Eleonóra
-2 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

Nagyot álmodtak a párizsi olimpiával. Túlságosan nagyot

000 SG1ES
2020.02.04. 20:33
A 2024-es párizsi olimpiai játékok szervezőinek az esemény nemcsak városfejlesztési kihívás, de lehetőség is a teljes francia sportélet átalakítására. A gépezet mégis nehezen indul be.

Amikor 2017-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyszerre ítélte oda a játékok szervezési jogát Párizsnak és Los Angelesnek, a francia pályázat résztvevői szokatlan helyzetben találták magukat. 

Három elbukott pályázat után büszkeséggel fogadták, hogy a játékok az 1924-es olimpia után száz évvel visszatérnek hozzájuk, mégis, a legutóbbi riói és tokiói játékokat övező korrupciós botrányok, az elődök túlköltekezése és a közösségi elégedetlenség miatt visszalépett versenytársak (Boston, Hamburg, Róma és Budapest) visszafogottságra intették őket. 

„Célunk, hogy a legfenntarthatóbb játékokat szervezzük meg” – jelentette ki Tony Estanguet, a párizsi szervezőbizottság elnöke az odaítélés után. A korábbi kenu-szlalomos, háromszoros olimpiai bajnok is tudja: a világ egy megavárostól azt várja, hogy megmutassák, hogyan lehet gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból is nem elrugaszkodott játékokat szervezni. 

Jelen állás szerint a párizsi olimpia 6,2 milliárd eurós költségvetéssel tervez, amihez ha tudják tartani magukat, valóban az egyik legköltségtakarékosabb játékok lesznek. A tapasztalat azonban az, hogy 

az összes olimpia tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért.

A közvélemény egyelőre a játékok mellett áll. Egy tavaly szeptemberi felmérés szerint a lakosok 72 százaléka büszke, hogy a Párizs rendezheti a játékokat, 82 százalékuk szerint az olimpia javítja az ország nemzetközi helyzetét, 79 százalék szerint pedig javítani fogja a hazai sportélet állapotát.

Grand Paris, akadozó beruházások

Párizs 2024-es pályázatáról nehéz azt mondani, hogy ne épített volna a város adottságaira, mert több turisztikai látványosság és meglévő aréna is otthont ad egy-egy versenyszámnak:

  • Eiffel-torony melletti Szajna-part – triatlon
  • Mars – strandröplabda, strandfoci
  • Grand Palais – taekwondo, vívás, birkózás és dzsúdó
  • Diadalív és Champs-Élysées – országúti kerékpár
  • Concorde tér – 3x3 kosárlabda, BMX, breakdance és gördeszka
  • Invalidusok dómja – íjászat
  • Stade de France – atlétika
  • Parc des Princes (a Paris Saint-Germain stadionja) – futball
  • Roland Garros – tenisz
  • Zénith (az egyik legnagyobb koncertterem) – súlyemelés és dzsúdó

Emellett a vidéki helyszíneknek is jutott szerep: a versailles-i kastélyban rendezik a lóverseny és öttusa számokat, Marseille-ben a vitorlásversenyeket, az új versenyszámként bemutatkozó szörföt pedig Párizstól 23 órányi repülőútra, Tahitin szervezik.

Párizs a maga 12 millió lakosával masszív infrastruktúrát nyújt a játékokhoz, ezért a terveikben sem akarnak mindent fenekestül felforgatni. A 15 napos rendezvény alatt 10 millió ember látogatására számítanak, így adja magát, hogy a súlypontok a több létesítmény helyett inkább a közlekedésfejlesztésre és a hasznosítható területek felé tolódnak. A szervezőbizottság kimondott célja, hogy a helyszínek 100 százaléka közösségi közlekedéssel megközelíthető legyen, és egyik se legyen messzebb 45 percre a városközponttól. 

Párizs a külföldi példákat is gyűjti, Tokióba külön delegáció ment felmérni a jó közlekedési példákat, ahol a közlekedést tömegszakértő bevonásával gondolták újra, ezek átültetését tervezik Párizsban is:

  • közérthetőbb jelrendszert kialakítani, ahol nagyobb hangsúlyt kapnak a vizuális elemek;
  • ingyenes koncertek szervezése az olimpia után, hogy ne ugyanakkor utazzon haza mindenki;
  • olyan elmetrükkök tesztelése, hogy ha egy pályaudvaron ritmikus zene szól, az gyorsabban kiürül;
  • csúsztatott idősávokban hazaengedni a környékbeli munkavállalókat, illetve elősegíteni az otthoni munkavégzést, hogy ezzel is könnyítsék a csúcsidőszakokat.

Az olimpiai falut a korábbi szervezőkhöz hasonlóan barnamezős beruházás útján fogják felhúzni. Az 51 hektáron fekvő Saint-Ouen és Seine-Saint-Denis ipari vagy nehezebb külvárosi környékei országos szinten is a legszegényebb negyedek közé tartoznak. Az új városrész 28 méter magas épületeinek struktúrája fából készül, mellyel céljaik szerint 40 százalékkal tudják visszaszorítani a szén-dioxid-kibocsátást, de a helyiekkel így is adódott konfliktus: több mint 20 cég, 3 iskola, több hotel és szálló átköltöztetése logisztikai akadályokba ütközött.

Szponzoráció: fenntarthatóság vagy nagy pénzek?

A fenntarthatósághoz és felelős gazdálkodáshoz a politikának is megvan a maga szava. Franciaországban márciusban önkormányzati választásokat tartanak, a városvezetésre pályázó jelöltek pedig mind rácsatlakoztak az olimpiai témára:

  • Anne Hidalgo főként szponzori kérdésekben szólalt fel, hivatalban lévő polgármesterként nyílt levelet írt Tony Estanguet-nak, hogy példamutatóan járjon el a fenntarthatóság biztosításában, ezzel közvetve megüzente, hogy az energiahordozókban utazó Total ne lehessen főszponzor. A Total végül visszalépett a pályázattól.
  • A konzervatív Rachida Dati kezdetben kiállt több fejlesztési projekt mellett, majd visszavonta a támogatását, később petícióban fordult a Grand Palais ideiglenes bővítése ellen.
  • A matematikusként végzett, de a Macron-kormányzat alatt politikai szerepet vállaló Cédric Villani szerint a városvezetés hibázott, amikor nem tartott népszavazást a rendezésről, ugyanakkor utólag már nem tartana konzultációt, mert a munkálatok már folyamatban vannak.
  • Egyetlen jelölt fújná le az egész projektet, az Engedetlen Franciaország párt színeiben induló volt labdarúgó, Vikash Dhorasso teljesen leállítaná a szervezést arra hivatkozva, hogy a városnak a mélyszegénység és a drogfüggőség problémáját kellene először megoldania.

A leghangosabb botrány így is egy szponzorációs döntés miatt robbant ki: a városvezetés megdöbbenésére a szervezőbizottság főszponzori megállapodást kötött az Airbnb-vel, mely Budapesthez hasonlóan Párizsban is jelentősen átalakította a lakáspiacot. A vállalatot 2018 novembere óta köti az Elan-törvény, melynek értelmében a rendszert használóknak kötelezően regisztrálniuk kell a helyi önkormányzatoknál, és 120 napos kvótában maximalizálják a kiadási időt.

Az Airbnb azóta 12,5 millió eurós bírságot kapott, mert egy ellenőrzés során 1000 be nem jelentett lakást adtak ki. A közvélemény-kutatásokban vezető Anne Hidalgo nem nézte jó szemmel a megállapodást, nyílt levelet írt Thomas Bach NOB-elnöknek, melyben felhívta a figyelmet a megállapodás kockázataira és következményeire, de az ügynek nem lett folyománya.

A sportforradalom várat magára

Az olimpiai rendezésnek közvetett hatása is van a francia sportra: a kormány feltett szándéka, hogy megreformálja az intézményi rendszert és felfrissítse a hazai sportéletet. 

Az indíttatás még a Macron-kabinet felállásakor fogalmazódott meg, amikor a sportminisztérium élére Laura Flesselt, az 1996-os olimpia párbajtőrbajnokát nevezték ki. Ő a legelején kimondta: ugyan Rio de Janeiróban a francia csapat 42 érmet szerezve a 7. lett az összesített rangsortban, ezzel a II. világháború utáni korszak legjobb eredményét érte el, a cél azonban az, hogy bekerüljenek a top 5-be.

Rióban 42 érmet szereztünk, Párizsban viszont meg akarjuk duplázni az érméink számát

 – jelentette ki Flessel.

A helyzet kiértékelésére a sportminiszter a kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok és háromszoros Európa-bajnok Claude Onestát, a francia férfi kézilabda-válogatott volt szövetségi kapitányát kérte fel, aki korábbi olimpiai és paralimpiai bajnokokkal hónapokon át tartott kupaktanácsot. Vizsgálati területük tág maradt. „Azt gondolni, hogy a válasz rajtunk kívül áll, önmagában egy tévedés. Inspirálódhatunk külföldi példákból, de a választ a mi viszonyaink között kell keresni. A saját modellünkben kell megtalálni a megoldást” – mondta Onesta.

Onesta és csapata 33 oldalas vitaanyagot nyújtott be, melyek között a legfontosabb ajánlások:

  • létrehozni egy átfogó szervezetet a minisztérium, a sportági szövetségek és a privát szektor összekötésére;
  • szétválasztani az „élsport” (haut niveau) kategóriáját a „csúcssport” (haute performance) kategóriától;
  • a játékok előtt már 5-6 évvel azonosítani az éremesélyes sportolókat;
  • teljesítményigazgatók (directeurs de performance) kinevezése a szövetségeknél, akik nyomon követik a kiválasztott sportolókat;
  •  nagyobb felelősséget adni a szövetségeknek, javítani a helyi döntéshozatalt, decentralizálni;
  •  több forrást visszacsatornázni az élsportolóknak, ennek részeként több vállalati forrást bevonni;
  •  tudás- és tapasztalatcsere az akadémiai világgal, amivel fejleszthetik az orvosi, fizikai és mentális felkészítést.

A javaslatok többsége megkapta az állami hátszelet. Brit mintára Claude Onesta vezetésével létrejött a Nemzeti Sportügynökség (Agence de Sport Nationale), ami ugyan nem a lottóbevételek átcsoportosításából lesz fenntartva, de hasonló igazságossági, nem pedig méltányossági-alapon fogják támogatni azokat a sportágakat, amelyek esélyesen jól szerepelhetnek a párizsi olimpián. 

Elindították a Tudomány 2024 programot (Sciences 2024), ahol 13 felsőoktatási intézmény több sportág (öttusa, kajak, evezés, vitorlásverseny, evezés, pálya-kerékpározás) felszerelését vizsgálja át, célzott javítási javaslatokat tesznek, és kielemzik adott sportolók használati és viselkedésbeli szokásait.

A nagy lendülettel meghirdetett reform mégis elakadt. Flessel finanszírozási ellentétek miatt lemondott, a helyére kinevezett Roxana Maracineau pedig pedig nehezen találja a hangot még a sportélettel, aminek fő oka, hogy Onestáék decentralizációs javaslata komoly ellenállásba ütközött. 

A legfőbb ellenérdekeltek a CTS-ek (conseiller technique de sport), egy olyan szakemberi kör, mely magába foglal edzőket, tehetségfelderítőket és szakterületi döntéshozókat, akiket eddig az állam alkalmazott, most viszont szövetségi ellenőrzés alá kerülnének. Jelenleg több mint 1600-an vannak 79 szövetségre, eddig ők kötötték össze a politikát a sportélettel.

„Az állam a sportba fektet, több forrást és felelősséget nyújt a szövetségeknek – hangoztatja Onesta. – Ahhoz, hogy ez sikerüljön, nekik kell a saját embereikkel együttműködniük. A CTS-ek mindent megtarthatnak: alkalmazotti státuszt, bérezést, nyugdíjat, karrierutat, csak a hierarchia viszonya változna.”

A szakemberek viszont farkast kiáltanak, szerintük az állam csak költséget akar lefaragni, és a szövetségi elnökök pedig a nagyobb hatalom tudatában figyelmen kívül hagyhatják a sportszakmai érveket. A sportminiszter asszony az ellenállás hatására átmenetileg befagyasztotta a reformot. Az óra viszont ketyeg, és az elhúzódó patthelyzet felemésztheti a szereplők energiáit, értékes időt veszítve 2024-ig.

Négy és fél évvel a játékok előtt a párizsi szervezés még keresi az útját. Adottságaiból kifolyólag nem tud kicsi és takarékos játékokat szervezni, és a régi szervezők árnyékai miatt erősen kerüli, hogy nagy és túlköltekező legyen. A történelmi sportsikerhez szükséges változtatások pedig egyelőre váratnak magukra. Kérdés, hogy mennyi érem és mennyi euró lesz az ára.

Felhasznált források: Le Parisien 1, 2, 3, 4 | Le Monde 123 | L’Équipe

(Borítókép: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Limában tartott 2017-es találkozójáról hazatérő francia delegáció tagjai között Anne Hidalgo Párizs polgármestere francia zászlóval a kezében, a francia sportért felelős miniszter Laura Flessel, mellette az olimpiai zászlót lengető Tony Estanguet, a párizsi szervező bizottság elnöke. Fotó: Eric Feferberg / AFP)