Pelé 80 – Már 17 évesen megkoronázták, és azóta is uralkodik

Október huszonharmadika mitikus dátum. Mi, magyarok, pontosan tudjuk, hogy minden idők talán legnagyobb, de mindenképp legkalandosabb sorsú vízilabdázója, Gyarmati Dezső 1927. október 23-án született. De a nagyvilág valószínűleg sokkal inkább számon tartja a pontosan 13 évvel később, 1940. október 23-án a világra jött „Fekete Gyöngyszem”, Pelé nyolcvanadik születésnapját.

Brazíliában nyilván még a csecsemők is tudják, hogy Edson Arantes do Nascimento pénteken tölti be a nyolcvanat, de ha esetleg bárki is megfeledkezne a jeles évfordulóról, Eduardo „Kobra”, a neves brazil graffitiművész egy 800 négyzetméteres muráliával emlékezett meg a világ valaha volt legjobb és tényszerűen legeredményesebb – ő az egyetlen háromszoros világbajnok – labdarúgójáról.

A gigantikus falfestményt Santosban, Pelé szülővárosában készítette el „Kobra”, két hónapos előkészítő kutatómunka után, maga a festmény kivitelezése 45 napot vett igénybe.

Brazília és a nagyvilág tehát készül a kerek évfordulóra, amely Pelét a körülményekhez képest jó állapotban éri. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az idős sportember nehezen jár, csípőjével problémák vannak, de a szelleme még friss, ahogy az abból az üzenetből is kitűnik, amit az ünnep előestéjén tett közzé otthonából, ahol a világtól elzártan vészeli át a koronavírusos időket:

Most, hogy nyolcvan éves lettem, hálát adok Istennek, amiért tiszta elmével megértem ezt a magas kort. Bármerre is járok a világban, mindenütt szeretettel, tárt karokkal fogadnak, és abban reménykedem, ha majd eljön az idő, a Teremtő is ugyanígy vesz magához. Ezt a gyönyörű életet imádott játékunknak, a futballnak köszönhetem.

Azért az igazsághoz tartozik, hogy az utóbbi évek nem voltak problémamentesek, Pelé fia, Edson több évet töltött börtönben kábítószer-kereskedelem és pénzmosás miatt.

A sors csapásait azonban öreges derűvel fogadja a Király, olyannyira, hogy a születésnapjára megjelentetett egy videóklipet, amelyen saját szerzeményét énekli a Grammy-díjas mexikói duó, Rodrigo és Gabriela kíséretével. Íme a szám, amely kimondottan élvezetes! A címe: Acredita No Véio, azaz Figyelj oda az Öregre!

Ami Pelé páratlan pályafutását illeti, a számokat mindenki ismeri: három világbajnoki cím Brazíliával (1958, 1962, 1970), két-két Copa Libertadores és Interkontinentális Kupa, továbbá tíz Paulista-bajnoki cím a Santosszal, s ráadásképpen öt brazil bajnokság. 

Egyedül az Aranylabdák hiányoznak – amelyből Messinek hat jutott –, de csak azért, mert az ötvenes, hatvanas években Európán kívüli labdarúgók még nem kaphatták meg ezt az elismerést. Holott a szakértők szerint 1958-ban, 1959-ben, 1960-ban, 1961-ben, 1963-ban, 1964-ben és 1970-ben is megérdemelte volna, ahogy Hegyi Iván megjegyzi Világszámok című könyvecskéjében. 

Közhelyszámba megy, hogy az 1958-as svédországi vb-n robbant be, ahol 17 évesen és 249 naposan minden idők legfiatalabb világbajnoka lett Brazíliával. A franciák elleni elődöntőben (5:2) mesterhármast ért el.

 Ezzel azonban nem lőtte el a puskaporát, a svédek elleni döntőre (5:2) is maradt két gól a tarsolyában, nem is akármilyen:

Négy év múlva, Chilében a csehszlovákok elleni csoportmérkőzésen megsérült, és már nem is léphetett pályára, így lett a világbajnokság hőse helyettese, Amarildo, a Halovány Pelé. 

1966-ban az angliai vb-n már Bulgária ellen könnyebben megsérült, majd a portugáloktól elszenvedett 3-1-es vereség közben Moráis csúnyán lerúgta. Ellenünk – ha nagyon muszáj – játszhatott volna, de Vicente Feola szövetségi kapitány úgy gondolta, a magyarokat vezérük nélkül is legyőzik. Hát nem, egy újabb 1:3 lett a vége, és búcsú a tornától.

Az 1970-es világbajnokság többek között azért is fontos, mert ez az első, amelyre emlékszem, és így megmaradt bennem Pelének az a csele, amelyből ugyan nem lett gól, de Mazurkiewicz, a remek uruguayi kapus hosszú másodpercekig azt sem tudta, merre van az Úristen. Íme, az ominózus jelenet 4:20-nál:

 A olaszok elleni döntőt 4:1-re hozta minden idők legcsodálatosabb válogatottja (Félix – Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everaldo – Rivelino, Gerson, Clodoaldo – Jairzinho, Tostao, Pelé).

1975-ben Pelé elment levezetni a New York-i Cosmosba némi pénzmagért cserébe. Egy alkalommal fogadta őt Ronald Reagan, ezekkel a szavakkal:

Én Ronald Reagan vagyok, az Egyesült Államok elnöke. Önnek természetesen nem szükséges bemutatkoznia.

Nem bizony. Hogy is jön egy amerikai elnök ismertségben a futball királyához?!