Moszkva, Los Angeles, Tokió: nézők nélkül ez egy újabb csonka olimpia

Hé, srácok! Csak tudatni akarom veletek, hogy visszaléptem az olimpiától. Nem volt könnyű döntés, mert mindig is az volt az álmom, hogy hazámat, Ausztráliát képviseljem a Játékokon. És lehet, hogy erre többé már nem lesz lehetőségem. De az a gondolat, hogy üres nézőtér előtt kell teniszeznem, elriasztott. Ez nem való nekem. És soha nem is volt. 

Nagyjából ezt közölte a Twitteren Kyrgios a rajongóival, majd még hozzátette, hogy sérüléssel is bajlódik, de ettől még elindult volna az olimpián. 

Ezzel az olimpiától visszalépő sztárteniszezők sora még hosszabb lett. Eddig Serena és Venus Williams, Simona Halep, Rafa Nadal, Dominic Thiem, Stan Wawrinka, Gaël Monfilsjelentette be, hogy kihagyja Tokiót. Jellemző az a kommentfolyam, ami Kyrgios bejelentését követte:

„What do you think Fed will do?" (Mit gondolsz, Federer mit fog lépni?)

„Nole will have easy time getting his Golden Slam. Totally boring Olympics no fans.” (Nole könnyedén megcsinálja az Arany Szlemmet. Tök unalmas olimpia lesz szurkolók nélkül.)

„Olympic tennis is going to be  joke.” (Egy vicc lesz ez az olimpia teniszben.)

„Respect. Nobody athlete should ever apologize for not wanting to play in an empty stadium.” (Minden tiszteletem az övé. Egy sportembernek nem kell mentegetőznie azért, mert nem akar üres lelátók előtt játszani.)

Egy biztos, minden idők legfurább olimpiája lesz. A sportolók nem keveredhetnek egymással, naponta fogják tesztelni őket, és ahogy az illetőnek befejeződött a versenye, azonnal repülőre száll, és hazautazik. Kyrgios azt mondja, ezzel a Játékok sava-borsa veszett oda.

A nézők kitiltása megfosztotta Tokiót az utolsó esélytől, hogy emlékezetes játékok rendezőjeként vonuljon be az olimpiák történetébe. Eleinte úgy tűnt, az olimpiarendezéssel Japán látványosan tud visszatérni a globális nagyszínpadra, tíz évvel a rettenetes földrengés, szökőár és a fukusimai atomerőmű-katasztrófa után. Aztán beütött a pandémia, a Játékok egy évvel történő elhalasztása, továbbá az eredetileg tervezett költségek sokszoros túllépése. Amikor 2013-ban Tokió megkapta a rendezést, a japán kormány 7,5 milliárd dolláros költséggel számolt. Ez az összeg 2020-ig felszaladt 12,6 milliárdra, majd a halasztás miatt további 2,8 milliárd dollár adódott hozzá, így jött ki a jelenleg hivatalosnak tartott 15,4 milliárd dollár. Egy független audit szerint azonban a valós költségek már 25 milliárd dollárnál tartanak, így a tokiói lesz toronymagasan minden idők legdrágább olimpiája. 

Tokió lakossága az agglomeráció nélkül 14 millió, tehát másfélszerese Magyarországénak. Nos, amikor nálunk az év elején a csúcsra járt a járvány, a napi rekord 9637 új eset volt. Ez annyi, mintha Tokióra vetítve 14 000 lett volna...

A japánok egyrészt ellenzik magát az olimpiát, a felmérések szerint a lakosság 64 százaléka nem helyesli, hogy megrendezik a játékokat. És azt is kifogásolják, hogy eddig mindössze a lakosság egynegyedét oltották be, azokat is jobbára csak egyszer. Ugyanakkor sokakat felháborít a nézők nélküli Játékok bejelentése, mert nagyon sokan már megvették a jegyeket – konkrétan négymillió belépő kelt el –, egy megkérdezett tokiói, Sota Tabara például 100 000 (920 dollárt) jent költött atlétikai, röplabda- és kosárlabda-jegyekre. Egyelőre nem tisztázott, hogyan és mikor kapja vissza a pénzét.

A japánokat az is fölöttébb irritálja, hogy szó sincs egyenlő mércéről. Miközben a „mezei” nézőket kitiltották a stadionokból, a VIP-vendégeket és a szponzorokat beengedik bizonyos eseményekre, többek között a megnyitó ünnepségre.

Nagyon úgy néz ki, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hajlandó volt bármilyen kompromisszumba belemenni, csak hogy megrendezhesse a Játékokat. Ennek nagyon prózai az oka. A NOB bevételeinek a 75 százaléka a közvetítési jogok értékesítéséből származik, és ha nincs olimpia, akkor az NBC nem fizeti ki azt a körülbelül 3-4 milliárd dollárt, amennyiért megvásárolta a tévéközvetítés jogát, és a NOB ennyi pénztől esne el. 

A szövetségi kapitányként háromszoros olimpiai bajnok Kemény Dénes úgy véli, a tokiói játékok nézők nélküli megrendezése egy sorba helyezi a két hét múlva kezdődő olimpiát az 1980-as moszkvai és az 1984-es Los Angeles-i eseménnyel.

Sajnos, bizonyos szempontból ez is csonka olimpia lesz, csak most nem egyes országok, hanem a nézők távolmaradása miatt – mondta az Indexnek a legendás szakember. – De itt nem csupán a nézők kirekesztéséről van szó, az esélyegyenlőség már jóval korábban, a pandémia kitörése pillanatában sérült. Voltak országok, ahol szinte megszakítás nélkül zavartalanul készülhettek, versenyezhettek a sportolók, megint máshol pedig létfontosságú hónapok, félévek estek ki a felkészülésből. Szóval, mindenképpen csillag lesz a 2020-as, illetve a valóságban 2021-es olimpia neve mellett. 

Kemény szerint, ha az eddigi olimpiákat nézők nélkül rendezik, akkor egészen másképp alakult volna a történelem.

Hogy csak szeretett sportágamnál, a vízilabdánál maradjak: valószínűleg szegényebbek lennék most az '56-os melbourne-i véres meccsel, hiszen Zádor Ervin aligha kente volna össze magát a csekély szemhéjsebéből kiszivárgó vérrel, ha üres a nézőtér. Hiszen akkor nem lett volna értelme... Így viszont, hogy másfélszer annyian zsúfolódtak be a melbourne-i lelátóra, mint ahányan befértek, és a közönség az éppen zajló budapesti forradalom miatt majdnem meglincselte a szovjet pólósokat, az olimpiatörténet feledhetetlen epizóddal gazdagodott. 

De Kemény amondó, az ő három aranyérmük sem csillogna olyan fényesen, ha nincsenek szurkolók Sydneyben, Athénban és Pekingben. 

Főleg amit az athéni nézőtéren műveltek az ilyen vagy olyan módon jegyhez jutott magyar szurkolók ezrei, nos hát, az olyan hangulatot teremtett, ami nélkül a diadalunk „élvezeti értéke” a töredéke lett volna a valóságosnak. De például Pekingben is valahogyan odaférkőztek a csapatbuszunkhoz a magyar rajongók, és megható ünneplésben részesítették a sorozatban harmadszor győztes válogatottunkat. Ilyesmire most nem lehet számítani.

Kemény egy érdekes körülményre is felhívta a figyelmet.

Nyilván buborékrendszerben bonyolítják le a tokiói olimpiát, ami rendben is van, ilyesmire már volt példa bőven az elmúlt hónapokban. De ezek a buborékok – a trieszti és a rotterdami olimpiai selejtezők, vagy a budapesti úszó Eb buborékja – csak néhány napig tartottak. Kíváncsi vagyok, hogyan viselik el most a sportolók és az edzők az egyhónapos összezártságot. 

Csoda-e, hogy egyre többen mondják az akkreditált újságírók, de a sportolók közül is, hogy az egész nem ér meg annyi hercehurcát, kellemetlenséget, mint amennyit a mindennapos PCR-tesztekkel, buborékkal súlyosbított olimpia jelent.

Én elvileg mennék Tokióba, mint a FINA vízilabda szakmai bizottságának a felelőse, csakhogy ma, július kilencedikén még semmi sem biztos – mondta a szakember. – De már én magam sem vagyok abban biztos, hogy egyáltalán ki akarok-e menni. Persze ha menni kell, akkor megyek, de az biztos, hogy erre az olimpiára nem úgy fogok visszagondolni, mint a pályafutásom legkellemesebb élményére.

És mindezek ellenére, Kemény Dénes mégis azt állítja, az olimpiát minden körülmények között meg kell rendezni.

Még mindig ez a kisebbik rossz, mármint a nézők nélküli versenyek – hangsúlyozta. – Sokaknak ez lesz az első, másoknak minden bizonnyal az utolsó olimpiája, nem szabad megfosztani ettől a sportolókat, akik éveket áldoztak fel az életükből a felkészülésre. Továbbá hiába nincsenek nézők, a tévéközvetítés jóvoltából sokmilliárd ember élvezheti majd a versenyeket, csodálhatja a sztárokat. Akik persze biztosan megérzik majd a helyszíni szurkolás elmaradásának káros hatását...

(Borítókép: A sportolók a női 3000 méteres akadályfutás döntőjében versenyeznek a Ready Steady Tokyo - Atlétika olimpiai tesztversenyen 2021. május 9-én Tokióban. Fotó: Toru Hanai / Getty Images)