Vilma
3 °C
11 °C

Egész jó volt az első húsz év – Születésnapi interjú Szoboszlai Dominikkel

AJO 7016
2020.10.25. 05:00 Módosítva: 2020.10.25. 06:31
Ezekben a napokban néhány meghatározó labdarúgó a kerek születésnapját ünnepli, és bár Szoboszlai Dominiket nem akarjuk Peléhez hasonlítani, nekünk, magyaroknak a Red Bull Salzburg csillaga testesíti meg futballunk jövőjét, de most már jelenét is. „Szobo” – ahogy Mozart városában becézik – vasárnap ünnepli huszadik születésnapját, ebből az alkalomból interjút adott az Indexnek.

Milyen volt az első húsz év? Kisgyermekként mit tervezett, és abból mi valósult meg?

Amit terveztem, az egyelőre megvalósult, minden nagyjából úgy halad, ahogy azt szerettem volna. Focista szerettem volna lenni, azt hiszem, ez sikerült. Elég jó úton haladok az álmaim megvalósítása felé.

Konkrétabban?

A Bajnokok Ligájában szerettem volna játszani, a BL-himnuszt a pályán hallgatni, és nem csak az interneten vagy a tévében. Ez már sikerült is, ezen az úton haladok tovább.

Időarányosan jól áll?

Szerintem igen, tizenkilenc évesen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy van nyolc BL-meccse – hat plusz kettő a selejtezővel együtt –, amelyen rúgott három gólt...

És nem akármilyen gólt!

Hát a szerdait tényleg elég jól eltaláltam a Lokomotiv Moszkva ellen, azt kell hogy mondjam.

Felidézné?

Meg volt beszélve, hogy nem megyek ki a szögletet rúgni – egyébként ez volt az egyetlen eset, hogy nem én végeztem el a szögletünket vagy a szabadrúgásunkat –, ehelyett Junuzović rúgja, én pedig visszamozgok, miközben mindenki elmegy az emberekkel az ötös környékére. Úgy is történt, Junuzović hozzám passzolta a labdát, én pedig rátekertem erőből a hosszúra. Aránylag jól sikerült.

Esterházy Mátyással, a menedzserével tökéletesnek tűnő párost alkotnak. Mennyire volt meghatározó az ön életében ez a találkozás?

Tizennégy éves koromban látott először játszani, egy év múlva találkoztunk. Elég fontos, hogy ő mellettem volt végig az eddigi karrieremben, és még mindig mellettem van. Nélküle nem biztos, hogy itt lennék, ahol most vagyok.

Úgy gondolom, a helyes irányba viszi a pályafutásomat, ezért is vagyok vele.

A mi kapcsolatunk nemcsak menedzser-játékos kapcsolat, hanem annál több: mindenről tudunk beszélni, ami csak barátok között fordulhat elő. Igen, Matyi nagyon fontos nekem.

Egy ilyen együttműködésben a bizalom a legfontosabb.

Ez abszolúte megvan, kölcsönösen elfogadjuk egymás véleményét.

Az ön életében – és most elsősorban a szakmai szempontokra gondolok – ki a három legfontosabb ember?

Hú... Mostanában egy kicsit megváltozott az életem, mert három hónapja újra van barátnőm, és ő nagyon fontos a számomra. Ezért inkább négy embert mondanék, sőt, inkább ötöt: a húgom, Szofi, de ő még csak négyéves, apukám, anyukám, Matyi és a barátnőm. Ebben benne van a szakma és a magánélet is. Úgy gondolom, ők azok, akik nekem a legjobbat akarják, és akik mindenben tudnak segíteni.

A minap megnéztem egy videót, amit a szlovákoknak lőtt válogatottbeli gólja után készítettek. A riporter megkérdezte, mire gondolt, amikor Dzsudzsák Balázs átadta a labdát a szabadrúgás előtt, és ön azt felelte: Hát arra, hogy berúgom! Emlékszik erre?

Most nem, de el tudom képzelni, hogy tényleg erre gondoltam.

Ezek szerint önbizalom terén nem áll rosszul?

Nem, elég jól állok, de önbizalom nélkül nem is lehet olyan szinten futballozni, ahol én focizok. A Bajnokok Ligájában vagy bárhol.

Nem nagyképűségnek mondanám ezt, mert aki ismer közelről, az tudja, hogy milyen vagyok, és tényleg nem vagyok nagyképű.

Aki pedig nem ismer, az gondoljon azt, amit szeretne. Az a baj, hogy az önbizalmat sokan összekeverik a nagyképűséggel, pedig a kettő messze nem ugyanaz.

Vannak irigyei?

Szerintem mindenkinek vannak irigyei, mert elképzelhető, hogy nem vagyok mindenkinek szimpatikus, meglehet, hogy van, aki nagyképűnek gondol, meg ilyesmi. De én ezzel nem nagyon törődöm, csak magamra figyelek, és koncentrálok, és... ennyi.

Hogy érzi, milyen helyen van a klubcsapatán belüli hierarchiában? Minden csapatban van egy sorrend, amit a játékosok a teljesítményükkel vívnak ki.

Hát nálunk, a Salzburgban nincs ilyen sorrend, de azért én benne vagyok a hangadó brigádban, hogy így mondjam, azok között, akik a csapat középpontjában vannak. De nálunk tényleg nincs olyan, hogy valakinek nagyobb szava lenne, mint a többieknek. De úgy érzem, fontos tagja vagyok ennek a közösségnek.

És a válogatottban?

Szerintem ott is az lettem. Sajnos most nem tudtam elmenni a bolgárok és a szerbek elleni meccsekre, de bízom benne, hogy november 12-én ott leszek Izland ellen, amikor már végképp az Európa-bajnoki részvételünk lesz a tét. Elvileg az már biztos, hogy elengednek, hacsak a koronavírus nem szól közbe.

Félelmetes sorozat előtt állnak az Austria Wien elleni szombati mérkőzés után!

Tizennégy nap leforgása alatt utazunk Bécsbe (ahol 2-0-ra győztek, Dominik egy gólpasszt adott – a szerk.), majd kedden Madridban az Atléticóval játszunk, következő szombaton a Wattenst fogadjuk a Bundesligában, november 3-án a Bayern Münchent, majd nyolcadikán a Rapidhoz utazunk Bécsbe. Plusz november 12-én lesz az Izland elleni Eb-pótselejtező, továbbá november 15-én a szerbeket, 18-án a törököket fogadjuk a Nemzetek Ligájában. Jó kis erőpróba lesz, de hát az ilyen erőpróbák miatt lesz focista az ember. Az ilyen meccseken tudom felhívni magamra a figyelmet.

Én ezekre nem úgy tekintek, mint egy fárasztó sorozatra, hanem mint remek lehetőségre. Cseppet sem tartok ezektől a mérkőzésektől, ellenkezőleg: már alig várom őket.

Bízik a továbbjutásunkban?

Szerintem úgy kell felmenni a pályára, hogy száz százalékig bízunk benne. Persze Izland erősebb válogatott, mint Bulgária, de semmi sem lehetetlen. Egész jó állapotban van a csapatunk, mindenki hozza a jó formáját, szerintem erősebbek vagyunk, mint fél vagy egy éve voltunk.

Nem lóg ki a sorból, sőt...

Szoboszlai Dominik eddig tíz válogatott mérkőzésen lépett pályára, és ezeken két gólt szerzett. Húszéves kora előtt nem sok magyar labdarúgó dicsekedhetett hasonló, pláne jobb teljesítménnyel. Labdarúgásunk legendás alakjai közül Zsengellér Gyula, Törőcsik András, Nyilasi Tibor, Détári Lajos vagy Dzsudzsák Balázs be sem mutatkozott a legjobbak között a huszadik születésnapja előtt. Puskás Ferenc öt válogatott meccsen hat gólt szerzett, Albert Flórián 18 meccsen 11-et, Kocsis Sándor mérlege 4/4 U20-as korában. Varga Zoltán kétszer volt válogatott tinédzserként, de nem szerzett gólt. A nagyon régiek közül Orth György mérlege 7 meccs, 3 gól, Schlosser Imréé 14 mérkőzésen 9 gól, Sárosi Györgyé 7/0. Egyszóval: időarányosan tényleg jól áll „Szobo”.