emelt ezen, most pedig úgy tűnik, már a 300 millió dollár nincs többé képben egy csapatnál sem.

Az pedig teljesen irracionális, hogy Machadót három csapat hívta, Harper iránt még kisebb volt az érdeklődés januárig.

Az, hogy nem izzik nem hogy vörösen, de már fehéren sem Machado, sem Harper telefonja, szinte felfoghatatlan, két ekkora sztár ugyanis szinte sosincs szabadon igazolható helyzetben nem hogy az MLB-ben, de a négy major sport (NFL, NHL, NBA, MLB) egyikében sem, és éppen ádáz csatának kellene zajlania a két játékosért.

A tízéves (vagy annál hosszabb) szerzdéstől sem kellene félniük, hiszen mind Harper, mind Machado karrierje legjobb évei előtt áll, 26, 27, 28, 29 évesen a legerősebb idényeiket hozhatják össze. A The Ringer és a FanGraphs közös számítása alapján bármelyik csapat is szerezné meg a két játékos egyikét, legalább 7, sztárszintű idényre számíthatnak tőlük.

Az úgynevezett WAR (Wins Above Replacement) sabermetric statisztikai mutatót alapul véve – ez bonyolult módszerek alapján, lényegében minden releváns statisztikai adatot figyelembe véve mutatja meg, hogy egy játékossal hány győzelmet nyertek egy átlagos szintű cserejátékos teljesítményéhez képest –, minden WAR-egységet 8 millió dollárnak számolva, évi 5 százalék inflációt belekalkulálva azt kapjuk, hogy ha Harper és Machado csak a történelmi ligaátlagot hozza a következő évtizedben, akkor 468 millió dollár lenne az értékük.

Ehhez képest Machadónak a felét sem akarják kifizetni.

És még csak arra sem lehet fogni a dolgot, hogy korábban annyiszor megégtek volna, a korábbi megaszerződéseket kapó játékosok közül ugyanis csak egy játékos, Jason Heyward okozott sokkoló csalódást a nagy hosszabbítás után.

Miért tolnak ki két szupersztárral?

Ez persze oda is vezethet majd, hogy az új szerződés birtokában mindkét játékos elég nagy üzletnek bizonyul majd a csapatok részéről, hiszen 200-250 millió dollárért 350-400 milliós teljesítményt kapnak.

A dolog egyébként nagyban hasonlít a 2018. februári helyzetre, amikor két valamivel kisebb sztár, Eric Hosmer és J.D. Martinez várt elég sokáig, hogy szerződést kapjon, de akkor mindenki azzal magyarázta ezt, hogy a csapatok pont Harperre és Machadóra várva nem akarják elkölteni a világ összes pénzét. Erre most itt vagyunk, itt van a két várva várt szupertehetség is, és nekik sem akarnak fizetni. (Hosmer végül 8 évre 144 milliót, Martinez 5 évre 110 milliót kapott.)

A legvalószínűbb indokok az MLB kollektív szerződésében (CBA) kell keresni. A 2017-ben életbe lépett új megállapodás a korábbiaknál jóval keményebben bünteti a fizetési plafon túllépését, a csapattulajdonosok pedig se nem akarnak emiatt mélyebben a zsebükbe nyúlni, se magukkal nem akarnak kiszúrni, a költségtúllépés ugyanis már a draft-választásjogok visszasorolását is jelenti, tehát csak gyengébb tehetséggel tudnak erősíteni.

Már persze, ha a várható 180-250 millió dolláros szerződést lehet bűnhődésnek nevezni.

Attól persze nem kell félni, hogy munka nélkül marad a két szupersztár, pusztán csak várniuk kell a mostani helyzetben felbukkanó legjobb ajánlatra. Leginkább egy türelemjáték ez most. Harperéknek nem könnyű, hogy fogalmuk sincs, két héten belül Florida, vagy Arizona felé kell indulniuk tökéletes állapotban, de ahogy közeledik a déli edzőtáborok kezdésének időpontja, úgy lesz egyre égetőbb a csapatoknak is, hogy megszerezzék egyiküket.

Február első napjaiban egyébként úgy állt a hajsza, hogy 4 ismert és 4 titokban maradó csapat kerülgette Harpert, míg Machado piaca a Phillies, White Sox, Yankees hármas mellett egy titkos kérővel bővült.

De miért a baseballba megy a világ összes pénze?

A 162 meccses alapszakasz elég nagy plusz tud jelenteni – az MLB-stadionok átlagos, 42 ezres befogadóképessége, az országos és a helyi tévék által fizetett közvetítési jogok miatt az MLB az egyik legnagyobb pénzgyár a sportvilágban. A liga 2018-as bevétele 10 milliárd dollár fölött volt, amiből rengeteg jut vissza a csapatoknak is.

És akkor még ott vannak az egyéni tévészerződések a helyi társaságokkal. A Los Angeles Dodgers például 2013-ban 8,35 milliárd dollár szerződést kötött a Time Warner Cable hálózatával 25 évre, ez a pénz tisztán a csapathoz folyik be, nem kell osztoznia másokkal, és ez csak a legnagyobb összegű szerződés, a New York Yankees 7,7, a Philadelphia Phillies 5, a Texas Rangers pedig például 3,1 milliárd dolláros hasonló szerződéssel ír, hogy csak párat említsünk.

Ezt pedig ha el lehet költeni, nyilván a sztárokra költik – illetve költötték, amíg a 2017-es szigorúbb szabályok érvénybe nem léptek.

Persze a magas MLB-fizetésekbe több más faktor is belejátszik, például hogy a játékosoknak 3 év teljes szezon kell, mire elkezdhetnek emelt fizetésekről egyezkedni a csapatokkal, és minél több az ilyen olcsó munkaerő, a szupersztárok annál nagyobb részt fölözhetnek le saját csapatuknál.

(Borítókép:  Bryce Harper (b) és Manny Machado (j) a Washington Nationals és a Baltimore Orioles 2015. július 10-én mérkőzésén. Fotó:  Getty Images Hungary/Rob Carr)