Teréz
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.86% (353593 szavazat)

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.1% (306608 szavazat)

Fillérekből ír történelmet egy osztrák kiscsapat, erre erdőt ültettek a stadionjába

K EPA20190905181
2019.09.19. 18:00 Módosítva: 2019.09.19. 23:09
Az osztrák Wolfsberger AC Magyarországról nézve különösen értékes varázslatot mutat be éppen. Nincs tőkeerős szponzora, ismert focistája, nem tolnak bele állami milliárdokat, mégis saját nevelésű fiataljaival az Európa Liga főtábláján folytatja. Most 30-szor, 40-szer vagyonosabb klubok ellen küzdhet, csak éppen nem a saját stadionjában. Egy banális, de alapvetően pozitív tanulságokkal is szolgáló focisztori.

Képzeljük el, hogy a miskolci Diósgyőri VTK váratlanul bejut a nemzetközi klubfoci Európa Ligájában a főtáblára, vagyis a csoportkörbe. Ugyanakkor a város vezetése úgy dönt, hogy a DVTK-stadionból pár hónapig kitiltja a focit, és oda inkább fákat ültet egy művészi installáció keretében.

A csapat ezért Nyíregyházán, az ősi rivális Szpari pályáján fogadhatja csak neves ellenfeleit. A DVTK szurkolói eléggé vérmesek, aligha lennének elégedettek ezzel a megoldással.

Karintia büszkesége

Elég banális sztori, de pontosan ez történt a szomszédos Ausztriában. Karintia, a szlovén és olasz határhoz közeli osztrák tartomány éppen nagyon büszke lehet az egyik focicsapatára. A Wolfsberger AC (WAC) csapata Karintia története során először az európai fociligák főtábláján képviselheti a tartományt.

Ám a szurkolók mégsem felhőtlenül boldogok, mert szégyenszemre a mérkőzéseket a nagy ellenlábasnál, vagyis Stájerországban, a Sturm Graz stadionjában játszhatja majd csak le a WAC.

Karintia legnagyobb stadionjába, a klagenfurti Wörthersee Stadionba ugyanis egy művészeti projektben pár hónapra valóban beköltözik egy erdő, egészen pontosan 300 fa, azoktól pedig elég nehéz lenne focizni.

Peter Kaiser, Karintia szociáldemokrata tartományfőnöke magyarázkodhatott ugyan, hogy ezt a művészeti installációt sokkal korábban megszervezték, és álmában sem gondolta volna, hogy ilyen messzire jut a WAC, de a szurkolók nem bocsátottak meg.

A vérmesebbek még flashmobot is próbáltak szervezni, láncfűrészekkel indultak volna a stadion felé, egy rögtönzött erdőirtásra.

Ebből azért végül nem lett semmi.

Faaprítás

A WAC itt következő története azonban így is varázslatos, és ha úgy vesszük, éppen az erdőknek, a fáknak, a favágásnak köszönhető. Wolfsbergben járunk, egy 25 ezres karintiai városkában, az úgynevezett Lavanttal-Alpokban. Mindenhol magas hegyek, erdők (Ausztria 47 százaléka erdő), rengeteg fa.

Ide nehezen jut el a régiónk fő fűtőanyaga, vagyis az orosz gáz, itt máshogyan kell fűteni, például pellettel. Tudják, hogy az mi? Fűrészpor, faapríték, vagy faforgács összepréselve, apró darabokra vágva, remek fűtőanyag, amit nagy zsákokban lehet kapni. A háztartásokban is lehet vele fűteni, de vannak olyan távhőközpontok, amelyek környezetbarát pelletalapú fűtési rendszert működtetnek.

RZ Pellets

Mindez történetünk szempontjából annyiban érdekes, hogy Ausztria legnagyobb pelletgyártója, az RZ Pellets nevű cég ügyvezetője egy Dietmar Riegler nevű megszállott futballbarát. Wolfsberg focicsapata már 1931 óta működik, de a fellendülés akkor következett be, amikor 2007-ben egyesült a szomszéd település, Sankt Andrä csapatával.

A pelletgyártó Riegler valaha itt focizott, sőt, focizik ma is, mert az öregfiúknál még játszik. A vállalkozó felkarolta a focit, a közös klubot elnevezték RZ Pellets WAC névre, és Dietmar, az apa, valamint a trónörökös, vagyis Jacob, a nagyvállalkozó fia is belevetette magát a klubéletbe. A vállalkozó lett a sportigazgató, a fia gyerekeket edz.

Első osztály

A csapat pár éven belül feljutott az osztrák első osztályba, amit itt ugyanúgy Bundesligának hívnak, mint a német első ligát. Egy 25 ezres településtől már ez is szép, de ez még nem olyan nagy csoda, kisvárosok csapatai néha eljutnak a topligákba.

Sőt, akár azt is mondhatnánk, hogy mi sokkal büszkébbek lehetünk, hiszen nálunk az 1800 fős Felcsútnak és a 16 ezres Mezőkövesdnek is van első osztályú csapata.

Mindez igaz, de a WAC sztorija annyiban más, hogy itt egészen kevés pénzből, önerőből alkottak óriásit,

tavaly már bronzérmes lett a klub, és eljutott az említett Európa Liga főtáblájára. Bár nyilván a siker pontos okait nem könnyű beazonosítani, de a szisztematikus építkezés és a kooperációs modell elég meggyőző. Négy pontban foglaltuk össze.

1. Az egyes korosztályok együttműködése

A klubnak viszonylag szűkösek a forrásai és „vékony” az infrastruktúrája, de ennek előnyei is vannak. A nagy csapat és a kisebb gyerekek Wolfsbergen, a 8000 fős Lavanttal Arénában játszanak, az „amatőrök”, illetve télen a gyerekek a műfüves pályán St. Andräban, míg a 15-18 éves fiatalok az akadémián, ami a közeli Klagenfurtban, Karintia fővárosában található, ennek a központja a most befásított Wörthersee stadion.

A csapatok közötti együttműködés nagyon jól lett kitalálva.

Az első csapat, vagy, ahogy német nyelvterületen kicsit ijesztően mondják, a Kampfmanschaft (a „harci csapat”) és a Nachwuchs (utánpótlás) nagyon szorosan együtt él.

Minden gyerekcsapatnak van egy személyes mentora, egy úgynevezett tiszteletbeli edzője a felnőtt csapatból, aki felbukkan az edzéseken, meccseken, ünnepi eseményeken, nyári tábort vezet. A gyerekek nemcsak akkor találkoznak a nagyokkal, amikor a meccseken játékost kísérnek, vagy labdát szednek, hanem az egy időben és egy helyszínen tartott edzéseken is besegítenek, rugdoshatnak, vagy labdákat adogatnak, mint a segédedzők. A fiatalok nagyon motiváltak, a WAC nemrég egy olyan tornát nyert meg, ahol a győztesek a legnagyobb osztrák sztárral, a Bayern Münchenben játszó David Alabával helikopterezhettek.

2. Működő akadémiai modell

A legtöbb gyerek célja persze az, hogy később bekerüljön az akadémiára. Ha ez sikerül, azonnal felnőtt játéklehetőséghez jutnak a klub második csapatában, amelyik a harmadik ligában játszik.

A tehetséges fiatalok a harmadosztályú csapatból jutnak be a nagy csapatba. Ami különös, hogy ez nemcsak egy elv, de tényleg működik is, mert ezek a saját nevelésű fiatalok alkotják a csapat gerincét.

A csapatról később még írunk, de ami feltűnő, hogy amíg a magyar első osztályban a jobb kluboknál 8-9 külföldi mellett 2-3 magyar játszik, a WAC esetében fordított az arány, szinte mindenki osztrák és döntően saját nevelésű fiatal.

3. Egységes stílus

A WAC ráadásul egy másik érdekes megközelítést is bevezetett. A csapat hasonló jellegű focit játszik, mint a legnevesebb osztrák klub, a Red Bull Salzburg (a szlovákok ellen gólt szerző Szoboszlai Dominik klubja). Ezt a felfogást németül Gegenpressingnek nevezik.

Ez az a letámadós, helyleszűkítő taktika, amikor gyakorlatilag már a csatársor az első védelmi vonal. A lényeg az, hogy a gyerekeket 8 éves kortól erre a szellemiségre nevelik. Ráadásul a kis WAC és a nagy RB Salzburg ki is alakított egyfajta együttműködést, edzők, játékosok cserélődnek, élő a kapcsolat a két klub között.

4. Játékos-üzlet

Említettük, hogy a WAC költségvetése, a nagy nemzetközi elitklubokkal nem összemérhető, rendkívül szerény. A játékosok piaci értéke messze alulmúlja a magyar élcsapatok (a Ferencváros, vagy a Mol Fehérvár FC) játékosainak összértékét.

Az infrastruktúra fejlesztésre szorul, de azzal, hogy a csapat bejutott az EL-be, az UEFA-tól a klub egy csomó pénzt kap, a városkában azt remélik, hogy az edzéslehetőségeken is lehet majd javítani.

Eddig a klub részben abból élt, hogy jó érzékkel vett olcsón futballistákat, majd adta el azokat később magasabb áron. Ez a modell sem ismeretlen, a holland Ajax is erről híres, de a wolfsbergieket is ez tartotta életben az elmúlt években.

A mostani gárda

Természetesen abba, hogy a klub kijuthasson a nemzetközi kupába, invesztálni is kellett. A WAC ebben is mértéktartó volt. A sok fiatal mellé 2018-ban leigazolt két tapasztalt, a német Bundesligát is megjárt focistát.

A Fortuna Düsseldorfból érkezett az osztrák Michael Liendl, becenevén az Alpok Maradonája. Ő azon kevés wolfsbergi egyike, aki már válogatott is volt, igaz, csak egyetlen egyszer, és mivel már 34 éves, aligha növeli nagyon ezt a számot. A német Lukas Schmitz is játszott a Bundesligában, a Schalkéból érkezett, ő is 30 feletti. A sok nagyon fiatal wolfsbergi huszonéves mellett az idősek tapasztalatot hoztak, de „harapnak” is, tudják, hogy 30 felett a WAC az utolsó esélyük, hogy nemzetközi porondon szerepeljenek sikeresen.

A csapat értékes, nem a játékosok

Megdöbbentő, de igaz, a klub teljes játékosállománya nemrégiben még csak 4 millió eurót ért az átigazolási piac szakértő portálja, a transfermarkt.de szerint.

Aztán az európai kupaszereplés elérése felértékelte a fiatalokat, ráadásul a klub leigazolta az izraeli Shon Weissmant (ő az egyetlen játékos, akinek a piaci értéke eléri az egymillió eurót), így most már 10 millió eurót ér a csapat.

De ez az összeg is kirívóan alacsonynak számít a nemzetközi kupában.

Az EL-csoportkörben a WAC, az AS Roma, a Borussia Mönchenglabdach és az İstanbul Başakşehir Futbol Kulübü került össze.

Az első kettőnek 300-400 millió eurós játékosállománya van, az utóbbinak 60 millió eurós, de még a törököknek is van olyan játékosa, a bosnyák Edin Višća, aki egymaga drágább, mint a teljes wolfsbergi legénység.

A szurkolók még „halak”

Az intenzív szurkolást még tanulják a wolfsbergiek.

A vérmesebb táborokhoz képest még halak vagyunk

– hallottuk, de még ezeket a békés polgárokat is nagyon felbosszantotta a bevezetőben említett „fásítás”.

Képzelje el, hogy idejönnek a római szurkolók, nekik aztán tök mindegy, hogy Klagenfurtban vagy Grazban van a meccs, megcsináltuk Stájerországnak a kupameccset. Ráadásul a Sturm Graz ugyanúgy fekete-fehér, mint a Wolfsberg, majd a gráciak emléktárgyait viszik haza a szurkolók

– kesereg egy wolfsbergi szurkoló.

Ugyanakkor nagyon büszke a csapatára. Ahogy nyilván mások is, mert amikor jöttek az eredmények, a város nagyon megszerette a focit. Amikor a Wolfsberg a nagy riválisok, a sok vendégszurkolóval érkező Sturm Graz vagy Rapid Wien ellen játszik, már olykor megtelik a 8000 fős Lavanttal Aréna, de ha nincs vendégnéző és vízszintesen esik a hó, akkor is kint van egy 3500 fős keménymag.

A WAC tényleg fillérekből csinált csodát, és további ötletekben sincsen hiány. A tulajdonosnak egy közeli sípályán is van érdekeltsége, most azt tervezi, hogy 1800 méter magasan kialakít egy edzőtábor-komplexumot, Európa focicsapatai biztosan szívesen használnának egy ilyen magaslati lehetőséget. Talán igen, de ehhez mindenesetre még befektetőket kellene találni.

(Borítókép: A fákkal beültetett klagenfurti Wörthersee stadion 2019. szeptember 5-én a For Forest: the Unending attraction of Nature (Erdőért  a természet végtelen vonzereje) című művészi projekt sajtónapján. Fotó: Christian Bruna / MTI / EPA)