Salamon
-1 °C
13 °C

Remeg a trón az UVSE alatt, de vajon össze is roskad?

DSZZS20200908305
2020.09.09. 22:24
Manapság nem könnyű idehaza – de a nagyvilágban sem – márkás sporteseményre eljutni, ezért nem lehetett kihagyni kedd este a női pólósok Magyar Kupa-döntőjét. Utólag azt kell mondanunk, kapitális hiba lett volna nem kimenni a Margitszigetre...

A negyedik negyed derekán jártunk, 6–5-re vezetett a Dunaújváros, de elemi erővel tört fel a bajnok UVSE a női pólósok Magyar Kupája döntőjében. Kibontakozóban volt az egyenlítési szándékkal megindított támadás, amikor Szilágyi Dorottya előbukkant a semmiből, és elhalászta a labdát. Az hagyján, hogy elhalászta, de meg is indult Gangl Edina kapuja felé, nyomában két védővel. És amikor lőtávolba ért, bemutatott egy lóbát, majd – miközben mindenki a lövést várta – még a nála is tisztább helyzetben lévő barátnőhöz, Gurisatti Grétához passzolt. A Dunaújváros 4-ese elsőre Ganglba lőtte a labdát, de a visszapattanót betuszkolta a hálóba, ezzel érdemben el is döntve a kupa sorsát. 7–5-ről már csak az utolsó másodpercekben tudott 7–6-ra visszajönni Benczur Márton edző együttese, és ez is maradt a végeredmény.

Azt hiszem, érdemes volt visszaszerződnöm Egerből Dunaújvárosba. Tényleg ez volt a meccs kulcsmomentuma – értett egyet megállapításunkkal a mérkőzés és a lefújást követő örömfürdő után Szilágyi kisasszony, az immár kétszeres kupagyőztes és a válogatott üdvöskéje. (Aki kitalálta a Dunaújvárosi Egyetem-MAARSK Graphics elnevezést, azt arra kötelezném, hogy élő szóban is csak így mondhatja ki az együttes nevét, ha tízszer egymás után említi, akkor mind a tízszer.)

Valóban ez volt, Szilágyi labdaszerzései – mert nem ez volt az egyetlen – nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Dunaújváros megvédje a múlt évben megszerzett címét – mondta az Indexnek Bíró Attila szövetségi kapitány. – Tavaly még lehetett azt mondani, hogy mázlival lettek kupagyőztesek Gurisattiék, de most kétség sem fért a győzelmükhöz. Talán még nagyobb is volt a különbség egygólosnál. 

Bíró – a barátainak Birge – még egy fontos körülményre felhívta a figyelmet.

Már önmagában az is óriási dolog, hogy egyáltalán kupadöntőt tudtunk rendezni ebben a koronavírus sújtotta abszurd világban. Mindenütt leállt a vízilabda, sőt, úgy általában a sport, egy-két olyan kivételtől eltekintve, mint teniszben a US Open vagy a futballban a Nemzetek Ligája. Nálunk viszont, ha nem is pezseg, de működik a sportág. Világszerte irigyelnek bennünket ezért, a meccs közben Kaliforniából, Coralie Simmonstól, a Berkeley Egyetem női vízilabdacsapatának edzőjétől kaptam egy három szóból álló Messenger-üzenete: „I am jealous!” Persze, hogy irigyel, hiszen az Egyesült Államokban tetszhalott állapotban van a póló. Ilyenkor állapítom meg, milyen jó, hogy a szövetség megoldotta a kupadöntő streamelését, így legalább Kaliforniában is irigykedhetnek...

De vissza a bronz- és az aranymeccshez. A harmadik helyért a BVSC 10–9-re legyűrte az FTC-t, ami kisebb meglepetés, már csak azért is, mert a vasutasokhoz ezer szállal kötődő Mészáros Csaba, a kilencvenes évek sokszoros válogatott óriása ült mellettem, és ő végig ezt dörmögte a bajusza alatt: „A Fradi leigazolta tőlünk a fél csapatot...”

Az lehet, mégis a BVSC győzött, aminek Mészáros Csaba örült („A csapatban játszik a menyem!”), Szalkai Orsi, aki szintén a kilencvenes években volt világklasszis kapus úgyszintén – az ő lánya, Doroszlai Vanda is a vasutasoknál pólózik, ő a kapus, a másik lánya pedig a másodedző. Takács Ildikó, Orsi barátnője viszont kevésbé boldog, mert az ő lánya, a szintén egykori BVSC-s Kuna Szonja viszont most a vesztes Fradit erősíti. (Igen, jól sejtik, Szonja apukája a sokszoros válogatott kapus, Kuna Péter.) Hát így fest ez a nagy zuglói család, valóságos pólós dinasztiák, az embernek megdobban a szíve huszonöt-harminc év elteltével, amikor újra összetalálkozik az egykori baráti körének tagjaival... S ha már a régi barátoknál tartunk, Kenéz György, a montreali olimpia bajnoka – a haveroknak Dzsaja, aki most a döntő egyik szövetségi ellenőre – eldicsekszik 12 éves unokájával, Kenéz Kincsővel, aki fiúmezőnyben (!) 46 gólt dobott a közelmúltban, és a büszke nagypapa esküszik rá, hogy rövid időn belül ő lesz a női póló Faragója.

No de végtére is a póló a téma, nem a kilencvenes évek elejének fékevesztett bulijai meg a tehetséges unokák, és hát póló is volt itt kedd este, méghozzá a javából. Például a Dunaújváros taktikai finomságai, ahogy az első negyed után kikapcsolták a játékból Keszthelyi Ritát (aki tavaly óta a férjezett nevét használja, Keszthelyi-Nagyként ontja a gólokat), a női vízilabda Lionel Messijét.

Hogy ez így alakulhatott, abba persze az a körülmény is belejátszik, hogy a Duna-partiak edzői stábjában Mihók Attila mellett ott van két régi motoros az ős-egri Sike József és az alapból szentesi Fülöp Tibor személyében. Ez a trió olyan taktikát dolgozott ki, amelyben a kosárlabdából átemelt játékelemek, a csapdázás, elzárás is szerepet kapnak, és ez a jelek szerint nem ízlett a bajnoki címet időtlen idők óta védő UVSE-nek, Amelynek kapuját pedig Gangl Edina 60 százalék feletti hatékonysággal védte, máskor ilyen teljesítménnyel simán kellene nyerni, csak most elöl elmaradtak a gólok. Nem úgy a másik oldalon, ahol három góljával a tömzsi bombázó, Garda Krisztina hátán vitte a csapatot. 

– Meglesz vajon a trónfosztás a bajnokságban is? – szegeztem neki a kérdést Krisztinának.

– Erre még nem is merek gondolni, egyelőre csak azon jár az eszem, hogy egyáltalán kezdődjön el a bajnokság szeptember 26-án – felelte a döntő MVP-je homlokát ráncolva. 

No, igen, a koronavírus-járvány átírta a prioritásokat. 

(Borítókép: Faragó Kamilla az UVSE játékosa (b) és a dunaújvárosi Szilágyi Dorottya a női vízilabda Magyar Kupa döntőjében játszott UVSE - Dunaújváros mérkőzésen a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában 2020. szeptember 8-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)