Piroska
-11 °C
-2 °C

Szikrát szórt a szeme, géppuska volt az ütője

GettyImages-97459272
2020.12.29. 18:53
Hetvenhat éve, 1944. december 28-án állította fel Maurice „Rocket” Richard az NHL egyik legtovább fennálló rekordját. Azon a decemberi estén 5 gólt ütött és 3 gólpasszt adott, az egy meccsen szerzett 8 pont 32 évig érvényes csúcs volt a Nemzeti Hoki Ligában. De abban a varázslatos szezonban messze nem ez volt a Rakéta legnagyobb bravúrja...

December 28-át írtuk, az óceán innenső oldalán még javában tombolt az ardenneki offenzíva, a Wehrmacht utolsó nagy támadása, de odaát még a háború sem tudta megszakítani, nem hogy eltörölni az NHL 1944-1945-ös szezonját. Azon a csütörtöki napon a Montreal Canadiens a Detroit Red Wings csapatát fogadta a Forumban. A kanadaiak sztárja, Maurice Richard épphogy beesett a kezdésre, mivel egész nap költözését intézte, bútorokat trógerolt, tologatott, a fáradtságtól alig állt a lábán. Kérte is edzőjét, Dick Irvint, hadd pihenjen, de a mester azt mondta, mindenképpen szüksége van a csapatnak a gólzsákra. Így hát Richard beöltözött, és kikorcsolyázott a jégre a később legendássá váló, egy évvel korábban összeállt Punch Line, a Richard, Elmer Lach, Toe Blake csatársor jobbszélsőjeként. Legkevésbé ő maga gondolta, hogy ezen az estén történelmet fog írni.

Az első harmadban egy-egy gólt és gólpasszt hozott össze, ez még semmi rendkívüli. A második harmad elején 8 másodperc leforgása alatt bevert két gólt, majd később még egy gólt ütött és volt egy asszisztja is, a játékrész végén már négy gólnál és két gólpassznál járt, ami hat pont, azaz már látótávolságon belül került a rekordhoz. A harmadik harmad közepén bevágta ötödik gólját, majd 13 másodperccel a végső dudaszó előtt asszisztált Lach góljához, és ezzel feljegyezte nyolcadik pontját. Amikor a bemondó közölte a rekordot, a 13 ezer néző majd' szétszedte a Forumot, percekig zúgott az álló ováció. 

Megjegyzendő, hogy Richard nem először ütött öt gólt egy meccsen,

1944. március 23-án, a Stanley Kupa elődöntőjének második meccsén, a Toronto Maple Leafs elleni 5-1-es győzelem közben a későbbi bajnok mind az öt gólját ő szerezte.

A meccset különben 9-1-re nyerte meg a Canadiens, Richard rekordja pedig 32 évig élt, Darryl Sittler 1976-ban döntötte meg, amikor 6 gólt és 4 asszisztot jegyzett a Toronto Maple Leafs színeiben a Boston Bruins ellen 11-4-re megnyert meccsen.

No de vissza „Rocket” meseszerű szezonjához. A jobbszélső továbbra is szórta a gólokat, és 1945 februárjában már közel járt Joe Malone akkor 27 éve fennálló 44 gólos szezoncsúcsához. A 45. Richard-gól február 25-én született meg, Malone történetesen ott volt a csarnokban, s a meccs után ő adta oda emlékbe a pakkot a gólszerzőnek. 

Csakhogy még hátra volt bő három hét az alapszakaszból. Ahogy Richard közeledett az 50 gólos álomhatárhoz, az ellenfelek egyre durvább módszerekkel próbálták megakadályozni a csatárt a gólszerzésben. Miután beütötte a 49. gólját, nyolc meccs telt el úgy, hogy Rocket nem tudott eredményes lenni. Így érkezett el 1945. március 18., az alapszakasz utolsó mérkőzése, idegenben, a Boston Gardenben.

És már csak 2 perc 15 másodperc volt hátra a meccsből, úgy tűnt, nem lesz meg a félszáz, amikor Richard végre betalált!

Méghozzá Lach passzából, és a végén 4-2-re győzött is a Canadiens. A Punch Line remekelt az alapszakaszban, Lach lett a pontkirály 80 ponttal (26 gól, 54 assziszt), Richard a második 73 ponttal (50 gól, 23 gólpassz) és Blake a harmadik 67 (29, 38). A rájátszásban azonban óriási meglepetésre a Maple Leafs már az első körben kiütötte Richardékat.

A Rakéta összesen 18 szezont játszott az NHL-ben, a klubhűség mintaképeként mindvégig a Canadiens csapatában, és nyolcszor volt Stanley Kupa-győztes együttes tagja. Még úgy is, hogy csontozatát nem tartották elég erősnek az NHL gyötrelmei elviselésére, tinédzserként először boka-, majd csukló-, végül sípcsonttörést szenvedett, és 

amikor a második világháborúban kétszer is kiszórták a katonaorvosok, miután önkéntesnek jelentkezett, nem tűnt úgy, hogy fényes hokikarrier vár rá. 

Csakhogy miután megerősödött – a Canadiensnél végre rendesen táplálkozhatott a koldusszegény családba a nyolc közül első gyerekként született Maurice –, ellenállhatatlanná lett, és nem csak a gólszerzésben. Híres bunyós vált belőle, amúgy is rettegtek tőle a védők, és valóban félelmetes látványt nyújtott, ahogy tűzben égő szemekkel kapura tört a jégen. 

1955. március 13-án a hirtelen haragú Richard kiütötte az egyik vonalbírót,

 mire Clarence Campbell, az NHL elnöke eltiltotta a szélsőt a szezon hátra lévő idejére, beleértve a playoffot is. A francia nyelvű montreali szurkolók azonnal összeesküvés-elméletet gyártottak, mondván, hogy Campbell pikkel a francia-kanadai hokisokra, így Richard-ra is. És amikor március 17-én a Canadiens a következő hazai meccsét játszotta a Forumban, és a találkozón Campbell is megjelent, a nézők gyakorlatilag lázadást szítottak. A botrány átterjedt az egész városra, a tömeg tört-zúzott, kirakatokat zúztak be, üzleteket fosztottak ki, és a zavargások csak akkor szűntek meg, amikor Richard maga kérte meg a feldühödött Canadiens-híveket, hogy most már nyugodjanak le. Egyszersmind megígérte, hogy a következő idényben Stanley Kupa-győzelemhez segíti csapatát. 

Úgy is tett...

Richard 1960-ban, 39 évesen vonult vissza. A gyomorrákkal vívott, két évig tartó küzdelem után 2000. május 27-én hunyt el,

amikor a temetési menet végigvonult Montreal főutcáján a Notre Dame Bazilikáig, az útvonalon több mint százezren álltak sorfalat.

 A koporsót a székesegyházban nyolc játékostárs vitte a vállán, köztük legendás sortársa, Elmer Lach, öccse, Henri Richard és a játéktudásban talán még Richard-t is felülmúló extraklasszis, Jean Beliveau. A ravatalon Jead-Claude Turcotte, Montreal érseke búcsúztatta az elhunyt legendát.

„A költő azt mondja, a szem a lélek tükre. Rocket Richard szemében, nézésében benne volt az egész egyénisége. Az ellenfelek lelkébe rémület költözött, amikor belenéztek azokba a villámló szemekbe.”

Richard-t Gordie Howe után a hokitörténelem második legnagyszerűbb jobbszélsőjeként tartják számon, bár vannak, akik Jaromír Jagrt vagy Mike Bossyt a Rakéta elé helyezik. 

Azt azonban már senki sem veheti el tőle, hogy ő ütött először 50 gólt egy bajnokságban – ráadásul 50 meccsen, azaz kerek egygólos átlaggal –, és ezért az ő nevét viseli az NHL gólkirályának járó trófea. 

(Borítókép: Maurice Richardról készült kép 1956-1960 közötti mérkőzésen, a fotó pontos elkészítésének dátuma ismeretlen. Fotó: Robert Riger / Getty Images Hungary)