Ilona
17 °C
31 °C
Index - In English In English Eng

A Bakony Maradonája addig nyomta, amíg bírta oxigénnel

DSC 3868
2019.08.02. 21:39
A Veszprém csapata 1988 és 1993 között az NB I.-ben szerepelt. A bravúr azóta se jött össze, a legenda szerint a városvezetés a kilencvenes években eldöntötte: mivel a városban a futball európai színvonalú úgysem lehet, ezért minden energiát a kézilabdára kell fordítani. A nagycsapatnak volt egy apró játékosa, akit Rugovics Vendelnek hívtak, és akiről a Foci 1988. április 22-i száma írta le először, hogy Bakonyi Maradona.

Vége van az interjúnak, már a papírjaimat rendezgetem, amikor Rugovics Vendel, minden idők legjobb veszprémi futballistája meglát egy meccstudósítást a paksamétámban az 1991. május 12-i Nemzeti Sportból: Volán FC–Veszprém FC 1-0 (1-0). Czabán Samu tér, 1000 néző. Vezette: Vágner.

Rugovicsnak nem ez volt élete meccse, a tízes skálán ötösre osztályozta őt a sportújság. Ráadásul ez az a meccs – de erről még lesz szó –, ami után a rádióban azt nyilatkozta: „Ez a vereség már a Veszprémi Futball Club létét fenyegeti.” Most meg azt mondja a régi tudósítás láttán: „Miért nem azt a Volán elleni meccsünket kerested ki, amelyiken 3-1-re nyertünk? Azon a meccsen játszott a Volánban a gyerekkori példaképem, Törőcsik András is.”

Bakonyi Maradona? Tűzgolyó? Mindkettő!

A veszprémi futballcsapat mindössze egyszer szerepelt az NB I.-ben, igaz, akkor öt éven keresztül egyhuzamban, 1988 és 1993 között. A magyar futball nagy szenzációja volt ez a csapat, amelynek feljutására senki sem számított. Olyan erős, tradicionális csapatokat előztek meg az 1987–88-as NB II.-ben, mint a Szeged, a Dunaújváros, a Diósgyőr vagy a Csepel. A feljutást az utolsó fordulóban a Nyíregyháza ellen, Horváth 88. percben szerzett góljával vívták ki. Az NB I.-ben sem vallottak szégyent. A kiesést hozó szezonig sorrendben a 10., a 6., az 5. és a 12. helyen végeztek.

A veszprémi futball valaha volt legsikeresebb évei – hogy mást ne mondjunk: a csapat most jutott vissza a megyei I. osztályú bajnokság megnyerése után az NB III. Nyugati csoportjába – örökre összeforrtak Rugovics Vendel nevével. Két beceneve volt a rettegett szélsőnek: Bakonyi Maradona („nekem is hosszú, fekete hajam volt, a játékstílusom is hasonlított az övére”) és a Tűzgolyó, amit Mészöly Kálmán szövetségi kapitány aggatott rá („robbanékony játékos voltam”).

Azt a taknyot hozzátok fel nekem!

Most az NB I.-es szereplést is megélt szocialista építésű klubházban beszélgetünk. A folyosón régi csapatok tablói, egyiken-másikon az ő fényképe is feltűnik, a nyitott öltözőben megmutatja egykori helyét, a folyosó kissé áporodott levegőjébe beleszagolva olyan, mintha még mindig 1988 lenne. Rugovics magával hozta egyik felfedezettjét, az Európa-bajnokságon is járt védőt, Lang Ádámot. (Az ő veszprémi kötődéséről a cikk végi keretes írásunk szól.) Így ülünk a kölcsönkapott elnöki irodában a korabeli bútorok, serlegek díszletében.

Rugovics neve annyira összefonódott a veszprémi focival, hogy sokan meglepődnek azon, hogy ő valójában győri. Tizenhat éves volt, a Rába ETO serdülő I.-es csapatában edzett, amikor a semmiből kétszeres bajnokcsapatot építő Verebes József rámutatott egy edzésen: „Azt a taknyot hozzátok fel nekem.” Ez egy szerdai napon történt, Rugovics szombaton már játszott is a nagy Győrben. Akkoriban, az 1984. márciusi Labdarúgásban nyilatkozta róla Verebes: „Igazi szélsőtípus a gyerek, méghozzá abból a fajtából, amelyik túl azon, hogy villámgyors, nagyjából kétlábas. Remek megoldásokat mutat az összjátékban, kombinációkban való érzékéből!”

Itt a Balaton, ennyi elég volt

Az NB I.-ben 18 évesen 16 ezer néző előtt debütált, méghozzá rögtön kezdőként, a Rába 2-0-ra verte a Pécset. „Amikor a villanyújságon megjelent a Rába ETO összeállítása, a csodálkozás – és egy kicsit a rémület moraja futott végig a nézőtéren – írta a másnapi Népsport. – A megszokott névsorból hiányzott Csonka, Hlagyvik, Preszeller, Szabó O., Szentes és Póczik. Tehát hat kipróbált harcos helyén a már néhányszor szóhoz jutott Turbók és Somogyi mellett az NB I-ben először kapott játékalkalmat Rugovics, Kiss Zsolt és Inczédy. Közülük négyen saját nevelésű labdarúgók. A kényszerűség, a könnyebben sérültek pihentetése miatt Verebes József a fiatalok szerepeltetése mellett döntött. Nos, ők a bizalmat helytállással, jó, de főleg lelkes, csupaszív teljesítménnyel hálálták meg.”

Rugovics a győri labdarúgás egyik legnagyobb ígérete volt akkoriban, de jóval többet szeretett volna játszani. Hívta őt több első osztályú csapat, a Pécs, a Békéscsaba, az Újpest, végül némi meglepetésre Veszprémben kötött ki. „Semmit nem tudtam a városról, csak annyit, hogy van egy NB II.-es középcsapata, itt a Balaton, ennyi elég is volt" – mondja.

Ha feljuttok, ingyen tankoltok!

1987-et írtunk, Rugoviccsal került a Balatonra egy feltörekvő edző, Glázer Róbert, a későbbi szövetségi kapitány, aki addig egy kiscsapatot, a Ménfőcsanakot irányította, a klub menedzsere (nem sokan nevezték így magukat akkoriban) egy igazi szerencsevadász-vállalkozó, Kiss József volt. A Balatonon állítólag abból csinált nagy üzletet – tipikus történet a hanyatló szocializmusból –, hogy az ő vendéglátóipari egységeiben mindig volt hideg sör. A feljutás után azzal ámította a közvéleményt, hogy leigazolja Nyilasit, Törőcsiket, Hannich Pétert, aztán hol eltűnt, hol felbukkant a veszprémi futballban, FIFA-licences menedzser is volt, meg MLSZ-elnökjelölt, és a kétezres években még börtönben is ült önbíráskodásra való felbujtás miatt. [Kiss József börtönben nem ült, az érintett elnézését kérjük - a szerk.]  

„A fél szezonnál feljutásra álltunk. Azt ígérték a benzinkutasok, hogyha feljuttok, akkor életetek végéig ingyen tankolhattok.” A feljutás rögtön az első szezon után sikerült. Ebben nagy szerepe volt Glázernek, aki Rugovics szerint akkoriban Verebes mellett az ország második legjobb edzője volt. Új játékstílust honosított meg, mindenkinek személyre szabottan megmondta, hová helyezkedjen. Taktikai védjegye a letámadás és a térfélkiürítés volt. Ezzel nemcsak a feljutás sikerült, hanem az élvonalban is sikereket lehetett elérni, az első évben rögtön hatodik lett a csapat a 16-os mezőnyben.

Nettó vagy bruttó?

Szép idők voltak. Akkoriban vezették be az új adórendszert, a korábbi gyakorlattól eltérően megkülönböztettek bruttó és nettó fizetést. A csapat egy franciaországi teremtornán játszott, amikor Rugovicsot kakaskodás miatt 2 percre kiállították. Ahogy jött vissza a kiállításból, rögtön elé került a labda, bevágta a kapuba, és azzal a lendülettel bemutatott annak a francia játékosnak, akivel az imént összeakaszkodott. Glázer magából kikelve ordított: „Tízezer forint büntetés!” Mire Rugovics visszakérdezett: „Nettó vagy bruttó?”

A  Veszprém a második NB I.-es bajnokságában már a nemzetközi kupaszereplésért harcolt, féltávnál azonban történt valami, ami alapjaiban rengette meg a veszprémi futballt: Glázer eligazolt Győrbe, és onnantól kezdve, bárhol is edzősködött, sehol sem tudta meghonosítani a Veszprémre jellemző stílust. Dunai Antal jött Glázer helyett, a Señor, csak így nevezték, hiszen a nyolcvanas években Spanyolországban futott be sikeres karriert, a Levantéból jött Veszprémbe. „Dunai másmilyen volt. Menjetek ki, focizzatok, mondta, nem rágta a szánkba, hogy hová helyezkedjünk, mit csináljunk. A Veszprémben ez nem működött.”

És akkor Kipu odakapott

Így jutottunk el a Volán elleni, már említett 1-0-s zakóhoz, ami után a veszprémi futball létét kérdőjelezte meg. Rugovics úgy gondolta, hogy csak úgy tudnak további támogatókat maguk mellé állítani, ha a nemzetközi kupában szerepelhetnek, a Volán elleni vereséggel erre viszont igen kevés esélyük maradt. Kiss József elnök-menedzser odapörkölt neki egyet a nyilatkozat után: „Aki ilyet állít, az nincs tisztában a Veszprém anyagi helyzetével. Rugovics legfeljebb a saját jövőjében lehet bizonytalan. Ez viszont az ő magánügye.”

A csapat végül 2 ponttal maradt le a már UEFA-kupa-szereplést érő negyedik helytől, Rugovics pedig, ahogy Kiss nyilatkozata megelőlegezte, visszament Győrbe, majd pár év múlva a már kiesett Veszprémbe. Teremfocizott még San Diegóban egy keveset, aztán 28 évesen befejezte. 

Több külföldi csapat érdeklődött iránta a pályafutása alatt, a Le Havre-t, a Bastiát, a Göteborgot és a Linzet említi, de igazából nem tett semmit a külföldi szerződésért. „Király voltam Veszprémben, nem akartam én innen elmenni" – mondja. Háromszor játszott a válogatottban, legalábbis a hivatalos statisztika szerint, ő kilenc szereplést tart nyilván. „Cipruson játszottunk Eb-selejtezőt, az volt az első válogatottságom. Kiprich azt mondta a meccs előtt: Figyelj, ha biztosan vezetünk, akkor én odakapok. Úgy is lett, a 75. percben 4-1-re vezettünk, és Kipu odakapott, sérülést színlelt. Így dőlnek el a válogatottságok.”

Elfogyott az oxigén

A pályafutásával kapcsolatban nincs hiányérzete, mivel, mint fogalmaz, mindent, amit elért, melózva tette. Mindig félholtnak érezte magát, mire végigjátszotta a meccseket. Az akkori sportorvosi vizsgálatokat a maiakkal össze se lehet hasonlítani, évente egyszer megmérték az első osztályú futballisták vérnyomását és pulzusát, aztán ennyi. „A pályafutásom befejezése után derült ki, hogy asztmám van, ami a keringésemet nullára vágta. A meccsek végére ezért fogyott el az oxigénem.”

1987. augusztus 26. Alig kezdődött el a bravúros feljutást hozó NB II.-es szezon, amikor a Czabán Samu téren (ma Széchenyi tér) találkozott a Volán és a Veszprém. A Volánban játszott az Újpestet és Montpellier-t maga mögött hagyó Törőcsik, a Veszprémben pedig a friss szerzemény Rugovics, aki a 8. percben a tizenhatosról lőtte ki a jobb alsó sarkot. A Volán egyenlített, de Rugovics még a szünet előtt tíz méterről futtából lőtt nagy gólt. A végeredmény 3-1 lett, a Népsport Rugovics nagy visszatérésről írt, és a mezőny legjobbjává is megválasztotta. „A hazaiak védelme olykor elképesztő hibákat vétett, a vendégtámadók – elsősorban Rugovics – gyakran teljesen őrizetlenül törhettek kapura, és nem volt véletlen, hogy mindhárom góljuk előtt teljesen tiszta helyzetből célozhatták meg Berecz kapuját.”

Lang, aki mindent kifejelt

Rugovics Vendel a pályafutása befejezése után utánpótlás edzőnek állt, elvégezte többek között az UEFA B-licences tanfolyamát. Veszprémben olyan válogatott vagy korosztályos válogatott, stabil NB I.-es vagy külföldön is bizonyító játékosokat nevelt, mint a paksi Osváth Attila, az ifista éveit Nápolyban töltő Novothny Soma, a Mezőkövesden játszó Iszlai Bence, az NB I.-ben 17 évesen debütáló Zachán Péter vagy a válogatott Lang Ádám.

A beszélgetésünk alatt Lang Ádám csapat nélkül volt, éppen nem lehetett tudni, hol folytatja a pályafutását, de ő már minden bizonnyal tudta. Szerződése lejárt Kolozsváron, és beszélgetésünk után pár nappal be is jelentették új klubjában, a ciprusi Omóniában. (Arra csak legyintett, de érdemben reagálni nem akart, hogy volt edzője, Dan Petrescu szerint nem akart részt venni a meccsek előtti összetartásokon.)

Gyerekként úszott, viszont minden szabadidejét focizással töltötte, így aztán nem volt meglepő, amikor egyszer bekopogott az úszóedzőjéhez, és kijelentette: mostantól focizni szeretne. Mint minden gyerek, ő is gólokat szeretett lőni, egyszer azonban hátra tették, ő meg minden labdát kifejelt, ezzel pedig el is dőlt, védő lett.

Tizenöt évesen már játszott a Veszprém NB III.-as csapatában, ugyanabban a stadionban, vagy inkább sporttelepen, ahol annak idején 12 ezer néző előtt verték Rugovicsék a Ferencvárost. Persze, sokat hallott a régi sztorikról, de ez akkor már egy más világ volt. NB III. Bakony csoport, NB II. Nyugati csoport, egy tizenéves tehetséges fiatalnak azért megfelelő ugródeszka céljai, az NB I., a nagyválogatottság és a külföldi szerződés elérésére. Húszévesen leigazolta a Győr, és bajnok lett, majd jött a Videoton, a Dijon, a Cluj FC és az Omónia, a válogatottal pedig nyolcaddöntő az Európa-bajnokságon.

Lang és a többi elszármazott játékos veszprémi identitása megmarad. Amikor a nyári szünetben itthon vannak, összejönnek „Vendi bácsival” lábteniszezni a füredi kempingben.

(Borítókép: Rugovics Vendel és Lang Ádám a Veszprém pályáján. Fotó: Bődey János/Index)

Ezt az anyagot az Index olvasóinak támogatásából készítettük.