Nem nagy ügy, csak egy kör – de az 223 kilométer!

Ferenczi István a magyar labdarúgás legendás alakja. A jól megtermett, kilencszeres válogatott csatár 43 évesen élete formájában van, olykor még be is száll az NB II-es meccsekre a Siófok erőnléti edzőjeként, és ha éppen nem dolgozik vagy a családjával tölti az időt takaros solymári házában, akkor az aszfaltot vagy a rekortánt rója. Amíg a Vasasnál dolgozott, addig hajnalonta találkozhattunk vele a Margitszigeten, miközben négykörös (ez pont egy félmaraton) penzumát teljesítette, manapság pedig a futásra szintén ideálisnak mondható siófoki Balaton-parton gyakorol. Szeptember 22-én pedig afféle főpróba gyanánt teljesítette a Korinthosz-futást, ami csekélység, alig száz mérföld, vagyis 161 kilométer a Szekszárd–Baja–Szekszárd útvonalon. 

Péntek reggel nagy fába vágja a fejszéjét a kétgyermekes családapa, élete harmadik Ultrabalatonján indul el.

Már a harmadik, de egyéniben az első, és ez azért más kávéház – mondta lapunknak Ferenczi Pista a csütörtöki Siófok-edzés után. – 2018-ban harmadmagammal teljesítettük a távot, csapatban, a debreceni Dombi Tibi és egy Nagy Viktor nevű srác alkotta a triónkat. Tavaly emeltem a tétet, már ketten futottunk Soós Péterrel, pénteken pedig egyedül vágok neki az egy körnek. Nagyon komolyan készültem, minden reggel futottam egy huszast a Balaton partján, csak hogy szokjam a környezetet, mert a pénteki rajt Balatonfüreden lesz, és ugyanoda érünk is vissza. 

A szintidő 32 óra, de Pista szeretné 30 órán belül teljesíteni a távot. Ami – ha nem lett volna elég a 221 kilométer – az utolsó pillanatban még gyarapodott is.

Szerda délután közölték a szervezők, hogy 223 kilométeresre nőtt a táv, egy útlezárás miatt kerülni kell. A 30 órának azért van jelentősége, mert akik ennyi idő alatt lefutják a 223 kilométert, azok bekerülhetnek a jövő évi Spartathlon mezőnyébe. Az még keményebb próba, szeptember utolsó hétvégéjén futják – jövőre már szeretnék többes szám első személyben fogalmazni –, a táv 246 kilométer, és az athéni Akropolisz lábától Spárta főteréig futnak, Leonidász király szobráig. 

A futballisták tehát idén is ott lesznek az Ultrabalaton futói között, Dombi Tibor párban fut, Ferenczi Pista egyedül. 

Sietnem kell, mert szombat délután öt órakor már edzésünk van Siófokon, és én arról nem hiányozhatok, mert ez a munkám, a futás meg csak a hobbim. Ha sikerül a harmincórás tervem, akkor szombaton délután egy óra körül érek be a füredi célba, kocsiba pattanok, és irány Siófok. 

Pista csütörtök este még elfogyaszt egy jókora adag pastát vagy pizzát a szénhidrát-feltöltés jegyében, majd leautózik Balatonfüredre, ahol eltölti a rajt előtti éjszakát. Hajnalban felkel, felhúzza a Hoka márkájú, jó vastag talpú futócipőjét, majd nekivág élete versenyének. 

Lesz, ami ösztönözze. A szombat délutáni Siófok-edzést nem késheti le. 

Ferenczi tehát napjaink magyar Pheidippidésze, a 2500 évvel ezelőtt élt görög hős elhivatottságával és kitartásával. Az persze nem lenne jó, ha a két ultramaratonista sorsa teljesen fedné egymást. Pheidippidész ugyanis – miután megérkezett Athénba a marathoni csatán aratott görög győzelem hírével – csak ennyit tudott lihegni:  nenikékamen, azaz győztünk, majd kilehelte a lelkét. 

Borítókép: Isza Ferenc / Index