Szabolcs
20 °C
35 °C

Kozma Piciék diadalaira emlékeznek Tokióban

K  OL      64091
2021.06.15. 20:18
Magyar olimpiai ereklyékből és fotókból nyílt kiállítás kedden a tokiói Magyar Kulturális Intézetben. Az olimpia vízilabdadöntőjének labdája és a győztes magyar csapat sapkái már Tokióban vannak, csakúgy, mint a magyar birkózó aranyérem és a vívóversenyek legeredményesebb nemzetének járó nagydíj is.

A jeles tárgyak nem a jövő hónapban kezdődő játékok, hanem az ötvenhét éve, 1964-ben megrendezett tokiói olimpia ereklyéi, amelyek a tokiói magyar nagykövetség szervezésében, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum együttműködésével kerültek vissza a japán fővárosba, a Magyar Kulturális Intézetben június 15-től július 12-ig látható sporttörténeti kiállításra. 

Az olimpiai tárlatra látogatók megtekinthetik Kozma István birkózó aranyérmét, a ‘64-es vízilabda döntő labdáját és két magyar játékos sapkáját, amelyben kiharcolták a bajnoki címet, továbbá Magyarországnak, mint a vívóversenyek legeredményesebb nemzetének járó nagydíjat egy bronz tál formájában. A kiállításon nemcsak a fenti relikviák, hanem 40 fotó is megidézi az 1964-es olimpiát és a magyar csapat parádés szereplését Tokióban. Az MTI fotóin a megnyitó, majd a győzelem és az ünneplés pillanatai éppúgy láthatók, mint az olimpiai falu magyar szakácsával beszélgető vagy kimonót viselő japán nézőnek autogramot adó illetve hatalmas japán esernyőkkel bicikliző magyar sportolók képei.

Az értékes ereklyék és a korabeli fotók mellett archív videók és kiadványok idézik fel a magyar csapat szereplését, a versenyek és az edzések emlékezetes pillanatait, valamint a sportolók ismerkedését a japán közönséggel és fővárossal. A kiállításhoz kapcsolódóan különleges beszélgetésre is sor kerül Jamada Hirokóval, azaz „Juci nénivel”, aki a magyar csapat hivatalos tolmácsa volt az 1964-es nyári olimpia idején. 

Tokiói nagykövetségünk ezzel a rendezvénnyel hangol a jövő hónapban kezdődő olimpiai, valamint az augusztusban induló paralimpiai játékokra.

Amelyet hamarosan további, a magyar csapat jelenlétét erősítő és remények szerint sikeres szereplését elősegítő, magyar vonatkozású programok követnek a japán fővárosban. 

A kiállítás külön érdekessége, hogy a Magyar Kulturális Intézetben látható archív fotók a tárlatot követően a tokiói olimpiai faluba kerülnek, a ‘64-es sikereink így a magyar olimpiai csapat szálláshelyén adnak majd erőt és inspirációt olimpikonjainknak.

Az ötvenhét évvel ezelőtt Tokióban, első alkalommal Ázsiában megrendezett olimpiai játékokon 182 sportoló képviselte hazánkat.  A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Kulcsár Gergely olimpiai ezüst- és bronzérmes gerelyhajító vitte.

Sportolóink összesen tizenhét sportágban mérették meg magukat, huszonkét érmet (10 arany 7 ezüst, 5 bronz) szereztek és a hatodik helyen végeztek az éremtáblázaton.

A legeredményesebb magyar sportoló Rejtő Ildikó két elsőséget szerzett: női tőr egyéniben és a női tőr csapattal egyaránt a csúcsra ért. A vívásnál maradva, férfi kard egyéniben Pézsa Tibor, párbajtőrben pedig a férfi csapat állhatott a dobogó legfelső fokára, öttusában Török Ferenc, sportlövészetben Hammerl László, birkózásban Polyák Imre és Kozma István valamint a vízilabda és labdarúgó válogatott aranyozta be tokiói szereplését. 

Rubik-kocka után olimpiai kiállítás

A kiállítás megnyitója alkalmából Palanovics Norbert nagykövet exkluzív interjút adott az Indexnek.

Milyen elképzelés él a japánokban Magyarországról, a magyar sportolókról?

Sokan tudják Japánban, hogy sportnemzet vagyunk. A vízilabda talán, amire a legtöbben asszociálnak Magyarország és a sport kapcsán, de azt is többen említették már nekem, hogy tudják, az atlétika dobószámaiban rendszeresen jól szerepelünk. A közvélemény szorosan követi a japán részvétellel zajló nemzetközi sportversenyeket, így például a két évvel ezelőtti budapesti asztalitenisz, illetve a pár napja befejeződött cselgáncs világbajnokságot is. Tudják, hogy Budapesten sok sportesemény van. Úszásban többször előfordult komoly magyar–japán párharc a múltban, és hasonló várható idén Tokióban is, amely egyébként nagy sajtónyilvánosságot szokott kapni.

Mekkora nyomot hagyott a japánokban az 1964-es tokiói olimpia, igaz-e, hogy a '64-es Játékok jelentette Japán igazi rehabilitációját a nagyvilág előtt a II. világháború után?

Igen. Két mérföldkövet szoktak említeni japán második világháborút követő újjáépítésével és felemelkedésével kapcsolatban, az 1964-es tokiói olimpiát és az 1970-es oszakai világkiállítást. A sors fintora pedig, hogy az idei olimpiát négy évvel, 2025-ben követi majd az újabb oszakai világkiállítás. Az olimpia adta meg egyébként a modern Tokió arculatát, és a világ a mai napig a csodájára jár az akkor átadott sportlétesítményeknek (amelyek egyébként az idei játékokon is kapnak funkciót), a Tokiót a többi japán nagyvárossal összekötő sinkanszen szuperexpressz vonatnak illetve a Haneda repülőtér és a város között közlekedő egysínű magasvasútnak is. 

Az 1964-eshez hasonló szerepet terveztek volna a 2020-as tokiói játékoknak is: ahogy az 1964-es olimpia a háború pusztításából felálló modern Japán bemutatkozása volt, a 2020-as játékokat eredetileg a 2011. márciusi hármas katasztrófa (fölrengés, szökőár, nukleáris baleset) pusztításából magához térő, már a 21. századi, jövőbe néző Japán nagyívű bemutatkozásának szánták. 

A múltkori Rubik kockás esemény után hogyan illeszkedik a Magyarországot bemutató sorozatba a mostani kiállítás?

A tokiói Magyar Kulturális Intézet egyik küldetése, hogy Magyarország sokoldalúságát, sokszínűségét bemutassuk. A magyar kreativitást középpontba helyező Rubik-projektünket követte egy irodalmi tárlat, amely után tudományos témában rendeztünk ismeretterjesztő kiállítást.  Mostantól pedig, az olimpia és a paralimpia alatt, a sporté lesz a főszerep. A programokkal az is célunk, hogy minél többen beleszeressenek hazánkba Japánban. Szeretnénk olyan pozícióba kerülni Magyarország ismertségét tekintve, hogy amikor a japán turisták újra elindulnak majd Európába, Magyarország a bakancslistájukon előkelő helyen szerepelhessen.

Nagykövet úr hogyan éli meg a Japánban uralkodó, meglehetősen olimpia-ellenes hangulatot?

Megértem, hogy a jelenlegi helyzetben sokan bizonytalanodtak el nemcsak a sporttal, hanem a mindennapi élettel kapcsolatban is. Biztos vagyok azonban abban, hogy a japán szervezők mindent megtesznek egy biztonságos és sikeres olimpia megrendezése érdekében. Csak nagyon kevesen tudnak úgy rendezvényt szervezni, mint a japánok, ezért úgy vélem, hogy Tokióban a legjobb kezekben vannak a játékok. Hiszek abban, hogy a jelenlegi helyzetben is, speciális szabályok betartásával, lehet biztonságosan rendezni sport világeseményt.

Reálisan fenyegeti-e veszély az olimpia megrendezését?

Úgy vélem, lényegében eldőlt, hogy az olimpiát a jövő hónapban megrendezik. Az a nagy kérdés maradt még hátra, hogy vajon lehetnek-e majd – belföldi – nézők, de én ezzel kapcsolatban is optimista vagyok. A szervezők részéről a végső döntés néhány nap múlva várható.

Lesz-e módjuk bármiféle kapcsolatot fenntartani az olimpián szereplő magyar küldöttséggel, a sportolókkal, az edzőkkel a buborék rendszer miatt?

Ennek részletein még dolgoznak a szervezők, de nagy valószínűség szerint a nagykövetségek is szerepet kapnak majd a delegációk koordinálásában, a logisztikában, a nemzeti olimpiai csapatok tokiói tartózkodásának zökkenőmentessé tételében. A nagykövetségünk amúgy több, a magyar csapat tokiói jelenlétét erősítő, és reményeink szerint sikeres szereplését elősegítő, magyar vonatkozású programot tervez az olimpia és a paralimpia alatt.

Mi nagykövet úr tippje a magyar olimpiai szereplést illetően (érmek száma, stb.), ön szerint kik lesznek az olimpia magyar hősei?

Nagyon bízom benne, és rendkívül örülnék, ha az öt éve, Rióban szerzett tizenöt érmet Tokióban is megismételhetnénk.

(Borítókép:  Mahó László, Mészáros András és Stámusz Ferenc kerékpárosok japán esernyőt a fejük fölé tartva kerékpároznak az olimpiai faluban a XVIII. nyári olimpián 1964-ben. Fotó: MTI / OL)