Fabio Capello lesz az Év Sportolója Gála sztárvendége

Igazából 2016-ban került a rendezvényt megillető környezetbe az Év Sportolója Gála, ekkor vállalta el először a Nemzeti Színház, pontosabban a teátrum főigazgatója, Vidnyánszky Attila, hogy házigazdája lesz a magyar sport legfőbb ünnepének.

Nagy megtiszteltetés, hogy a gálát a Nemzeti Színház rendezhette. Amíg én vagyok a direktor, addig a Nemzeti Színház lesz az otthona a gálának – mondta öt éve Vidnyánszky Attila, az intézmény főigazgatója. – Meggyőződésem, hogy ennél méltóbb helyszíne nem is lehet, hiszen ez a gála a nemzet legjava, a csúcsminőséget képviselő sportolóink előtt tiszteleg.

Mármost, a Nemzeti főigazgatóját most is Vidnyánszky Attilának hívják, így teljesen természetes és megszokott módon sorozatban hatodszor is a teátrumban rendezik a gálát – csakhogy ezúttal cseppet sem természetes és megszokott formában. 

Itt van ez a koronavírus, amit már nagyon ununk, hogyan oldják meg a gálát a kötelező távolságtartás és a szájmaszkok viselése jegyében? – kérdeztük a direktort.

Online történik minden, Szabó László kreatív rendező és csapata mindent rögzít, a felvételek már napok óta folynak, sőt, lényegében már készen vagyunk a műsorral. Az M4-en adják le hétfőn a gálát, Marco Rossival és Fabio Capellóval pénteken vettük fel az interjút, természetesen Zoomon keresztül, tehát sztárvendége is lesz az estnek a világ egyik leghíresebb futballedzője személyében, aki játékosként 32-szeres olasz válogatott volt, később kétszer is edzette a Real Madridot és a Milant, aztán a Juventust, a Romát, majd négy évig az angol válogatottat, sőt az oroszt is, velünk is játszottak Budapesten. És mielőtt elfelejteném, Szerhij Rebrovval, a Fradi trénerével is felvettünk egy interjút.

Kinek az ötlete volt annak idején, hogy a Nemzeti legyen a helyszín?

Szöllősi Györgyé, a Nemzeti Sport főszerkesztőjéé, aki ebben az esetben a Magyar Sportújságírók Szövetsége, az MSÚSZ elnökeként keresett meg, de katalizátorként Szabó László is komoly szerepet játszott. 

Úgy emlékszem, amikor öt éve beszélgettünk, azt mondta, örömmel fogadta el a felkérést.

Fotó: Soós Lajos / MTI

Persze, persze! Rajongásig szeretem a sportot, valaha magam is elindultam labdarúgóként azon az úton, amelyiken, mondjuk, Szoboszlai Dominik, de sajnos tehetségből és kitartásból is kevesebb volt bennem, a megye I-es beregszászi és a badalói csapatig jutottam kapusként, sőt, még az ungvári klubnál is voltam próbaedzésen. De nem is voltam elég magas a 182-183 centimmel, úgyhogy egy bizonyos szinten megrekedtem. Emellett bokszoltam is gyerekként, még megyei második is voltam, aztán pedig amatőrként, hobbistaként sokáig bunyóztam. Egyébként beregszászi vagyok, bár Nagymuzsalyon nőttem fel. 

Melyik volt a legemlékezetesebb gálája?

Színházi ember lévén egyértelműen a 2018-as, Shane Tusup megható beszédével, amelyben könyörgött az akkor még feleségének, Hosszú Katinkának, hogy bocsásson meg neki. Hatalmas dráma volt abban a jelenetben, számomra ez volt az elmúlt öt év csúcspontja. Az a produkció színházi szempontból is értelmezhető, gyönyörű pillanat volt. De amúgy is érzem a párhuzamosságot a sport és a színház között, mi is példaképeket, hősöket mutatunk fel. A drámák és a sportesemények hősei is túllépnek a saját korlátaikon, ugyanúgy egy közösséget képviselnek. Katarzist él meg a néző, amikor hosszú Katinka megveri a világot, és én is ott vagyok vele a vízben, vagy amikor Szoboszlai berúgja az izlandiaknak az Eb-re eljutást jelentő gólt a 92. percben, akkor nekem is vele együtt lendül a lábam, és akkor is ott van a néző Dobóékkal az egri vár fokán, amikor a mi Egri csillagok-előadásunkban kiverik onnan a törököt. Ugyanazt csináljuk, mint a sporthősök, szükség van a világunkban ilyen kapaszkodókra, olyan emberekre, akik túlmutatnak saját magukon, túl tudnak lépni a korlátaikon. A sport és a színház is erről szól.

Mit szól ahhoz, hogy nagyon úgy néz ki, a labdarúgók – Gulácsi, Szoboszlai, Rossi, Rebrov, a Fradi, a válogatott – tarolni fognak a gálán?

Nagyon örülök, hát persze! Először is van két labdarúgó fiam, a nagyobbik, Ádám, ő tizenhat éves, a Szabadkikötő NB III-as csapatában játszik, de már az NB I-ből is megkeresték. Mátyás pedig tizennégy éves, ő az Újbudában focizik, de a színész nagyfiam, Attila is futballozott, 12 évesen megyei válogatott volt Kárpátalján, jobbszélsőként. Csak aztán Gyulán egy Shakespeare-koszorút rendeztem, egy kicsi Rómeóra volt szükségem, Attila azt mondta, ő szívesen eljátszaná, és ezzel el is dőlt a sorsa, nem a futball javára. Mondjuk, ő már négyévesen színpadon volt...

Nem tudjuk, milyen focista vált volna belőle, de egy-két szerepében látva nem döntött rosszul. 

Borítókép: Fabio Capello. Fotó: Pier Marco Tacca/Getty Images

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!