1984-ben Szombathely lett a magyar Hawaii

A triatlon története Amerikából indult, Hawaii nevével forrt össze a sportág, míg Magyarországon Szombathely lett a triatlon őshazája úgy, hogy egy szójátékkal összekacsintott a Hawaii versennyel, az Ironmannel (magyarul vasember) is. Az 1984-ben először megrendezett Vasi Vasember volt az első hivatalos triatlonverseny, ami azóta is az egyik legnépszerűbb hazai futam.

Az első Hawaii Ironmant 1978-ban rendezték meg, a triatlonisták 3,8 kilométert úsztak az óceánban, 180 kilométert tekertek és 42 kilométert futottak a sziget sivatagában, ahol a nagy szél és a pokoli meleg is adott volt. Az akkor 10-12 órás verseny ilyen körülmények között emberfeletti teljesítménynek tűnt, biztosította a hőstörténeteket. A triatlonra elég hamar ráugrott az amerikai média, az összefoglaló a legnagyobb sportcsatornákon kapott helyett, film is készült Hawaiiról.

Ez a fim Európába is eljutott. Azon az osztrák fesztiválon is vetítették, amin a szombathelyi KISZ sportbizottságát vezető Lovasi András is részt vett. Ő találta ki, hogy valami hasonlót Magyarországon is kéne csinálni.

„A Vasi Vasember nevet is Lovasi találta ki, jó húzás volt. Kifejezte a lokális kötődést, és a triatlon embert próbáló jellegét is" – mondta Kalmár Attila, a verseny rendezését 2003-tól átvevő PannonSport ügyvezetője.

Itthon az 1970-es évek végén éledezett a szabadidősport, elindult a futómozgalom, és az öt sportágat (futás, kerékpározás, gyaloglás, evezés, úszás) magába foglaló olimpiai ötpróba sorozat is sokakat vonzott. Érdeklődőkre tehát lehetett számítani. A versenyt amennyire lehetett reklámozták az újságokban, a nyertesek az osztrák Forma-1-es verseny hétvégéjére kaptak jegyet, de volt a díjak között egyhetes balatonföldvári üdülés is.

A Népsport akkori beszámolója szerint 228-an neveztek a futamra. Az úszást a Tó-fürdő közel százméteres medencéjében tartották, a kerékpáros pályát Szombathely és Velem között jelölték ki, végül a Csónakázó-tó körül futottak a résztvevők.

1984-ben értelemszerűen szövetsége sem volt itthon a sportágnak, így teljesen kötetlenül rendezték meg az első triatlont. Az Ironman távval nem mertek próbálkozni, így egy ma már szokatlannak ható, nem sztenderd távon lehetett indulni. 1,1 km úszás, 50 km kerékpározás és 10 km futás volt az első Vasi Vasember távja. A következő évben ezt 1,5-50-15-re módosították. A férfiaknál 4 óra 40, a nőknél 5:10 volt a szintidő, aki ezen belül ért célba, megkapta a Vasi Vasember titulust.

A mezőnyben már ekkor feltűntek olyanok, akik később válogatottságig is vitték, ilyen volt például Emhő Balázs, vagy az edzőként is sikeres Zakariás Géza. A új sportág sokakat vonzott, a Népsport például arról írt, hogy a kerékpárosokat sok helyen ácsorgó pincérek nézték, a Népszabadság pedig érdekes párhuzamot hozott. „A versenyzőket nagy lelkesedéssel fogadták végig az útvonalon, a rendezvénynek több nézője volt egy átlagos NB I.-es labdarúgó-mérkőzésnél." Akkoriban egy-egy meccsre még nyolcezren is kijártak.

A nőknél Györgypálné Garami Éva nyert, aki mivel nem akart egyedül menni, az öccsét is rávette az indulásra. Garami Árpád azóta is minden évben ott teljesítette a Vasi Vasembert, és ezt rajta kívül csak Kapolcsi Imre mondhatja el magáról. „A triatlonra mindenki lecsapott, mert annyira új volt. Mindhárom sportágat kipróbáltam, de a hármat együtt sosem csináltam. Az első versenyen 13. lettem, pozitív lökést adott, olyan jó buli volt, hogy muszáj volt folytatni. Senki nem gondolta akkor, hogy még olimpiai szám is lehet a triatlon. Mi még egy szabályok nélküli korszakban kezdtük el" – mondta Garami.

Családias volt a hangulat, mindenki segített a másikon, a falusiak is a segítségünkre siettek, ha kellett. Ma már ezt a szabályok is tiltanák. Volt, aki Csepeljével, váltó nélküli bringával, vagy félverseny kerékpárral indult, de voltak már jó versenybiciklik is

– emlékezett vissza Garami.

Az úszásnál nagy volt a tumultus, egy sávban 10-20 ember úszott, nehéz volt mindenkinek a saját tempójában haladni. A Tófürdőből többször próbálták átvinni az úszást a Csónakázó-tóba, de a helyi pártvezetés évekig ellenállt, csak 1989-ben kapott új helyszínt az első szám. A kerékpár útvonala, a helyi Skanzen és a Csónakázó-tó környéke is látványos, technikás épület.

A triatlon elég népszerű lett, a következő évben már májusban felhívást tettek közzé a szervezők, hogy többen már ne jelentkezzenek, mert betelt az 500 fős nevezési létszám. A sportág is egyre izmosabb lett itthon, néhány év múlva már tucatnyi versenyt rendeztek.

A Vasi Vasember élt át rosszabb korszakot is, volt amikor a száz induló sem jött össze, sőt egyszer el is maradt, mára újra megerősödött. Garami és néhány társa ráadásul azt is elmondhatja magáról, hogy egy évet sem hagytak ki, az üres évben pót Vasi Vasembert szerveztek maguknak.

Öt-hat éve volt egy nagyobb bumm, 500 fős mezőnyök jöttek össze ismét, és mára 700-ra emelték a létszámplafont, ennyi a maximális kapacitás. Az érdeklődés nagy, protekcióval sem nagyon lehet nevezéshez jutni annak, aki későn kap észbe.

Kalmár megjegyezte, a város is nagy értékként tekint a versenyre, mert akármilyen színű is vezetés, mindig támogatják anyagilag is a Vasi Vasember rendezését. Kezdetben még ad hoc időpontban volt a verseny, de mára stabilizálta a helyét a naptárban, július második hétvégéje Szombathelyé. Sok triatlonverseny van, de már inkább hozzájuk igazodnak a többiek.

A Vasi Vasember az idők során volt felnőtt országos bajnokság, adott helyet szenior Európa-bajnokságnak, de orvos és gyógyszerész bajnokságot is rendeztek a keretein belül.

„Mi azért elsősorban az amatőrök versenye vagyunk, nem is akarunk nagyon fancyk lenni, vagy mindenáron országos bajnokságot rendezni. Gondolkodtunk, hogy milyen irányt vegyünk, de a családiasságot nem akarjuk feladni. A verseny a városban is sokakat inspirál, ki akarják próbálni, hogy vannak-e olyan állapotban ,hogy teljesítsék a Vasi Vasembert" - mondta Jerse András,

A verseny főszervezője arról is beszélt, hogy az indulók legalább fele Vas megyei, pár szlovén és osztrák triatlonista jön még, de ez nem is baj, sosem hirdették igazán külföldön a Vasi Vasembert.

A Vasi Vasember helyi sportközösségeket is szült, Garamiék is 25-30 fős csapatot alkottak, 18-60 évesig van tagjuk. „Ha nem is indul közülük mindenki, a szíve akkor is kihozza, ott kell lenni a Csónakázó-tónál. Most már kötelmek is vannak, a szervezésben is részt veszek, mert a sportolók beszavaztak a rendezők közé."

A többi sportágban törekszünk rá, hogy a világ legjobbjai legyenek itt, a triatlonnál viszont nem ez az irány. Tudatos hagyományápolás a részünkről, hogy az amatőrökre figyelünk, ide átlagos fizikumú emberek is jöhetnek

– foglalta össze a Vasi Vasember lényegét Jerse.