Paszkál
10 °C
15 °C

A Real Madrid még álom, a Dallas már valóság

STA0561
2021.04.14. 06:04 Módosítva: 2021.04.14. 09:23
Schön Szabolcs a magyar futball egyik legnagyobb ígérete, illetve annál már sokkal több, nem véletlenül szerződtette három évre – plusz egy év opcióval – az FC Dallas, a Nemzeti Sport információja szerint 1,2 millió euróért, de a megállapodás további opciókat is tartalmaz, a kék-fehérek például a játékos esetleges továbbértékesítéséből is részesülnének.. A húszéves fiatalember három hét múlva búcsút int az MTK Budapestnek, Texasban folytatja pályafutását, az MLS-ben. Előtte interjút adott az Indexnek.

A Diósgyőr ellen 2014-ben mutatkozott be a Honvéd felnőtt csapatában, amire Marco Rossi – a csapat akkori edzője – úgy emlékezett, hogy Ligakupa-összecsapás...

Nem, nem, nyári előkészületi mérkőzés volt, júliusban, még szinte gyerek voltam, nem voltam még tizenöt, és a mester berakott az utolsó húsz percre. A Magyar Futball Akadémián már vége volt a „tanévnek”, és a korosztályos válogatottal Japánba készültünk. Rossi azt mondta, az a három srác szálljon be, aki Japánba utazik, Szerető Krisztofer, Horváth Csanád, meg én.

Milyen volt tizennégy és fél évesen beszállni a felnőttek közé?

Egy gyereknek ez olyan volt, mint egy megvalósult álom. Tudni kell, és kispesti srác vagyok, ott születtem, és most is ott lakom, nekem a Honvéd volt a mindenem, és jelenleg is, ha éppen nem a Honvéddal játszunk, nekik szurkolok. Amúgy persze ha játszom, csak az MTK számít, de amúgy a pályán kívül megmaradtam kispestinek. Abba a húsz percbe, amikor Rossi beállított a nagyokhoz, mindent bele akartam tenni, ami bennem volt, sőt még annál is többet. Látja, nem vagyok óriás vagy egy izomkolosszus, már akkor is körülbelül akkora voltam, mint most, mindig is vékony, szikár gyerek voltam, a testsúlyt és a magasságot fürgeséggel, gyorsasággal igyekeztem és igyekszem pótolni. Szóval úgy emlékszem, hogy jól sikerült az a húsz perc, szerintem kedvező benyomást gyakoroltam a mesterre. Aztán felkerekedtünk, és kiutaztunk Japánba. 

Milyen volt tizennégy évesen eljutni Japánba? Nem sok kortársa mondhatja ezt el magáról.

Ha azt leszámítjuk, hogy a japánok kétszer elvertek bennünket, és utána csak Mexikót sikerült megverni, akkor nagyszerű volt a túra. Mondjuk, sokkoló volt azzal szembesülni, hogy a japánok is előttünk járnak a futballban, fizikumban mindenképpen. Sokkoló volt, de ugyanakkor tanulságos is, mert el tudtuk helyezni magunkat a világ futballjában. Még jó, hogy a Mexikó elleni meccs maradt a végére, legalább kellemes élményekkel tértünk haza.

2016-ban pedig újból felkerekedett, mert leszerződtette az Ajax. Japán és Amszterdam között nem mutatkozott be az NB I.-ben?

Nem, az még túl sok lett volna nekem, tizenöt évesen legfeljebb álmodhattam ilyesmiről. Megfordult a fejemben, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de ma már úgy látom, hogy 17-18 éves kor előtt nem igazán érett erre egy játékos. Így hát azt a döntést hoztam, hogy továbblépek, és kiszerződtem az Ajaxhoz.

Így aztán lemaradt a Honvéd 2017-es bajnoki címéről.

Azért szurkolóként nem, legfeljebb játékosként. De az élmény megvolt!

Hogyan sikerült kiszerződni az Ajaxhoz, amely utánpótlás-nevelés terén a No. 1. a világ futballjában?

Fülöp Ferenc, az ügynököm és a Honvéd közösen intézte – Ferinél nagyszerűbb menedzsert nem is tudnék magamnak elképzelni –, és most, hogy felidéztük, magamban újra megköszönöm nekik, mert sorsfordító élmény volt az életemben. Feri sokszor meglátogatott Amszterdamban, nagyon megkönnyítette számomra a beilleszkedést. Nem egyszerű 16 évesen egy idegen országban letelepedni. 

Tud hollandul?

Tudok, bár eleinte angolul beszéltünk, de aztán rám ragadt a holland. Ki tudja, egyszer még hasznát veszem az Ajaxban? Na jó, ez csak vicc…

Ha választhatna, és önön múlna, hol játszana legszívesebben külföldön?

A Real Madridban. Lehet mondani, magasra tettem a lécet, de ha álom, akkor már legyen szép álom. Kisgyermekkorom óta nekik szurkolok, és most nagyon örülök, mert egy kis hullámvölgy után kezd magára találni a csapat. Ha a Liverpoolon túljut (kedd délelőtt készült az interjú – a szerk.), akkor akár a Bajnokok Ligáját is megnyerheti. Na de még beszéljünk egy kicsit Amszterdamról, ahol családoknál laktam, ami nagyszerű volt, sokkal jobb, mint ha kollégiumban laktunk volna. Megismerkedhettem a holland életformával, ami befogadó, engem is egyből befogadtak, igazán remekül éreztem magam. Mindenki tud angolul, ez nekem óriási könnyebbséget jelentett, és lenyűgöző volt az a pozitív világszemlélet, amivel minden kérdéshez hozzáálltak.

Mit tanult meg odakint a futball tudományából?

Rengeteget fejlődtem. Azt nem mondom, hogy mindent az Ajaxnak köszönhetek a futballban, de nagyon sokat. Az egy az egy elleni játékot nagyon erőltették, az ügyességfejlesztő gyakorlatokat, a kapura lövéseket, beadásokat, hosszú és rövid passzokat. Közhelyszámba megy, de hangsúlyoznom kell: a legszembetűnőbb különbség a magyar és a holland utánpótlásfutball között a játék sebességében van. Meg a felnőttfutballban is. Az egyérintős futball megy odakint, nincs idő átvenni a labdát, felnézni, töprengeni, hogy mit is csináljunk vele, mert már le is szereltek. Részben ebből élek most is, hogy ezt ott kint belém verték két és fél év alatt, de ahhoz, hogy itt tartok, természetesen az is kellett, hogy az MTK-ban minden területen fejlődni tudtam.

Még kint volt, amikor az Ajax 2019-ben eljutott a BL elődöntőjébe?

Két héttel az elődöntő előtt jöttem haza. Meggyőződésem, hogy ha akkor túljut a csapat a Tottenhamen, akkor megnyeri a Bajnokok Ligáját. De az biztos, hogy sokkal jobban ellenállt volna a Liverpoolnak, mint a londoniak. Iszonyatos balszerencsével bukták el az elődöntőt. De addig sok meccset láttam az Ajax stadionjában, például a Bayern München elleni csoportmérkőzést, azt a 3–3-at, ami fantasztikus összecsapás volt.

Ki volt a kedvence abból a nagy Ajaxból?

Sokan voltak, sok fiatal játszott abban a csapatban, Matthijs de Ligt például csak egy évvel volt idősebb nálam, de a kedvencem Hakim Zijes. Olyan bal lába van, de olyan… Ugyanazon a poszton játszott, mint én, magam is ballábas vagyok. Hakim úgy látott a pályán, hogy az páratlan. Most már a Chelsea-ben futballozik.

Szeretne olyan játékos lenni, mint Zijes?

Ha nem is olyan, de hasonló. Minden megvan benne, amire egy világklasszisnak szüksége van.

Önnek mi a kedvenc posztja? Merthogy a bal oldalon védőtől középpályáson át a csatárig mindent mindent játszik...

Balszélső. Elöl szeretek játszani a legjobban. Mert a góllövés a mindenem, és elöl erre több lehetőség nyílik. 

Ehhez képest a múltkor azt a hatalmas bombagólt balhátvédként lőtte a Budafoknak.

Azt mondják, védőként is csatárt játszom, de erre csak olyankor nyílik lehetőségem, amikor az ellenfél nem szorítja be a csapatunkat. A Budafok elleni meccs ilyen volt.

Marcelo ilyen a világfutballban...

Nehogy már szerénytelennek tűnjek, eszemben sincs Marcelóhoz hasonlítani magamat.

Miért jött el az Ajaxból?

Elég ránézni az akkori játékoskeretre, De Ligttől kezdve Zijesig már a fél csapat topklubokban játszik, nekem nem igazán volt esélyem bekerülni az egybe. Úgy gondoltam, nekem 18-19 évesen felnőttcsapatban kell játszanom, és erre itthon nyílt lehetőség. Az MTK ideális célállomás volt, egyrészt Fülöp Feri maga is itt játszott annak idején, jó a kapcsolata a klubbal, másrészt tudtam, hogy az MTK-ban előszeretettel játszatják a fiatalokat, szinte evidens volt, hogy ide szerződök. Nekem játéklehetőségre volt szükségem. Az sem zavart, hogy nem sokkal később kiesett a csapat az NB II.-be, tudtam, hogy visszakerülünk.

Hallotta már ezt, hogy az MTK a magyar Ajax?

Igen, hallottam, valóban hasonló szellemben foglalkoznak itt a fiatal játékosokkal, illetve jól látható, hogy idehaza itt adják meg a leginkább az esélyt a fiataloknak a profi futballban..

Mire számít kint Dallasban, és miért pont Amerikában folytatja a pályafutását?

Négy-öt évvel ezelőtt még a karrierjük leszálló ágában szerződtek Amerikába az európaiak, de ma már más a helyzet. Meg aztán régebben is játszottak odakint fiatalok, itt van például Sallói Dani, szóval nekem pont ez kell. Előrelépés lesz a pályafutásomban, ugródeszkának szánom, még véletlenül sem végállomásnak. Amúgy nem egy magyar futballozott már az MLS-ben: Nikolics Nemanja, Baráth Botond, Németh Krisztián, Stieber Zoltán és most Sallói. 

Járt már odakint?

Még nem, de Zoomon beszélgettünk az elnökkel, Dan Hunttal és az edzővel, a perui származású, de amerikai állampolgár Luchi Gonzálezzel. Nagyon jó benyomást gyakoroltak rám, mondták, alig várják már, hogy megérkezzek. Szerintem én is elnyertem a tetszésüket, értékelték, hogy tudok angolul. Persze majd a játékomra lesznek igazán kíváncsiak. Természetesen látták már jó néhány mérkőzésemet, gondolom, annak alapján szerződtettek. 

Anyagilag jól jár?

Őszintén szólva ez nem is érdekel, nagyon komolyan mondom, nekem az volt a fontos, hogy akarjon engem a csapat, és ezt megéreztem az elnök és az edző szavaiból. Még a másodedzővel is beszéltem, ő is nagyon vár. A többi már magától jön.

Mondta Fülöp Ferenc, hogy már nem sok meccse van az MTK mezében, nem fogja tudni befejezni itt a bajnokságot, mert jelentkeznie kell Dallasban.

Még nincs rögzítve a kiutazásom dátuma, szerintem május elején utazom, de amíg itt vagyok, addig mindent megteszek az MTK sikereiért. Legelőbb is csütörtökön a Mol Fehérvár FC ellen a Magyar Kupa elődöntőjében. Jó lenne bejutnunk a döntőbe, még úgy is, ha esetleg akkor, május harmadikán már kint leszek Dallasban, bár reménykedem, hogy csak utána utazom. 

Mit tud a Dallasról mint csapatról?

Fiatal csapat, ezt tudom, és azt is, hogy jól szerepelt az előző idényben. De ismétlem, engem az ragadott meg, amilyen erősen akarták a szerződtetésemet. 

Hátborzongató, ahogy itt ülünk az MTK-stadion első emeletén, és felnézek a falra, Fülöp Márton hatalmas fotója tekint le rám. Az ön menedzserének a fia, és még nyugodtan védhetne, akár az MTK kapusa is lehetne...

Ne is mondja, amikor 2013–2014 környékén – már nem is emlékszem pontosan, hogy mikor – kint jártam az Aston Villánál próbajátékon, merthogy ők is felfigyeltek rám, nos, akkor Marci elkísért minket, hogy segítsen nekünk, mert akkor én még nem beszéltem angolul. Rettenetes, hogy már nincs közöttünk. 

Húszéves korára elég sok országot megismert már, ez azért szélesíti a látókörét, nem?

Ez így van, ezek a külföldi tapasztalatok nagyon fontosak az életemben. Minden országnak van előnye, hátránya, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fogad engem Dallasban. Sokat hozzáolvastam, már alig várom, hogy megérkezzek.

Obligát kérdés a válogatott. Ott lehet Rossi csapatában a júniusi Európa-bajnokságon?

Szeretnék minél előbb bemutatkozni a nagyválogatottban, és ott alapember lenni. Az Eb túlságosan közel van, de semmi sem lehetetlen, bár igazából az Európa-bajnokság után, a világbajnoki selejtezőkön lehet erre esélyem. Egyelőre csak szeretnék együtt edzeni a kerettel, már az is komoly eredmény lenne. Ezért dolgozom.

(Borítókép: Schön Szabolcs. Fotó: Sóki Tamás / Index)