Az NB II-ben is csak vergődik a Vasas

Ülünk a Fáy utcai klubirodában a Szolnok elleni bajnoki délelőttjén, és Nagy Miklós sportigazgatóval közösen próbáljuk megfejteni a Vasas vesszőfutásának rejtélyét. (Spoiler: lapzártáig sikertelenül.) A falon az ötven évvel ezelőtti bombacsapat képe lóg, Mészöllyel, Vidátscsal, Puskással, adja magát az párhuzam a jelenlegi NB II-es majdnem kiesőjelölttel. 

Látom, az egykori legendás csapatunkat nézi. Nekem is sokszor eszembe jut az a gárda. Mészöly Kálmánék biztosan nem hagyták volna ilyen helyzetbe kerülni a Vasast, leszaggatták volna az ellenfélről a mezt, de akkor is győzelemre vezetik a csapatot, vagy legalábbis a megfelelő tudással és vagánysággal a végletekig megnehezítették volna az ellenfelek dolgát – sóhajt fel a sportigazgató. – A jelenlegi csapatunkba is elkelne néhány hozzá és az akkori társaihoz fogható karakter.

Mészölyhöz fogható szuggesztív – és ekkora tudású – labdarúgót az egész magyar futballban nem találni manapság. Sohasem felejtem el, amikor 1991. szeptemberében 2-2-es döntetlent játszottunk az oroszokkal a Luzsnyikiban Eb-selejtezőn, Mészöly volt a szövetségi kapitány, és a 2-2-es meccs után szinte sírva magyarázta a sajtóértekezleten, hogy az ő idejében akkor is megnyerték volna ezt a meccset, ha térden kell csúszniuk. 

A mai Vasas játékosai nem csúsznak a térdükön, nem szaggatják le egymásról vagy az ellenfélről a gatyát.  Miért nem csipkedik magukat a „sztárok” az egy Feczesin kivételével?

A gyenge bajnoki rajtnak számos oka lehet. Ezek között a mentális tényezők sokszor a legmeghatározóbbak. Kizárólag az adott pillanatban a pályán nyújtott teljesítmény minősíthet. Ezért nem is szeretném ha a csapatunkban szereplő játékosokkal kapcsolatban a „sztár” jelző egyáltalán felmerülne, és remélem, hogy nem is gondol senki így magára. Tavasszal viszonylag jól szerepelt a télen megerősített csapatunk, akkor lendületben voltunk, majd a bajnokság befejezés nélküli lezárása kapcsán sokan egyfajta mártírként tekintettek ránk. A média kiemelten foglalkozott velünk, majd a nyári igazolásaink és a feljutást megcélzó határozott törekvésünk kapcsán ez a figyelem tovább erősödött. Az előzetes felfokozott várakozás, az állandó győzelmi kényszer a keret több tagjára negatívan hatott. Profi játékosként ezt el kellene tudni viselni, de láthatóan ez megy a legnehezebben. A Debrecen kivételével az ellenfeleinken ez a nyomás nincs meg, ők úgy állhatnak ki ellenünk, hogy „majd a Vasas ellen megmutatjuk, hiszen nincs veszítenivaló”. Veszítenivalójuk nem sok van valóban, szemben velünk, hiszen mi állandó teljesítménykényszer alatt játszunk. Feczesin vagy Litauszki az Újpest–Fradi derbiken edződve hozzászokhatott ehhez, de például Silye és Pekár a Mezőkövesdből vagy Radó a Zalaegerszegből érkezve aligha szembesült ezzel minden héten az előző szezonban. Emellett az NB II-ben a küzdelem dominál inkább, csak játékkal nem lehet meccseket nyerni. Úgy gondolom, hogy küzdenitudásban, harcosságban, futómennyiségben, párharcok megnyerésében legalább azt a szintet kell nyújtania a csapatnak, mint az ellenfeleinknek, ez az alapelvárás. Aztán ha ez megvan, akkor esetleg szerepet kaphat a kreativitás, és ez eldönthet meccseket, de pusztán az utóbbira építeni nem szabad.

Kérdés, vajon meddig tart a türelem Radóval kapcsolatban, aki még egyetlen gólt sem rúgott eddig.

A Vasasban még nem tudta azt hozni, amiért szerződtettük, ez vitathatatlan. A klubváltás, a személye körüli felhajtás nem használt neki. NB I-es gólkirályként érkezett hozzánk a másodosztályba. A bulvársajtóban légből kapott, túlzó és valótlan számok jelentek meg a fizetésével kapcsolatban. Ez ellenszenvet váltott ki, ami teljesen érthető, amikor a szurkolók csillagászati összegeket hallanak, viszont nem látják a gólokat, meg a teljesítményt a másik oldalon. Feczesinnel ugyanez volt tavasszal, aztán a góljaival elhallgattatta ezeket a hangokat. Bízunk benne, hogy Radó esetében is meglesz ez az áttörés. A keretbe azért került, mert egészen más típusú támadó, mint Feczesin, Birtalan, vagy Balajti. A vezetőedző döntése, hogy bizalmat szavaz-e neki az aktuális kezdőcsapatban, ahogy az is, hogy az erényeinek megfelelő szerepkörbe kerüljön.  

Feczesin szállítja a gólokat, de Radó még egyet sem rúgott kilenc forduló alatt, amiből hét meccsen játszott is. Jól emlékszünk, az első fordulót rögtön kihagyta, már erre felkapták a fejüket a szurkolók. 

Hónapokkal előre le volt kötve az esküvője, amikor még NB I-es játékos volt, a ZTE alkalmazottja. Fogalma sem volt, hogy a korábban kezdődő NB II-ben fog szerepelni, Nem is nehezteltünk, amiért hiányzott az első meccsünkről. Az viszont tény, hogy nagyon nem megy neki a játék. Pedig akar, ez látszik rajta, de semmi sem sikerül. Akik nem ismerik őt, nem tudják, mennyire lelkiző típus. Rettenetesen nyomasztja őt ez a vergődés. A csapaté és a sajátja is.

Nagy Miklóst legalább annyira nyomasztja a rossz szereplés, mint a játékosokat, ha valaki ős-Vasasos, akkor az ő. Gyerekkora óta ezer szállal kötődik a klubhoz, 48 éve él a kerületben, a Vasas Pasaréten, a Hegyvidéken működő szakosztálynál pedig már a 2000-es évek elejétől sportvezetőként tevékenykedett.

Harmadik szezonban vezetem a Vasas Kubala Akadémiát a Fáy utcában és 2019 decembere óta a felnőtt csapatot. Akkoriban Markovits László, az anyaegyesület elnöke kért fel a feladatra, hogy kezeljem az akkori válsághelyzetet, mivel az akadémia a megszűnés szélére sodródott, a felnőtt csapat és az akadémia közötti kapcsolat pedig megromlott. Az volt a hosszú távú koncepció, hogy stabilizáljuk az akadémia működését, és az akadémia valamint a felnőtt csapatot működtető labdarúgó kft. előbb-utóbb egy vezetés alatt legyen. Akkor már benne volt a levegőben, hogy a felnőtt csapat akkori tulajdonosa kiszáll a finanszírozásból, a szándéka találkozott a jelenlegi tulajdonosi kör elképzelésével a labdarúgó kft. többségi tulajdonrészének megvásárlására. Mindez tavaly decemberben következett be.

Ekkor történtek az első, nagy port felverő igazolások, érkezett a kapus Jova Levente, Vernes Richárd, az akkor még kevésbé ismert Hidi M. Sándor és a legnagyobb fogás, Feczesin Róbert. 

Szanyó Károly helyett Bene Ferencet szerződtettük edzőnek, és kettős céllal vágtunk neki az idény hátra lévő részének –  idézi fel a tavaly decemberi történéseket a sportigazgató.  – Az egyik a csapat megerősítése volt, és lehetőleg másfél év alatt visszakerülni az élvonalba, mert akkor már a második évet töltöttük az NB II purgatóriumában. A másik pedig hosszú távon – Hidi M. Sándorhoz hasonlóan – minél több fiatal magyar játékost beépíteni az első csapatba. Azt tudtuk, hogy első évben szinte esélytelen a feljutás, akkora volt a hátrányunk, de elkezdtük ledolgozni. Amikor az MLSZ félbeszakította a bajnokságot, már csak hét ponttal voltunk lemaradva a Budafoktól, összesen egy vereség csúszott be a győzelmek és a kevés döntetlen mellé. De ez már a múlt, nem szeretnék ezzel foglalkozni, jobb lenne inkább előre tekinteni. Az őszi szezon kezdetére a csapat hullámvölgybe került, ez teljesen egyértelmű, azon kell most dolgoznunk minden erőnkkel, hogy innen kikerüljünk, és ne a múlton elmélkedjünk.

Rendben, térjünk vissza a jelenbe. Vannak-e klikkek a csapaton belül, például a Balajti, Szatmári, Birtalan trió?

Logikus felvetés, hogy a keret korábbi meghatározó tagjai esetleg nehezen fogadják el az újonnan érkezőket, hiszen ez az ő játéklehetőségeiket csökkenti. Mégis azt gondolom, hogy ha komoly célokat szeretnénk kitűzni, akkor nem tehettünk mást, mint hogy versenyhelyzetet teremtün. Az említett három játékost a klub a bizalmáról biztosította, Szatmárival és Balajtival már a szezonkezdetkor szerződést hosszabbítottunk, a szerződéses feltételeket kellően motiválóan alakítottuk ki, úgyhogy nem hinném, hogy klikkekről beszélhetnénk. Az érkezők közül Feczesint az egész öltöző – a korábbi meghatározó játékosok és újonnan érkezők egyaránt - vezérként fogadja el a profi mentalitása és a teljesítménye miatt. Az külön nehézség, és meg is érezte a csapat, hogy az őszi bajnokikon szinte végig nélkülöznünk kellett őt sérülés miatt.

Égető kérdés, vajon hogyan lehet feloldani azt a feszültséget, hogy két csapatra való minőségi játékosa van a Vasasnak – papíron –, de egyszerre csak tizenegyen játszhatnak.

Verseny van a csapatba kerülésért, ez egy folyamat, amiben mindig a csapatérdek az előbbre való. Persze, választhatnánk a kényelmesebb utat is, amikor mindenkinek bérelt helye van, de nem hiszem, hogy ez vinne előre. Nagyjából minden posztra van 2-3 játékosunk, de ennek így is kell lennie. Ha jönnének az eredmények, akkor ezt most senki sem vitatná. Ki fog alakulni, hogy kik azok, akik megfelelő karakterek, és vállalják a versenyt  a csapatba kerülésért, és akik csapaton belül felveszik a versenyt, azok lesznek alkalmasak arra, hogy a riválisokkal is felvegyék. Elhangzott, hogy úgymond orrnehéz a csapat, azaz sok a csatár. Nyolc fordulóból Feczesin öt hétig volt sérült, Birtalan négy hétig, Szedlár szintén négy hete sérült még jelenleg is, a hétvégén pedig Balajti dőlt ki várhatóan 4-6 hétre.

Milyen eszközök vannak még a vezetőség kezében, hiszen úgy tűnik, már mindent megpróbáltak?

Még csak a szezon elején tartunk, de már átestünk egy edzőváltáson. Ez nagyon nehéz volt, hiszen a Budaörs elleni mérkőzés után, a Debrecen elleni mérkőzés előtt három nappal kellett meghozni. Nem volt örömteli, de abban a helyzetben sürgős volt. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a korábbi edző viselte a következményeket, hanem a játékosok is. A keretet persze nem cserélhettük le, de konkrét anyagi konzekvenciái voltak az elfogadhatatlan teljesítménynek, minden érintett számára. Ezenkívül a szerződéseket, a bérezési és prémiumrendszert úgy alakítottuk ki, hogy az csak győzelmek, csak sikeres szereplés esetén legyen motiváló. A Debrecen elleni meccsre némiképp rendeztük a sorokat, de a csapat hullámvölgyben maradt. A Siófok ellen ezt sajnos láthattuk. A szurkolók teljes joggal elégedetlenek. De nekünk higgadtnak kell maradnunk, és csak előre tekinthetünk. Az új vezetőedzőn számon kérni, hogy csodát tegyen néhány nap alatt, nem reális. Bizalmat kell neki adni, és megteremteni a körülményeket, hogy nyugodtan és eredményesen tudjon dolgozni a csapattal, ez most a legfontosabb.

Schindler Szabolcsot megszerezték Békéscsabáról, de egyelőre vele sem fut a szekér. Kötődése a Vasashoz elvitathatatlan, szó sincs arról, hogy ideiglenes megoldás lenne, legalábbis Nagy Miklós ezt erősíti meg.

Edzőfronton is a nehezebb utat választottuk, nem úgynevezett nagy nevet szerződtettük, hanem ambiciózus, viszonylag fiatal szakembert. Szabolcs minden képesítéssel és képességgel rendelkezik ahhoz, hogy sikeres legyen, és biztos vagyok benne, hogy az is lesz. Este nekimegyünk a Szolnoknak, nincs más választásunk – zárta beszélgetésünket a sportigazgató, akkor még nem sejtve, hogy hiába vezetnek 1-0-ra Feczesin góljával, a vége egy sovány döntetlen lesz. És azt is el kell viselniük, hogy az első tizenhárom percben tüntetőleg nem szurkol az Illovszky Rudolf Stadionban a közönség... – Olyan ez, mint egy lidércnyomás – mondta immár a Szolnok elleni 1-1 másnapján Nagy Miklós. – Semmi sem sikerül, így utazunk vasárnap Sényőre, Nyíregyházán túl, Magyar Kupa-mérkőzésre az NB III-as ellenféllel. Senki se higgye, hogy könnyű meccs lesz, ezek a legnehezebb feladatok, de kötelező a győzelem! És aztán a rá következő vasárnap rangadó a Gyirmót otthonában.

Sok minden eldőlhet egy hét alatt, ha a feljutás kérdése még nem is, hiszen 29 forduló még hátra van, de az kirajzolódhat, hogy milyen pályán halad tovább a Vasas.

Borítókép: Daróczi Zoltán a Vasas játékosa a Vasas FC - FC DAC 1904 labdarúgó-mérkõzésen a Vasas új Illovszky Rudolf Stadionjának avató ünnepségén a Fáy utcában 2019. július 5-én. MTI/Szigetváry Zsolt