Privát klub üdvöskéje az ügyeletes hátúszó zseni

TRAL3540
2020.12.11. 17:39
Ő is Szilágyi lány és úszó, de nem Liliána, hanem Gerda. A vezetéknevek azonossága nem a véletlen műve, a 17 éves, 12. osztályos gimnazista Liliána testvérhúga, és úgy istenigazából most Kaposváron, az országos bajnokságon robbant be a köztudatba: jókora meglepetésre Burián Kata előtt megnyerte a 100 méteres hátúszást, majd pénteken 200-on, hatalmas hajrával másodiknak csapott célba Burián mögött. Jó eséllyel pályázik a tokiói olimpiai csapattagságra, és közben egy spanyol–angol tanítási nyelvű középiskolában készül az érettségire.

Mit jelentett önnek ez a kaposvári országos bajnokság önbizalom és minden egyéb tényező szempontjából?

Egészen mostanáig én el sem hittem, hogy itt lenne a helyem ezen a versenyen, hogy együtt, egy medencében úszhatok Burián Katalinnal és Szabó-Feltóthy Eszterrel. Ők a mai napig fogalomnak számítanak a szememben, hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehettem, velük versenyezhettem.

De miért, kishitű volt? Vagy önbizalomhiányban szenved?

Hát ezt így nem mondanám, de egy kicsit mélyebbről indultam, volt honnan feljönnöm. 

Ismerek egy fiatalembert, egy házban lakunk, akinek a szobája falára ki van írva: lennék én szerény, de nincs mire. Ráadásul együtt úszik önnel Kovács László keze alatt...

Jó stílus, tetszik! Szóval, örülök, hogy itt lehettem, és szeretném ezt megköszönni édesapámnak és Kovács Lászlónak, az edzőmnek, természetesen, és a Stamina TK csapatának, a nagybetűs csapatnak, akik mellettem álltak. 

A Stamina egyedülálló jelenség a magyar úszósportban, az édesapja, Szilágyi Zoltán ugyanis maga finanszírozza az egyesület működését.

Igen, de az is roppant fontos, hogy folyamatosan érzem a támogatást, nemcsak az edzőmtől, meg az apámtól, hanem másoktól is, ha három jó szót kapok, az már annyira feldob, hogy az tizedmásodpercekben is megnyilvánulhat. Rengeteget jelent, ha támogató környezetben él, edz az ember. A pozitív szellem csodákra képes. 

Jó a csapat?

A legjobb! Nem ismerek ennél jobbat. 

Milyen a munkamegosztás édesapja – aki diplomás szakedző – és Kovács László között?

Szerintem nagyon harmonikusan dolgoznak együtt, ez látszik is a csapaton, hiszen nemrégen a semmiből indulva már két bajnoki címet szereztünk Kaposváron, Ollé Mónika megnyerte az 50 méter pillangót. Szóval, jól megérti egymást apa és Laci bá', az együttműködésük már jobb nem is lehetne. Mondhatni, felesben vannak.

Kovácsot harminc éve ismerem, mellette nem unatkozik az ember. Nem kíméli a rekeszizmokat – sem.

Fantasztikus humora van, egy-egy jó beszólással mindig feldobja a hangulatot, ha éppen fáradna az ember, de amikor munkáról van szó, akkor nem ismert tréfát. Akkor nincs más választásunk: beleállunk, és megcsináljuk.

Miben más az, amit Kovácstól kap, mint amit a korábbi edzőitől?

Ebben szerencsés ember vagyok, a korábbi mestereim, Virth Balázs és Magyarovits Zoltán is nagyszerű szakemberek voltak, igazából náluk jobbat sem tudnék mondani, de úgy érzem, hogy számomra most Kovács László a legjobb. Akivel kisebb megszakítást leszámítva öt éve dolgozom együtt. 

Eddig hogyan vészelte át a járványt?

Márciusban úgy éreztem, hogy egy kicsit elhagyott a motivációm, hogy úgy mondjam, de aztán sokat segített édesapám és Laci bá' is. Mellettem álltak, biztattak, mondogatták, hogy csak nyugi, most nem kell nagyot úsznom, nem kell az edzéseken sem a maximumot kihozni magamból, hanem csak ússzam azt, amit szeretnék, és érezzem jól magam a vízben. Szóval, nem kellett görcsölnöm. És két héten belül visszajött a motiváció.

Ha már itt tartunk: a tokiói olimpia mennyire motiválja?

Amióta az eszemet tudom, tehát négyéves korom óta, mindig arról álmodtam, hogy egyszer talán... talán... a közelében lehetek egy olimpiának. Még annak is örülnék, ha akár csak nézőként. Szóval, ez volt az első és legfontosabb motivációm, ezért is kezdtem úszni. 

Az, hogy a családban alig van olyan ember, aki nem olimpiai bajnok vagy sokszoros olimpikon, inkább motivációt jelent, vagy terhet, nyomást?

Inkább motivációt. Egyértelmű.

Ha kijut az olimpiára – tényleg, esélyes erre?

Őszintén szólva ezt most nem tudom megmondani, de mindent elkövetek érte. Az a legfontosabb, hogy le tudjam győzni önmagamat. Ha ez sikerül, akkor bármi lehet.

Ha kijut Tokióba, mivel lenne elégedett?

Helyezésben nem szeretnék gondolkozni, de ahogy már mondtam, le akarom győzni önmagamat. Szóval, ha egyéni csúcsot úszom, már elégedett leszek.