Tokióba készül, aztán meg detektívnek

Ha ugyanolyan konokul kitartó és következetesen kemény lesz a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen végzett nyomozóként, mint most az öttusaedzéseken és a versenyeken, reszkethetnek majd a bűnözők, amikor Gulyás Michelle detektív nekigyürkőzik felgöngyölíteni a gaztetteiket. Húsz esztendős sportolóként most még elsősorban a versenyeken szeretne újabb érdemeket szerezni, ám örülne annak, ha két év múlva, a bűnügy és a bűnüldözés tudományát kitanulva, az öttusával párhuzamosan a szintén mozgalmas és meglepetéseket tartogató szakmájában is sikerekkel gazdagodna.

Futókból és úszókból, még inkább a páston jól mozgó vívókból szép számmal lett már öttusázó, ráadásul nem is akármilyen, tornászokból viszont egy sem. Az íratlan szabály ellenkezőjének kivételes esete Gulyás Michelle, aki abban az évben jött a világra, amikor Balogh Gábor, azaz „Balci” 2000-ben Sydneyben a győztestől mindössze 23 ponttal elmaradva lett olimpiai ezüstérmes.

Tornáról váltott öttusára

Örökmozgó nyughatatlan kislányként a szüleim a tornában láttak lehetőséget arra, hogy ott majd sikerül levezetnem a fölös energiáimat. Ezzel a számomra kicsit egyhangú sportággal addig nem is volt bajom, amíg az igencsak szubjektív pontozás miatt elkezdtem duzzogni és néha-néha még el is sírtam magamat. A sportágágváltást követően már az első edzések után biztos voltam abban, hogy az igazi kihívást az öttusa jelenti majd a számomra. Aminek önmagában már a változatossága is megtetszett, de az is számított, hogy az öcsém is ezt a sportágat választotta. Hatéves tornászmúltam előnyt jelentett a számomra, annál nagyobb hátrányt, hogy a nálam korábban kezdő és velem egykorú öttusázó lányok már jóval előttem tartottak. Először is magamat kellett legyőzni, de ezzel ma is így vagyok, amikor nagyot álmodva már az olimpiai részvétel lehetősége is megfordul a fejemben. Elsősorban a 2024-es párizsié, a lelkem mélyén azonban a most következőé is, noha attól már csak hónapok választanak el

– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak az öttusázást a Központi Sportiskolában kitanuló, a fejlődés lehetőségét viszont már az UTE kötelekében látó sportoló.

Londonban született, a nővére Ománban, az öccse Milánóban, a nagyon is magyar családinevéhez pedig azért kapta az inkább „franciás” Michelle-t, mert a szülei különleges keresztnevet kerestek a második leánygyermeküknek.

Nagy zenebarát vagyok, megnyugtatnak, vagy éppen felpezsdítenek a jó számok. Az egyik kedvencen talán nem véletlenül a „Michelle”, a Beatles 1965-ös lemezének gyöngyszeme, Paul McCartney és John Lennon megunhatatlan dala, – folytatta Michelle, aki az öttusasport már-már siralmas csendjét megtörő februári budapesti fedettpályás nemzetközi versenyen nem kis meglepetésre az első helyen végzett. A jelzésértékű siker értékét nem túlozza el, amelyet a KSI kötelékében elvégzett munkájával alapozott meg, de kellett ahhoz a klubváltás és öt profi szakember összehangolt jó munkája is.

Kétszer is a hazai pálya előnyével

A lövészetben Orbán László, a lovaglásban Balaska Zsolt, vívásban Andrásfi Tibor, futásban Kárai Kázmér, az úszásban pedig dr. Tibolya Péter a mesterem, utóbbi egyben a koordinátor szerepét is betölti. Sűrű program, az idei évadom mérlegét nem kismértékben befolyásoló próbatételek előtt állunk. Március 24-én kezdődik a budapesti VK verseny, a sorozat két szófiai fordulóval folytatódik, május derekán pedig újra hazai pályán versenyezhetünk mi magyarok, miután a nemzetközi szövetség Szöulból hozzánk „költöztette” a Világkupa döntőt. Kétszer is nekünk kedvez a színhely, ennél szebben aligha alakulhatott volna a versenysorozat forgatókönyve. Jól jön majd a hátszél, nekem viszont az is kell, hogy a vívásban a tapasztaltabb felnőtt ellenfeleim ne tudjanak túl sok találatot bevinni. A Világkupa versenyeken szeretnék annyi világranglista pontot összegyűjteni, amennyi a döntőbe jutáshoz elég lehet, és a júniusi kairói világbajnokságra vezető utat is megnyitja előttem. Nem rosszak az esélyeim, de azt tapasztalom, hogy a magyar vetélytársam is egyre jobbak, és ugyanúgy fogcsikorgatva küzdeni fognak, ahogy én

– mondta befejezésül Gulyás Michelle.

(Borítókép: Gulyás Michelle. Fotó: Gulyás Michelle archívum)