Ferenc
10 °C
29 °C

Először legyen meg az Eb, utána jöhet a horgászat!

2021.04.25. 17:42
Szakmáry Gréta, a magyar női röplabda-válogatott kiválósága egyszeres német bajnokként, kétszeres kupagyőztesként, valamint négyszeres szuperkupagyőztesként lezárta négyéves schwerini pályafutását. Az új klubja még nincs meg, és most a válogatotté a főszerep, amellyel május elején kivívhatja, hogy sorozatban negyedszer is ott legyen az Európa-bajnokságon. Az ütőjátékos az új szövetségi kapitányon és a horgászaton kívül arrós is mesélt az Indexnek, milyen volt egy topbajnokság elitcsapatának kapitányaként megélni a legutóbbi, pandémia miatt teljesen felforgatott szezont.

Négy évig légióskodott Schwerinben, de most úgy döntött, elhagyja a csapatot. Mi áll ennek a hátterében?
Nagyon szép és jó négy évet töltöttem ott, viszont az utolsóban már elkezdtem gondolkozni a váltáson, hogy kell valami új impulzus és motiváció. Imádtam itt játszani, és rengeteget tanultam, de úgy éreztem, hogy itt az idő.

A nemzetközi röplabdában nem túl gyakori, hogy egy légiós ennyi időt eltölt ugyanannál a klubnál, ráadásul az utolsó évben ön volt a csapatkapitány. Mi volt az, ami ennyire rabul ejtette? A csapat, a város, esetleg a szurkolók?
Igen, valóban kevés játékos mondhatja ezt el. Mindig nagyon jó röplabdások alkották a csapatot, akikkel öröm volt együtt játszani, emellett életre szóló barátságok is köttettek. A játék színvonala is magas, a Bajnokok Ligájában vagy a CEV-kupában rendszeres szereplők voltunk, sőt többször is jó eredményt értünk el. Mindig is ki akartam próbálni magam a német röplabdában, sokkal gyorsabb a játék, és bár régen nem voltam ennek a híve, végül megszerettem, és fejlődni is tudtam. Maga Schwerin Németország legészakibb röplabdavárosa, nem túl nagy, de rendkívül szép és kedves, egy gyönyörű kastéllyal, kis tavakkal, szóval sokat sétálgattunk a többiekkel, annyira barátságos az egész.

Légiósként otthonra lelt?
Igen, mondhatjuk. Ami nagyon jólesett, hogy volt saját szurkolótáborom, a tagjai #TeamSzakmáry pólót hordtak a meccsekre, az ilyen gesztusok és az eltelt idő miatt valóban magaménak éreztem a helyet.

Szakmáry Gréta (1) és a Schwerin csapata megnyerte 2021-ben a Német Kupát
Szakmáry Gréta (1) és a Schwerin csapata megnyerte 2021-ben a Német Kupát
Fotó: Szakmáry Gréta

Azt már tudja, hol folytatja?
Már sok helyről hallottam, hogy vannak találgatások, de még nincs aláírt szerződésem. December óta vannak megkereséseim, a menedzseremmel keressük a legjobb megoldást. Van preferált ország, de nyitott vagyok mindenre. 29 évesen már azt is szem előtt kell tartanom, hogy építsem a jövőmet.

A hazatérés is opció?
Elsősorban külföldön szeretnék játszani, de tényleg mindenre nyitott vagyok.

Meséljen egy kicsit az utolsó schwerini szezonról! Ön miként élte meg ezt a rendkívül különleges és kiszámíthatatlan időszakot?
Karrierem egyik legnehezebb éve volt mentálisan és fizikálisan is. A felkészülést még jól el tudtuk kezdeni, a tengerparton a homokban edzettünk, a szuperkupát és az első néhány mérkőzést még nézők előtt tudtuk játszani, de ott is csak korlátozott számú hazai drukker ülhetett a lelátón. Aztán romlott a helyzet, és jött a zárt kapu meg az edzőmeccs-feeling, amihez nehezen alkalmazkodtunk, mert mi mind otthon, mind idegenben folyamatosan telt ház előtt léptünk pályára. Óriási volt a kontraszt, iszonyatosan hiányoltam a szurkolókat.

A Bajnokok Ligája csoportkörének első felét is buborékban kellett játszani karácsony előtt, ahol jól szerepeltünk, viszont néhányan elkapták a vírust.

Aztán jöttek az ünnepek, de nem tudtam hazajönni, ami óriási törés volt. Rengeteg pozitív energiát merítettem korábban abból a kis időből, amit itthon töltöttem a családommal, a barátaimmal, ez a feltöltődés most kiesett.

Ráadásul Schwerinben sem lehetett járni sehova, ott is teljes lezárás volt, sőt még a tartományt sem hagyhattuk el. Kétszer kerültünk teljes karanténba, januárban és februárban nagyon rossz formában voltam mentálisan is, és csak márciusban találtam magamra újra.

Most viszont, hogy hazajött, fontos Eb-selejtezők várnak önre és a válogatottra. Ha jól tudom, korábban még nem dolgozott együtt az új szövetségi kapitánnyal, Jakub Gluszakkal. Mit szólt, amikor értesült a kinevezéséről, és milyen elvárásai voltak a közös munkával kapcsolatban?
Nagyjából tisztában vagyok a lengyel bajnokság erősségével, ahonnan a Vasashoz jött, ott pedig szintén követtem a munkásságát. Kíváncsi voltam, hogy milyen röplabdát favorizál, aztán az edzőtábor hétfői kezdetén kiderült, hogy olyat, ami megegyezik azzal, amit én is szeretek és játszottam is. Tetszik az irány, emiatt érdeklődve várom, hogy mit tudunk kihozni magunkból.

A keretben a rutinosabb játékosok közé tartozik, ami felelősséggel jár. Hogy viszonyul a mentorszerephez?
Úgy érzem, hogy alapból ilyen játékos vagyok, szeretek sokat beszélni, segíteni, tanácsokkal ellátni a többieket. Nem mondanám nyomásnak, de valóban nagy felelősség. Sok fiatal van a keretben, és egy mentálisan ennyire megterhelő szezon után ez újabb kihívás mindenkinek.

Viszont a selejtezőcsoport elsőre nem tűnik nehéznek, mondhatni, az elmúlt évek eredményei alapján most először elvárás a kijutás az Eb-re. Ezt hogy kezelik?
A legutóbbi három tornán ott voltunk, valóban nagy a nyomás, de hozzá kell tenni, hogy a mi csapatunk is rengeteget fiatalodott, most nemzetközileg rutintalanabb. A franciákkal sokat játszottunk a közelmúltban, ők néhány éve kezdték el a fiatalítást, mostanra rengeteg játékosuk európai topligákban röplabdázik. Izraellel 2014 óta nem meccseztünk, nem tudjuk pontosan, milyen szintet képviselnek, Dániával pedig szerintem még sosem játszottam. De persze egy ilyen időszakban nehéz előzetes erőviszonyokról vagy papírformáról beszélni. Ezzel együtt is a cél az, hogy sorozatban negyedszer is ott legyünk az Európa-bajnokságon.

Nyolc és fél hónap után tudott hazajönni. Sikerült a feltöltődés?
Igen, nagyon örültem, de nem volt egyszerű, mert amint véget ért a bajnokság, négyévnyi holmimat kellett összepakolnom Schwerinben, és úgy költöztettem magamat haza egyedül. Szóval stresszes volt, de itthon tudtam kicsit pihenni és időt tölteni a családommal. Közben persze formában is kellett tartanom magam, szerencsére a Nyíregyházához le tudtam járni edzésre. Még mindig jó kapcsolatot ápolok velük, és folyamatosan lehetőséget biztosítanak arra, hogy megfelelően tudjak készülni náluk.

Mikor jut idő a pecázásra?
Ne is mondja, már alig várom! Sajnos most az időjárás sem tette lehetővé. Az lenne a legjobb, ha már biztos Eb-résztvevőként el tudnék jutni májusban!