Jenő
9 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Nemcsak Csongor és Bence vagyunk, hanem a Lehmann Brothers

DSC 5441
2019.10.17. 14:58
Lehmann Tibor az 1990-es évek egyik legjobb magyar triatlonosa volt, az utóbbi években pedig a még utánpótláskorú fiai, akik egyben tanítványai is, kerültek a hazai és a nemzetközi élmezőnybe. Csongor junior világbajnok és U23-as vb-ezüstérmes lett, Bence pedig az Európa-kupában volt már dobogós, a 2014-es ifjúsági olimpián pedig ezüstérmes csapatban. A két fivér szinte eggyé forrt a közös edzés és versenyzés közben, és lassan igazi branddé válik a magyar Lehmann Brothers, akik nem a pénzpiacon versenyeznek.

A triatlonban nem ritka, hogy testvérpárok válnak élversenyzőkké. A legismertebbek talán a Brownlee fivérek, akik hosszú évek óta meghatározóak olimpiai távon, 2016-ban Alistair és Jonathan vitte el a riói olimpia első és második helyét, majd ugyanabban az évben volt egy emlékezetes vonszolós jelenetük is a vb-döntőben.

A Lehmannok ilyen magas szinten még nincsenek, de az idei sprinttávú országos bajnokságon ők álltak a dobogó első két helyén, és például a vb U23-as futamában is együtt versenyeztek. „Tök jó verseny volt az ob, a vízből első-második helyen jöttünk ki, a depózás után hárman maradtunk a csoportból, aztán egyszer összenéztünk, és elmentünk bringában, ketten maradtunk. Egy közös csapatverseny volt” – mondták.

A 20 éves Csongor a vb-ezüstöt is közös sikernek élt meg: „Hihetetlen újra a dobogón lenni, nem vártam ezt, de az az érem nemcsak az enyém, hanem a bátyámé is. Mi mindent együtt csinálunk, nem tudjuk mindig egyszerre kihozni a legjobbunkat, de ez az érem akkor is kettőnké” – nyilatkozta a lausanne-i verseny után.

„Mi ketten minden edzésünket közösen végezzük, aztán van, hogy csatlakoznak hozzánk. Az öt-hat órás bringaedzéseken csak egymásra tudunk számítani, együtt nyomjuk a kilométereket. Vannak időszakok, amikor az egyiküknek nehezebben megy, a másiknak viszont fut a szekér, de átfordulnak ezek a dolgok. Mutatja, hogy ketten teszünk ki egy egészet. Nem lennénk ezen a szinten a másik nélkül” – mondta Csongor.

„Egy edzőtábor harmadik hetében elég nehéz elviselni egymást. De jóval könnyebb úgy, hogy együtt nőttünk fel, főleg annál, hogy valaki mást kéne elviselni” – tette hozzá Bence.

Eltérő karakterek a fiúk, Bence emocionálisan kötődik a sportághoz. Másfél évesen már kint volt velünk a hawaii ironmanen. Már kicsi korában látni lehetett, hogy szereti. Csongor, ha hideg volt a víz, nem úszott, nála a sikerélmény hozta meg a kötődést

– mondta Lehmann Tibor. A triatlon egyéni sportág, de azért van tere a közös taktikának. „Úszásnál például nem hátrány, ha olyan valaki van melletted, aki nem veri le a szemüvegedet. A rajtok előtt általában mindenki megtervezi, hogyan úszik rá az első bójára, így helyezkednek el a pontonhídon. A fiúk általában jól választanak, nagyon tetszik, amikor látom, hogy kezdenek köréjük gyűlni mások. De volt egy olyan Európa-kupa is, amikor Bence nem vállalt vezetést a kerékpárban, odaszóltak neki: ne szabotáld a munkát, nem várjuk meg az öcsédet!”

Tiszaújváros, a triatlon fővárosa

A fiúk edzőjévé is vált Lehmann az 1980-as évek végén kóstolt bele először a triatlonba. Ajkai iskolatársaival az olimpiai ötpróbába kapcsolódtak be, aztán minden ahhoz hasonló tömegsportrendezvényre eljártak. Lehmannt osztálytársa is motiválta, az 1990-es években szintén jó nevű versenyzőnek számító Kindl Gábor már 1986-ban Párizsban versenyzett, ami akkoriban egyáltalán nem számított átlagosnak. „Elég hamar elhatároztam, a szüleim legnagyobb rémületére, hogy komolyan akarom csinálni. Tizenkilenc évesen felkerültem Budapestre, a Baranyai László által vezetett Budai XI. egyesületbe. A sportág még gyerekcipőben járt, nem nagyon tudtuk, hogyan kell edzeni. Az amerikai Triathlete magazin hozzánk eljutó pár példányát bújtuk, de még nemzetközi szinten is csak keresgélték, hogy mi lenne a jó. Vicces lenne visszanézni, mik szerepeltek az edzéstervekben.”

A magyar mezőnyben Lehmann az egyik legjobb versenyző volt, országos bajnoki címet is szerzett. A Budai XI.-ből az UTE-ba igazolt, majd 1994-ben Tiszaújvárosba igazolt, ahol dr. Márkus Gábor alapított klubot és teremtett erős hátországot a triatlonnak, a világkupában is évtizedek óta kihagyhatatlan állomás Tiszy, ahogy a külföldiek mondják. Lehmann egy darabig még Budapesten maradt, de 1999-ben a költözés mellett döntött.

„Több okból is be kellett segíteni az egyesületbe, volt egy kis edzőválság is, már nem csak versenyzőként számítottak rám. Jó lehetőségnek tűnt, Márkus Gábor biztosíték volt, nagy lelkesedéssel, egyre profibban építkezett. Több körülmény is közrejátszott ebben, a TVK (Tiszai Vegyi Kombinát) ekkor lépett a részvénypiacra, egekben volt az részvények ára, a város más településekhez képest jó kondícióban volt. Látszott, hogy jó történet lehet.”

Lehmann eleinte csak felnőttekkel foglalkozott, de később már az utánpótlásban is dolgozott. Azt mondta, nagyjából tízéves munkájukba telt, mire egy hatékony, jól működő struktúrát hoztak létre, amiből nem csak a Lehmann testvérek kerültek ki élversenyzőként, hanem még jó pár másik triatlonos is.

Fiai – Bence 1997-ben, Csongor 1999-ben született – kiskorukban még látták is versenyezni. „Eléggé picik voltunk még akkor, inkább képekről tudjuk visszaidézni azt a korszakot. De nekünk is csak a triatlon volt. Láttuk, hogy apa ezt csinálja, mi pedig a kertben magunknak rendeztünk versenyeket” – idézte fel Csongor.

Apa menőbb, mint egy tűzoltó

A két fiú a triatlonosok között nőtt fel, szinte természetes volt, hogy ők is kipróbálják majd a sportágat. Korán ráéreztek, és elég jó eredményeket értek el már gyerekként is. Hogy ez több lesz egyszerű hobbinál, az is elég hamar eldőlt.

„Már újonc és gyerek korosztályban is komolyan vettük a versenyzést, de szerintem akkor dőlt el, hogy ez komoly dolog, amikor ifiként egy junior-Európa-kupára kerültem ki. Nem volt más opció, mint élversenyzőnek lenni” – mondta felnevetve Bence.

„Nem igaz, hogy nem volt más opció, maguknak tették fel a lécet. Nem nyomtam erre őket, de tudtam, hogy ez az a dolog, amiben tudok segíteni. Itt éltünk a triatlonklubházban, a kisgyereknek jó volt, hogy itt mászkált a teremben. Ma is így van itt sok gyerek. A lelkiismeretemet azt is megnyugtatja, hogy a most 14 éves húguk is itt nőtt fel, de eddig nem igazán erőltette a versenyzést, csak jól érezte magát” – mondta az apa-edző, aki természetesen példaképpé is vált.

Amikor az egyik első interjúmat adtam, akkor azt mondtam, hogy apát tartom példaképnek, és nem azért mondtam, mert ez volt az elvárt, így is gondoltam. Gyerekszemmel elképzelhetetlen volt, amit ő csinált, hogy mennyit edz, milyen gyorsan megy

– mondta Csongor. „Menőbb, mint egy tűzoltó” – fűzte hozzá Bence.

Az nem feltétlenül könnyű helyzet, hogy az edző egyben apa is, de súrlódásmentesen tudnak együtt dolgozni. A két fiúnak kezdetben nem az apjuk volt az edzőjük, Fodor Ágnes és Filep Csaba irányította a felkészülésüket. „Míg gyerekek, serdülők voltak, más vezette le az esetlegesen felgyűlt feszültségeket, mi később kezdtünk el együtt dolgozni. Sehol sem könnyű, ismerjük ezt más kollégáknál is, annyi egóval dolgozni nem egyszerű. Amikor egy nagyobb menetelésben vagyunk, mindenki megfeszített idegállapotban van, mindennapos, hogy nem mosolygunk, de azért jól kezeljük” – mondta Lehmann Tibor.

A fiúk egymás ellenfelei is, de úgy érzik, csak építő jellegű versengés van közöttük, nem akarják mindenáron legyőzni egymást az edzéseken sem. Gyerekként nagyobb csapatban edzettek, mással is tudtak versenyezni.

A magyar triatlon a csúcsra tör

A magyar triatlon az utóbbi években elég nagy lendületet vett, Bicsák Bence már a legerősebb sorozatban, a World Triathlon Seriesben is volt többször top 10-es, U23-as vb-dobogós, Dévayék, megint egy testvérpár, Márk és Zsombor korosztályos Eb-érmesek, és még lehetne tovább sorolni a nemzetközi szinten is jegyzett neveket.

Bő egy évtizede nem ez volt a helyzet, a magyarok jobbára a vert mezőnyben voltak. Lehmann Tibor szerint a változás egy új szemléletű edzőgenerációnak is köszönhet. „Olyan edzők léptek elő, például Kuttor Csaba, Tóth Szilárd, Bajai Péter, a Risztov Évát a 2012-es olimpiára felkészítő Dévay László, akiknek egyrészt van saját tapasztalatuk korábbról, és kellő kitekintéssel is rendelkeznek, nem lusták felszívni a rendelkezésre álló tudást. Egy kicsit magyaros dolog is van benne, nemcsak a sportra igaz, egy fizikus is addig forog, amíg rá nem talál a működő dolgokra.”

Lehmann hozzátette, a hazai triatlon lehetőségei is sokat javultak, jobban menedzselt a sportág, eljutnak a fontos versenyekre és edzőtáborokba, hasonló hátterük van, mint a legtöbb ellenfelüknek. Legtöbbször egy franciaországi edzőtáborba utaznak, de olykor Bulgária egyik eléggé elzárt magaslati helyén is heteket töltenek el. A monoton edzéseket az ingerszegény környezet sem nagyon töri meg. Az állóképességi sportokban ma már kihagyhatatlan a magaslati edzés, Bence szerint legegyszerűbb volna örökre felköltözni. Idén már 13 hetet töltöttek edzőtáborban, ebből 6 hetet voltak magaslaton, de ez a jövőben csak több lehet.

Minden út az olimpiára vezet

A fiúk még utánpótláskorúak, de már a felnőttek között is indulnak, Lehmann Tibor szerint természetes is, hogy ott nincsenek mindig a legjobbak között, számít az az 5-10 év plusz edzésév, ami sokaknak megvan. „Juniorból felnőttbe menni olyan, mintha rögtön kapnál egy nagy pofont a ringben. Kell az a három átmeneti év, amit az U23 ad, a felnőttben a táv is duplájára nő, és 3 km/h-val gyorsabb a mezőny. Ha nem vagy kész felnőtt versenyre, akkor az csak tönkretesz, nem tudsz tovább fejlődni. Egyetemre sem megyünk a nyolcadik osztály után.”

Csongor vb-ezüstje azért is nagy szó U23-ban, mert juniorként még 750 m úszás, 20 km kerékpár, 5 km futás távon versenyzett, míg Lausanne-ban ennek kétszeresét, az úgynevezett olimpia távot teljesítette.

Az olimpia mindkettejük álmában ott szerepel. „Ha nincs is így kimondva, egyértelműen ez a cél. Minden verseny, minden edzés, minden út oda vezet, mint Rómába. A triatlonban is az olimpia a Szent Grál” – kontráztak egymásra a fiúk.

Apjuk szerint a 2024-es olimpia lehet az övék, ideális korban lesznek akkor. Úgy véli, hogy Csongor már most a második legjobb magyar, valószínűleg Bicsák Bence mögött ő jönne be egy közös versenyben. „Ranglistahelyezése alapján már a 2020-as olimpiára is nevezhető, de mi nem álltunk bele a Tokióhoz szükséges menetelésbe, nem volna korrekt, ha őt tennénk be a kritériumok teljesítése nélkül.”

Lehmann Tibor nincs könnyű helyzetben, sem edzőként, sem a magyar szövetség alelnökeként. Gyerekeit nem favorizálhatja, de védenie is kell őket. „Vannak kritikus hangok, de vigyázok. Annak részben a fiúk az okai, hogy szerepet vállalok a sportágban, de nem éri őket előny emiatt. Bence például pont most maradt ki a világbajnokságon a mixváltóból.”

Az interjú közben Bence egy fekete pólót viselt, amire az L és B betűk is kerültek fel, hasonló dizájnú, fekete alapon aranybetűs pólót viselt egyik bringaedzésen részt vevő csapattársuk. Egyelőre játéknak tűnhet mindez, de sikerekkel kikövezve kinőheti magát a dolog.

„Már brandet is próbálunk építeni, van egy Lehmann Brothers ruhakollekció, ezért is jó, hogy mindig kettőnket emlegetnek. Ez bejönni is látszik, a vb-közvetítésben már elég sokat beszélek rólunk, és ez pozitív. Mutatni akarjuk, hogy nemcsak Csongor és Bence vagyunk, hanem a Lehmann Brothers” – mondták a fiúk.

Ne maradjon le semmiről!