Tíz lány, akiknek két és fél perc a világ

A helyszín a Duna Aréna, a nagymedence partján csinos, fiatal lányok edzésre gyülekeznek, a magyar szinkronúszó-válogatott versenyzői. Szinte valamennyien tizenéves diákok, gyakorlatilag amatőrök, akik egy fillér fizetség nélkül űzik ezt a – látszattal ellentétben – borzasztóan nehéz és embert próbáló sportágat.

Főnökük egy náluk alig valamivel idősebb, tűzrőlpattant, felvágott nyelvű hölgy, Árkovics Petra. A szövetségi kapitány  sokszoros országos bajnok és Magyar Kupa-győztes a sportág minden korosztályában és versenyszámában. 1999–2007 között minden évben tagja volt a magyar szinkronúszó-válogatottnak.

Közben a lányok beugranak a medencébe, és megkezdődik az edzés. Petra pedig beavat a sportág pontozásának és a hazai szinkronúszás fejlődésének rejtelmeibe.

Az Európa-bajnoki bronzérmünknek az igazi értéke a pontszámemelkedés, amit a 2019-es kvangdzsui világbajnoksághoz képest produkáltunk. A koreai vb-n nyolc csapat között Thaiföldet megelőzve hetedikek lettünk 77,5667 ponttal, most bronzérmesek 79,10-zel. Átalakult a csapat, bár maradtak többen a kvangdzsuiak közül. Új edzővel álltunk fel, új szakmai stábbal, én még csak szövetségi edző voltam akkor, a szövetségi kapitány az orosz Natalja Taraszova volt.

Utóbbi 2015-ben érkezett Magyarországra, ő kezdte el felépíteni a csapatot, csak hát a jelentős kulturális különbségek miatt az az edzésmodell, amelyet ő alkalmazott, nem feltétlenül passzolt a magyar lányok lehetőségeihez.

„Ezek a lányok szinte kivétel nélkül iskolába járnak – magyarázta a szövetségi kapitány. – És gimnázium mellett ezek a négy-öt órás edzések nagyon megterhelők. Én elsősorban ebben láttam a problémát. Natalja főállásban, fizetésért volt szövetségi kapitány, miközben a lányok szerelemből, amatőrként, önmagukat motiválva edzenek és versenyeznek a saját maguk által felállított célok elérése érdekében.

Igazából önmagukat akarják legyőzni. Persze én megértem azokat is, akik azt mondják, hogy a pontozásos sportágak nem annyira objektívek. A FINA azon dolgozik, hogy objektívebb és érdekesebb legyen a sportág, hogy kiszámíthatatlanabb legyen az eredmény. Ami nekünk, egy olyan országnak, amely nem tartozik a sportág élvonalába, hanem inkább a középmezőnyébe, valamelyest kinyitja a lehetőségeket. Most már jók az edzéskörülményeink, de amikor én gyerek voltam, nem volt egész medencénk, nem tudtunk ennyit tréningezni. Én még a 2006-os budapesti Eb-n válogatott voltam!”

Petra a Testnevelési Egyetemen a sportág hazai apostolánál, Szauder Gábornál tanult, sőt a korábbi görög szövetségi kapitány – aki jelenleg Kanadában dolgozik szövetségi kapitányként – még edzője is volt a fiatal szakembernek.

Összesen tíz olyan ország volt a huszonötből, amely képes volt csapatot kiállítani – méltatta a magyar eredmények értékét a kapitány. – És ahhoz, hogy mi a profikkal szemben megálltuk a helyünket, heti 25 órát kell edzenünk, ahogy mondtam, tanulás után. Nagyon komoly emocionális és kognitív képességeket igényel ez a sportág, ráadásul fix koreográfiát kell betanulni. Nekünk rengeteget számít, hogy Kvangdzsuhoz képest highlightban két pontot javultunk, és hosszúcsapatban is egyet. 

Felmerül a kérdés, hogy miért csak három csapat indult a highlightban.

A Covid–19 a legtöbb válogatottat megviselte, nem olyan egyszerű egy tizenkettes keretet kiállítani. A highlightban tíz lány van egyszerre a vízben, és akrobatikus elemeket, továbbá vízen végrehajtott alakzatváltásokat mutatnak be. Ez egy közönségbarát, látványos, mindössze két és fél perces kűr, szemben a hosszúcsapat négyperces gyakorlatával. Amit sokszor elunnak a nézők. 

A magyar szinkronúszók felkészülési körülményei egyre jobbak, ezt Petra sem titkolja.

Tavaly év végén eljutottunk Dubajba, ott fantasztikus körülmények között készülhettünk a hazai Európa-bajnokságra – mondja. – Ettől eltekintve a Margitszigeten edzünk a Széchy Tamás Uszodában, vagy itt, a Duna Arénában, mint most, mert a Szigeten most bontják a sátrat. 

A lányokat a válogatóversenyen, a nyár végén választják ki egy háromnapos edzőtábor keretében. Most tizennyolcan vannak a keretben, összesen egy felnőtt versenyzőnk van, ő egyetemista. Ez a sportág olyan kompetenciákat is fejleszt, amelyeknek hasznát vehetik a civil életben.

Petráék tisztában vannak azzal, hogy milyen pontszámot ér a kűrjük, és nem vagyunk a topcsapatok közt, de az a pontszám, amit a Duna Arénában elértek, határozott fejlődésről tanúskodik. 

Amatőrként viszonylag behatároltak a magyar lányok lehetőségei, de volt már például magyar páros az olimpián 2012-ben, a Czékus Eszter – Kiss Szofi-kettős, Szauder Gábor tanítványai. Ki kell választani, mi az a reális irányvonal, amit követni kell. Annyira alacsony a kvótaszám, hogy borzasztó nehéz bekerülni. A lányaink a páros kűrök mellett négy csapatkűrt is megtanultak, és ez óriási érték. Ráadásul jóval alacsonyabb edzésóraszámmal, mint a topcsapatok. Ezen a héten a barcelonai olimpiai selejtezőn mutatják be tudásukat, hátha sikerült még közelebb kerülniük a világelithez.

A magyar szövetségnek Szabó Árpád az elnöke, 2019-ben érkezett a szövetséghez. Nem politikus, hanem inkább pénzember, mondjuk úgy, vállalkozó. Meg vannak elégedve vele, mert egy rendszert próbál felépíteni, a szemléletmódja hasonlít a keretet edző szakemberek mentalitásához. 

A beszélgetés végén visszakanyarodunk a háromtagú Eb-mezőny problematikájához.

Mi ebben a probléma? Én erre azt tudom mondani, hogy más is kiállhatott volna ebben a versenyszámban, de nem tette. Miért nem? Mert valószínűleg nem tudott kiállni! Nekem erről ez a véleményem. Nem mondom, hogy túl kell értékelni a mi bronzérmünket, de azt igenis állítom, hogy a magyar szinkronúszás egy picit odakerült a sportág térképére, és egy picit ránk irányult a figyelem. És ez nagyszerű dolog. És azt is el kell mondanom, hogy a topcsapatok edzői nagyon szépen nyilatkoztak a lányainkról, mert ha valaki, akkor ők pontosan tudják, hogy mennyi munka van a pontszámok emelkedése mögött. 

A válogatottat kilencfős stáb gardírozza. Van a két edző – Árkovics Petra szövetségi kapitány és László Zsófia szövetségi edző –, van két erőnléti edző, egy balett-táncos, táncpedagógus, két szakedzőgyakornok, akik a technika továbbfejlesztésében segédkeznek, van egy pszichológusunk és egy műugróedző. Utóbbira azért van szükség, mert bonyolult ugrásokat, akrobatikus elemeket is végrehajtanak a lányok a vízből, egymás válláról. 

Közben fura vezényszavak hangzanak el, például ilyen, hogy egy hossz torpedó, ami szakszerűen „lábirányú haladást jelent felső karral”. Ez nagyjából annyit tesz, hogy hátúszásban, de lábbal előre haladnak a vízben, miközben a tenyerüket lebegtetve eveznek. Ez a szinkronúszás egyik alapmotívuma, ez egy átmenet, azaz transition, ahogy Petrától megtudom. 

Még egy darabig elnézem az edzést, amelynek már a nézése is fárasztó, alapozó időszakban például csak úszásból 3000 méter az adag. És akkor különböző kunsztok elsajátításáról még nem is beszéltem. 

Egy biztos: a másfél órás riport befejeztével sokkal többre tartom a lányok Európa-bajnoki bronzérmét, mint akkor, amikor még csak az eredményjegyzékben olvastam róla…

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)