Amikor egy krumpliszsák is olimpiai dobogóra állhat…

A „ha” és az „amennyiben” kötőszavak, és a mögéjük kerülő tartalmak fabatkát sem érnek a sportban, ha a verseny már véget ért, és a jegyzőkönyvet is hitelesítették, ám Tibolya Péter, az öttusázó Gulyás Michelle edzője most mégis azt állítja, hogy a versenyzője egy valamivel jobb – még csak nem is a legjobb – lóval érmes lehetett volna Tokióban. Már az első olimpiáján, ráadásul még csak 20 esztendősen. Michelle az egyike volt azoknak az öttusázóknak, akik nehezen vagy alig boldogultak a hátasukkal, de még mindig jobban jártak, mint a német Annika Schleu, akinek örök életére lidérces álom marad a tokiói vergődése: Saint Boy, a nevére rácáfoló zabolátlan lova és az aranyérmes esélyeit megsemmisítő nullapontos lovaglása.

A német öttusázónő kudarca, de még inkább a begőzölt edzőjének sportszerűtlensége is nyomós oka lehetett annak, hogy a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) közvetlenül az olimpiai játékok után kizárólag a lovas számmal foglalkozó munkacsoportot állított fel a Nemzetközi Lovas Szövetség elismert szakértőinek bevonásával. Ennek a testületnek a feladata, hogy olyan döntéselőkészítő javaslatokat terjesszen elő az UIPM végrehajtó bizottságának a számára, melyek a lovak felkészítése és kiválasztása mellett a bánásmóddal kapcsolatos előírásokat is új alapokra helyezhetik.

A lovaglás kiszámíthatatlanságából származó szerencsefaktort soha nem lehetett kizárni az öttusasportban, és ez a jövőben is így lesz. A Tokióban látottak alapján teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a nemzetközi szövetség a kockázati tényezőt szeretné csökkenteni nemcsak a lovak kiválasztásánál, hanem az öttusázók lovastudásának a felmérésénél is

– hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Tibolya Péter, aki öttusázóként maga is megtapasztalta, hogy mi történik akkor, amikor egy versenyló nem partner, vagy önállósítja magát.

Krumpliszsákot is a célba vinnének

A világbajnok csapatban is szerepelt Tibolya több okát is látja annak, hogy az olimpián nem egy öttusázó ötéves kemény munkája fulladt kudarcba a lovaspályán történtek miatt, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy néhány versenyzőnek éppen ez a szám hoz szerencsét.

Mi, öttusázók azonnal kiszúrjuk azokat a lovakat, amelyek akkor is könnyedén végigmennének a pályán, ha a hátukra egy krumpliszsákot kötöznének. Mert olyanok a képességeik és a vérük, olyan kiváló nevelést kaptak. Azok a lovak, amelyeket 4-5 vagy annál több országból a világversenyek helyszínére szállítanak, elméletileg kivétel nélkül alkalmasak a feladatuk teljesítésére. Egészen addig, amíg egy ügyetlenkedő öttusázó nem ül a nyergükbe. Ha aztán miatta a ló sokat hibázik, vagy túl keményen fegyelmezik, hajlamos megsértődni, önbizalmát veszíteni, és akkor jön a baj, ráadásul csőstül. Aki egy olyan lovat húz ki a második fordulóban, amelyik az elsőben megzavarodott, vagy amelyiket kudarcokba hajszoltak, az másodszorra sem fog megtáltosodni. Tokióban az volt a baj, hogy a versenyre képes lovakat a korábbi gyakorlattól eltérve kizárólag japánok minősítették, akik nem mindig álltak a helyzet magaslatán. Nem csoda, mert kevés öttusaversenyt láttak. Nekik kellett volna kizárniuk azokat a versenyzőket is, akikről már a bemelegítőpályán látni lehetett, hogy alaposan átrendezik majd a pályát, magukra és a lovukra is veszélyesek.

Két magyar is a munkacsoportban

Az edző szerint a jövőbe tekintve biztosítékot jelenthet, hogy a most felállt munkacsoport élén a montreali olimpiai bajnok Janusz Peciak áll, tagjai közé tartozik a 2000-ben, Sydney-ben a női mezőnyben szintén olimpiai győzelmet arató brit Stephanie Cook is, velük együtt két magyar, a versenyszervezésben jeleskedő Kármán Sándor, valamint „hivatalból” Varga Tamás, az UIPM versenymenedzsere.

Mindenképpen jobban oda kell figyelni arra, hogy a világversenyeken csak olyan lovak neve kerülhessen a kalapba, amilyeneket hozzáértő szakemberek vettek szemügyre, meggyőződve arról, hogy egészégesek, és a felkészítésük is megfelelő volt. Ahol 36-os a mezőny, ahogy most az olimpián is, ott bővíteni kellene a választékot, mert 18 hátas és 2-3 tartalék kevésnek bizonyulhat. A minőségről nem is beszélve, amit Michelle is megtapasztalt, miután az első fordulóban gyengén szereplő lovát le kellett cserélni, és helyette egy tartalékot kapott. Abból a kis választékból, amihez csak szükség esetén nyúlnak. Ha az UIPM a jövő világversenyein a lóállomány bővítése mellett arra is több figyelmet fordít, hogy csak a lovastudást felmérő vizsgákon jól megfelelő öttusázók ülhessenek nyeregbe, és ennek a követelménynek a junioroknak is meg kell felelniük, annak bizony komoly kiadásai lesznek. Más szóval a nemzetközi szövetségnek mélyen a zsebébe kell nyúlnia

– hangsúlyozta Tibolya Péter.