Orsolya
5 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Nem rúgják ki – de csak mert Guardiolának hívják?

GettyImages-1276990829
2020.10.07. 11:44
Az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban (Premier League) szereplő Manchester City gyengén kezdte az idényt, a mögöttünk hagyott szezonban ráadásul az élvonalban és a Bajnokok Ligájában is elhasalt. Ha nem Pep Guardiola ülne a csapat kispadján, már léptek volna a vezetők?

Tizenkét évvel ezelőtt, 2008-ban Manszúr sejk bekopogtatott a Manchester City ajtaján, a klub élete ezzel alaposan megváltozott. A beáramló pénz, az arab háttér mindenki által ismert történet.

Azóta Pep Guardiola a negyedik szakember a klub élén, azt tehát nem állíthatjuk, hogy ész nélkül, egymás után cserélgetnék a menedzsereket a csapatnál.

Mark Hughes egy idényen keresztül irányította a csapatot, őt követte 2009-ben Roberto Mancini. Az olasz tréner irányításával előbb egy ötödik, majd egy harmadik helyet ünnepelhetett a gárda, míg a 2011–2012-es kiírásban meglett a hőn áhított bajnoki cím.

Mancini 191 mérkőzésen irányította a Cityt, meccsenként pedig 1,97 pontot átlagolt. A csapattal FA-kupát és ligakupát is nyert.

2013-ban Manuel Pellegrini vette át az irányítást, s már az első idényében megnyerte a Premier League-et, ráadásul 102 szerzett góllal zárt a City a bajnokságban. Ő 1,99 pontot átlagolt az együttessel.

Ezekhez képest Guardiola statisztikája kiemelkedő, ugyanis meccsenként 2,33 pontot átlagol a csapattal, ám amire szerződött, egyelőre nem tudta véghez vinni. A jelenlegi kiírás első három fordulójában hét gólt kapott a bajnokságban a City, amely hazai pályán 5–2-es vereséget szenvedett a Leicestertől, legutóbb pedig ikszelt a Leed Uniteddel, ráadásul úgy, hogy Marcelo Bielsa együttese többet birtokolta a labdát.

A Bajnokok Ligájában sorrendben a Monaco (nyolcaddöntő), a Liverpool (negyeddöntő), a Tottenham (negyeddöntő) és az Olympique Lyon (negyeddöntő) jelentette a végállomást.

A Guardiola-éra alatt a PL-ben csúcsra ért a City, de ez Mancininek és Pellegrininek is sikerült korábban.

Tény, Pep Guardiolának mítosza van. Az utóbbi tizenkét év egyik legsikeresebb edzője, és nemcsak azért, mert rengeteg trófeát nyert, hanem mert játékstílusával, filozófiájával új színt vitt a futballba.

Néhány kritikus szerint a Bayern Münchennél kudarcot vallott, mert nem sikerült magasba emelnie a BL-trófeát, és azzal a kerettel évről évre bárki más is megnyerte volna a Bundesligát.

A 2016 nyarán kinevezett katalán szakember korábban úgy nyilatkozott, egy edző életében nagyjából a három-négy idény az optimális időszak, amelyet egy csapat élén eltölt, mert utána megváltozik a kapcsolat a keret és a stáb között, fennáll a kiégés veszélye. Lassan tehát eljön a búcsú ideje?

Hasonlóan gondolkodott már a múlt század közepén például Guttmann Béla is, ám láthatjuk, ellenpélda akad a 21. században is, elég, ha csak Sir Alex Fergusont említjük.

A világunk felgyorsult, minden irányból egyre több impulzus éri az embert, a futballpiac és a közeg is átalakult, mindezek tükrében a türelem talán ma még nagyobb erény, de...

Guardiolát azért vitték Manchesterbe, hogy Bajnokok Ligáját nyerjen, de még csak az elődöntőig sem jutott el.

A jelenlegi idény előtt 158 millió eurót költött új játékosokra, az eladásokból pedig csupán 61 millió jött be, tehát az átigazolásokat tekintve mínusz 95 millióval zárta az időszakot a City.

Az első idényében az érkezők és a távozók közötti különbség mínusz 180, utána mínusz 226, majd mínusz 21 és mínusz 98 millió euró volt.

A legutóbbi öt idényben tehát mínusz 620 millió euróval zárt a klub az átigazolási piacon.

A keret értéke ma már meghaladja az egymilliárd eurót, de a varázs mintha hiányozna. Örök téma, lehet-e egyáltalán varázsa, lehet-e olyan atmoszféra egy olyan klubnál, amely a labdarúgás hőskorában, kis túlzással, sehol sem volt, a modern, elglobalizálódó világban pedig „zsoldosokkal” ékeskedik.

A 49 éves tréner legutóbb 2011-ben, a Barcelonával jutott el a BL-döntőig, akkor a Manchester United ellen meg is nyerte csapatával a finálét.

Azt persze sosem tudjuk meg, mit lépnének most a City vezetői, ha, mondjuk, Mancini, Pellegrini vagy éppen más ülne a kispadon, és nem Guardiola.

Guardiolától megválni körülbelül olyan, mintha az ember egy Ferrarit szortírozna ki a garázsból. Egy olyan Ferrarit, amely köztudottan a legjobbak közé tartozik, ám a legrangosabb versenyt ennek ellenére sem sikerül megnyerni vele. Mégis ott a tudat, hogy a legjobb... De vajon még mindig az?

A kérdés az, behúzzák-e, be merik-e húzni a kéziféket a vezetők és a tulajdonos, ha Guardiolával sem sikerül hamarosan a csúcsra érni.

Ez talán egy szobordöntéssel érne fel.

Persze az sem kizárt, hogy az idény végén Guardiola köszöni meg a lehetőséget. A szerződése amúgy is lejár.

(Borítókép: Pool / Getty Images Hungary)