Orsolya
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Dzsudzsák: Nem titkolom, van bennem egyfajta rossz érzés

TRAL0502
2020.09.23. 10:39 Módosítva: 2020.09.23. 10:59
Bár a klub fifikás marketinghúzása is belejátszhatott – akik kimentek a Nagyerdei Stadionba megtekinteni a frissen leigazolt Dzsudzsák Balázs bemutatkozását, ingyen belépőt kaptak a hétfői, Pécs elleni bajnokira –, mégiscsak legalább ezren köszöntötték a hazatérő kedvencet. A minden várakozást felülmúló fogadtatás után interjút adott a 108-szoros válogatott csapatkapitány, az Index kérdéseire is válaszolva.

2005. április kilencedikéről mi jut eszébe?

Akkor mutatkoztam be az NB I.-ben, a Loki játékosaként.

Mennyire élénkek még ezek a emlékek?

Hát annyira, hogy kapásból rávágtam. Amikor egy órája megkaptam a szót a bemutatásomnál, millió és egy dolgot tudtam volna mondani, és próbáltam magamban összerakni, de aztán rájöttem, hogy Debrecen az a hely, ahol nekem fölösleges bemutatkoznom. Folyamatosan özönlenek belém az emlékek, már tegnap, amikor megérkeztem az orvosi vizsgálatra, dacára annak, hogy tizenhárom évvel ezelőtt máshonnan mentem el Hollandiába; akkor még nem volt Nagyerdei Stadion, ma pedig itt állok az ország legszebb stadionjában, fantasztikus közegben. Nagyon örülök, hogy Debrecen ekkora fejlődésen ment keresztül, most már a futballt is a helyére kell tenni, oda, ahol volt, amikor én elmentem innen tizenhárom éve, sőt, még utána is. Most ilyen érzések dúlnak bennem, és nagyon örülök, hogy csaknem másfél évtized után itt folytathatom a pályafutásomat.

Az nem zavarja, hogy jelenleg a másodosztályban van a csapat?

Nem, nem! Nagyon örülök, hogy most ennyien kijöttek értem a stadionba. Akik ismernek engem, tudják, hogy nem szeretek a pletykákkal foglalkozni, az elmúlt három hónapban sokan lubickoltak az álhírekben, mindenfélével megvádoltak, sok mindent a fejemhez vágtak, hogy miért nem jöttem ekkor, miért mentem oda akkor. Arról szólt az egész, hogy szeptember 15-ét adtam meg magamnak határidőnek, ha addig nem tudok külföldi csapatot találni, akkor hazajövök. Közbejött a Covid meg sok minden más, és a múlt héten elhatároztam, hogy csak a Debrecen jöhet számításba. Logikus, észszerű egyszersmind érzelmi döntés volt. Mihelyt elhatároztam, hogy megpróbálom itthon folytatni a labdarúgást, nem is foglalkoztam más csapattal, csak a Lokival. Köszönöm szépen az MTK-nak, hogy velük edzhettem, de nem volt semmiféle hátsó szándékom, csak a lehető legjobban szerettem volna felkészülni, hogy aztán segíthessem a Debrecent. Ezért nem is nyilatkoztam sokáig, ezt a döntésemet, hogy ide szerződtem, nem kell semmilyen szinten megmagyaráznom. Az sem érdekelt, hogy másodosztályú a csapat, a Debrecen nekem Debrecen, azért jöttem, hogy visszasegítsem a gárdát az NB I.-be, és ők is segítsenek nekem. Abszolút az NB I.-ben gondolkodom, gondolkodunk, s ha a visszatérésben bármilyen szerepet tudok játszani, az örömmel és büszkeséggel tölt el. Amilyen sokat kaptam én a Lokitól, abból szeretnék most valamennyit visszaadni.

Milyen állapotban érzi magát, hétfőn be tud kapcsolódni a PMFC elleni bajnokiba, akár kezdőként, akár csereként?

Abszolút jól érzem magam, már lassan öt hete edzek az MTK-ban. Attól eltekintve, hogy nincs meccs a lábamban, teljesen rendben vagyok. Még külön edzésprogramom is van, nagyon várom az első mérkőzést.

A válogatott szereplését hogyan élte meg, vannak még tervei a nemzeti együttesben?

Nagyon örültem és büszke voltam a válogatott törökországi sikerére és az oroszok elleni helytállásra. Persze dúlnak bennem ilyenkor az érzelmek, hiszen nem szoktam hozzá ahhoz, hogy kívülről nézzem a válogatott mérkőzéseit, de sajnos ezt szülte ez a szituáció, néha rajtam kívül álló okokból. Abszolút pozitívan állok a folytatáshoz, de most teljesen a Debrecenre fókuszálok. Ám soha nem adom fel, meg akarom mutatni, mennyi maradt még bennem. Nagyon motivált vagyok. Nem azért jöttem haza, hogy folyamatosan szerepeljek az újságokban, és ki legyek pécézve, hanem azért, hogy a futballra összpontosítsak, és a tehetségemmel segítsem a Lokit.

Korábban mondta, hogy legszívesebben a Debrecenből vonulna vissza. Hány évet érez még magában a futballpályán, és utána mit tervez?

Egy picit még korai erről beszélni, decemberben még csak 34 éves leszek, mindent elkövetek azért, hogy a lehető leghosszabbra kinyújtsam a pályafutásomat. Ezért csak a jelenre és a munkára gondolok. Hála istennek, eddig a sérülések elkerültek, már a kulcscsonttörésemet leszámítva, jó erőben érzem magam, motivált vagyok. Sok jó évet érzek még magamban.

Mit szól ahhoz, hogy ezernél is többen kijöttek a Nagyerdei Stadionba, hogy lássák önt?

Ilyenben még nem volt részem, komolyan mondom, meghatódtam. Korábban még sohasem kellett megszólalnom a nagy nyilvánosság előtt, hátborzongató élmény volt. Zavarban voltam egy kicsit, gyomoridegem volt, hogy hányan jönnek és és miként fogadnak, de ez minden képzeletemet felülmúlta. Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttek megnézni engem, és a kedd délutánt velem és a csapattal töltötték. Amikor elmentem innen, itt olyan közeg volt, hogy az emberek megőrültek a futballért, ezt a hangulatot szeretném visszahozni. Ígérhetem, mindent elkövetünk azért, hogy minél hamarabb visszakerüljünk az NB I.-be, és élvezhető futballal szórakoztassuk a szurkolóinkat.

Mit szól a Nagyerdei Stadionhoz?

Eddig egyszer játszottam itt, a dánok elleni mérkőzésen, 2014 májusában, amikor a stadionavatón 2–2 lett az eredmény, és az első gólt én rúgtam. Azóta nem voltam itt, de remek az atmoszférája a létesítménynek, remélem, hétfőn a Pécs ellen még sokkal többen leszünk. Izgatottan várom a folytatást.

Október nyolcadikán ott lesz Szófiában a válogatottal az Eb-pótselejtezőn?

Nem tudom, de nagyon remélem, hogy igen. Innentől kezdve abszolút a kapitány felelőssége ez, meg hát az enyém is – hogy milyen állapotban leszek –, hogy mit lát tőlem és bennem, és hogy beleillek-e az elképzeléseibe. Az a lényeg, hogy Magyarország jusson tovább, mindegy, hogy velem vagy nélkülem. Ez nem személy, hanem az ország kérdése.

Mennyit segítettek a Shane Tusuppal végzett közös edzések?

A pályán kívüli felkészülésemben, a konditermi edzésekben segít Shane, egyelőre minden nagyszerű, ha egy picit is hozzá tud segíteni ahhoz, hogy még jobb, még fittebb legyek, már megérte. Nem fogok ingázni, Debrecenben tervezem az életemet, bár Pesten is van lakásom, Shane ide küldi nekem az edzésterveket, konditerem itt is van.

Mennyire vonzotta a Lokihoz, hogy itt van Korhut Mihály, Varga József, Dombi Tibor, Kondás Elemér?

Ezek a tényezők mind-mind segítették a döntésemet. Misikével évek óta együtt játszunk a válogatottban, a Kicsi (Dombi – a szerk.) ugyanúgy néz ki, mint amikor itt hagytam, ezek az emlékek, érzések folyamatosan feltolulnak bennem. Jönnek velem szembe azok az ismerős arcok, akik tizenkét évig hiányoztak az életemből. Nagyszerű érzés ez, és biztos vagyok benne, hogy nagy dolgok előtt állunk.

Megállítják a Piac utcán az emberek?

Egyelőre inkognitóban voltam, próbáltuk a lehető legnagyobb titokban tartani a szerződésemet, tegnap voltam orvosi vizsgálaton, aztán visszamentem Budapestre, hogy segítsem ennek a titokzatos videónak az elkészültét. De egy pillanatra leültem egy kávézóba itt, Debrecenben, ahol tizennyolc gyerek azonnal megtalált. Attól kezdve a konspirációm felborult, de nem baj, mert rólam senki nem mondhatja, hogy bármikor is visszautasítottam volna egy autogram- vagy szelfikérést. Mi értük vagyunk, ők pedig értünk, meg kell adnunk egymásnak a tiszteletet.

Volt bármilyen más megkeresése akár itthonról, akár külföldről?

Már nincs jelentősége. Még várhattam volna, de nem volt értelme, akár törökországi, akár szaúd-arábiai hívásra, volt egy konkrét ajánlatom Lengyelországból már két hónappal ezelőtt is, de most már meghoztam a döntést, nincs visszaút. Biztos, hogy nem lesz egyszerű, az NB II. is nagyon erős, de beleállunk!

Biztosan nagy boldogság újra itthon lenni, de van-e önben bármiféle csalódottság vagy hiányérzet?

Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, hogy érdemes-e elmondanom, ami a szívemet nyomja, hogy érdemes-e mártírszerepben tetszelegnem. Továbbra sem pakolok ki, az évek során megtanultam hallgatni, itt állok a rendelkezésetekre, mindenkivel szemben tisztelettel voltam. Továbbra is azt mondom a hangos embereknek, akik álhírek terjesztésére használták fel azokat a hónapokat, amikor nem volt csapatom, hogy hétfőn a Pécs ellen megkezdem a törlesztést. Nem mintha nekik szeretnék megfelelni, de nem is titkolom, hogy van bennem egyfajta rossz érzés. Nem biztos, hogy bizonyos sajtótermékek egy 108-szoros válogatott játékoshoz méltón bántak velem. Én soha nem engedtem volna meg ezt magamnak senkivel szemben. De ezt most már lezártam, itt vagyok, és senkit nem szeretnék eltolni magamtól. Egyszer, majd ha eljön az ideje, és befejeztem a futballt, talán kibeszélem vagy kiírom magamból. De most vettem egy nagy levegőt, és Debrecenben tiszta lappal beleállok a futballba!

(Borítókép: Trenka Attila / Index)