Ez Magyarország, nem Észak-Korea!

Mikor fordult meg a fejében, hogy jelentkezne elnöknek?

Először akkor, amikor az emberek elkezdtek kérdezgetni, hogy miért nem indulok el a választáson. De reálisan a jelentkezési határidő lejárta előtti napon, szeptember 16-án, szerdán. Addigra kaptam annyi visszajelzést a tagszervezetektől. Végtére is ez Magyarország, nem Észak-Korea, ne csak egy jelölt legyen.

Kik biztatták? Mondana egy-két nevet, akit ismerhetünk? És kik alkotnák a vezérkarát, ha nyerne? Gondolom, az ikertestvére, Petrov Árpád lenne a szövetségi kapitány...

Állj, állj! Én a testvéremet sokkal jobban szeretem annál, sem hogy erre a posztra felkérjem.

Ez is ugyanolyan „fake news”, mint hogy én az exelnök és a büntetőeljárás alá volt Gyárfás Tamás „trójai falova” lennék. Meg hogy Kiss Lászlót is visszacsempészném. Ön szerint ha ezt tenném, mennyi ideig maradhatnék elnök? Másodpercekig... Különben sem tartom szerencsésnek, ha az ember a szeretteivel veszi körül magát, a nehéz döntéseket befolyásolhatják az érzelmek. Tehát ez abszolút kacsa, két oknál fogva is, egyrészt Árpádnak dolga van Győrben, másrészt Sós Csabával, a jelenlegi kapitánnyal nagyon jó a viszonyom, nemrég meg is vettem az összes új könyvet, melyet megjelentetett. Amúgy az, hogy a szakmai vezetőt minek hívjuk, teljesen mindegy. Az olyan jellegű szakmai anyagok készítése, mint annak idején a Széles–Kovácshegyi féle videóanyag, felbecsülhetetlen érték, ebben dr.Tóth Ákosnak is elévülhetetlen érdemei vannak. Ezt az örökséget gazdagítja Sós professzor jelenleg is, ebből táplálkozhatnak az elkövetkező magyar edzőgenerációk.

Ugyanakkor az úszótársadalomnak és az edzőbizottságnak kell kinevelnie azokat az embereket, akik ténylegesen, operatíve egy versenyen a technikai segítséget megadják a csapatnak. Tehát azon kell gondolkodni, hogy kineveljünk egy jó csapatvezetőt, egy kemény team managert, aki mindent – akkreditációt, szállást, étkezést, utaztatást – flottul elintézne a válogatott körül, mert egy ilyen szakemberre nagy szükség lenne. Én például ezt a szerepkört többször is elláttam, mások szerint nem is rosszul.

Vissza az eredeti kérdéshez: kik biztatták?

Nézze, ha nem én nyernék, akkor ezeknek az embereknek kínos lehetne, ha elárulnám a nevüket. 

Ha viszont elindul a választáson – még ha alapvetően sikeres is a szövetség, hiszen az eredményekkel nem lehet és nem is szabad vitatkozni –, akkor nyilvánvalóan vannak olyan pontok, ahol javítani tudna és akarna. Melyek ezek?

Azt kérdezi, mi vezérelt arra, hogy elinduljak az elnökválasztáson? Hogy mi nem, az egyértelmű: nem a személyes ambíció. Ha a szövetség gördülékenyen működne, nem indultam volna, mert van megannyi dolog az életben, ami foglalkoztat. Ami – vagy aki – a legjobban hiányzik a jelenlegi rendszerből, az egy olyan főtitkár, aki gyorsan és pontosan kommunikál, aki reagál a felvetésekre, feladatokat oszt ki, és aki ezeket a feladatokat határidőre végre is hajtatja.

Vagyis aki szolgálja az úszósportot, az úszótársadalmat.

Ez lenne a következő lépés. A tagszervezetek az úszósport főnökei, ők azok, akiknek meg kell felelnünk. Mindenkinek, aki a szövetségben dolgozik.

Jelenleg van főtitkár?

Nincs. Az elmúlt négy évben talán kétszer volt főtitkár, egyszer Batházi Tamás, egyszer meg Sió Zoltán. De Wladár elnök úr pár hónap elteltével megvált tőlük, nyilván az okokra ő tud választ adni. De vissza az eredeti kérdéshez, hogy hol is kellene javítani. Az edzőtáborok megszervezése, az utazásszervezés, a hazai versenyrendezés, a jövő bajnokai program fejlesztése, továbbá a jelenleg rendszerünkben láthatatlan szereplők regisztrálása. Ezek a kulcspontok. Ezek többsége a Győri Úszó SE-ben egyébként magas szinten működik, gördülékenyen megy. 

Az eredmények nagyszerűek, ami a tagszervezetek munkáját dicséri. Rengeteg a vidéki vagy vidékről indult versenyző: Milák Kristóf, Németh Nándor, Hosszú Katinka, Jakabos Zsuzsanna, Kalmár Ákos, Rasovszky Kristóf, Holló Balázs, folytathatnám reggelig a sort. A vidéki kis nevelő klubok érdekeit ugyanakkor jobban kell érvényesíteni, gyakorlatilag végveszélyben vannak. Nem Győrről beszélek. De az országban nagyon kevés helyen élvez olyan státuszt az úszás, mint nálunk, Győrben. Pedig egy ideális világban ennek kéne a megszokottnak lenni. 

(Borítókép: Petrov Iván. Fotó: Szaka József / MÚSZ)