Reális a magyar női kéziválogatott végső helyezése

A magyar válogatott vasárnap este Dél-Korea ellen fejezte be szereplését a 2021-es női kézilabda-világbajnokságon. A mérkőzés előtt mind a játékosok, mind Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány fogadkozott. Utóbbi egyenesen azt nyilatkozta, hogy ez a mérkőzés számunkra világbajnoki döntővel ér fel.

Habár világbajnoki címről nem is, de arról mindenképpen döntött a mérkőzés, hogy a magyar válogatott a 13–16. helyek egyikét szerzi meg, ami várakozáson aluli teljesítmény, vagy a 10–12. helyen végez, ami a szövetségi kapitány szerint is a realitást tükrözné. Kongó 30–22-es legyőzése valamelyest megadta az alaphangot, azonban azon a játékon és hozzáálláson, amit az afrikaiak ellen láttunk, volt még mit csiszolni.

Az elején tarthattunk attól, hogy a gyors és technikás koreaiak megfutnak minket, azonban a mérkőzést Háfra Noémi betörés- és Márton Gréta szélsőgóljával kezdtük el. A 7. percben már 5–2-re mi vezettünk, azonban Li Mi Gjong vezérletével az ellenfél öt perc alatt kiegyenlített.

Ami nem volt túl tetszetős a mieink játékában, az a védekezés. Egyrészt Li számtalanszor ültette be Bordás Rékát és Planéta Szimonettát a hintába, emellett a mieink az elején, úgy tűnt, mintha utaznának arra, hogy megfélemlítsék az ellenfél irányítóját, aki egyébként a győri sztárnál, Rju Eun Hinél is jobb teljesítményt nyújt a spanyolországi tornán. Az elején Bordástól kapott egy nagy ütést, ami ha nem az első percben történik, akkor szinte biztos, hogy bárhol piros lapot ér, emellett Planéta sem bánt kesztyűs kézzel vele.

8–8 után azonban fokozatosan sikerült ellépni az ellenféltől, Háfra Noémi klasszis teljesítményt nyújtott támadásban; Márton Grétáról, valamint Vámos Petráról is elmondható ugyanez. A koreaiak föltolt kettesekkel védekeztek 4+2-es felállásban, ez váltakozott akár támadásokon belül is 3+3-ra, vagy éppen hatosfalra. A gyorsaságuk mellett azonban sem az erőnlétük, sem a fizikai erejük nem volt meg, ráadásul a híresen gyenge koreai kapusok sem tudtak bravúrokkal segíteni.

emellett Bordást is sikerült többször megjátszani, hiszen a koreai hármas mögött nagy terület nyílt. Amikor viszont emberhátrányba kerültünk, akkor nem tudtunk mit kezdeni a 3+3-as koreai letámadással, abban az időszakban fel is zárkózott az ellenfél, valamint egy Háfra-találat után még viszonylag lassú koreai labdafelhozatal mellett is üres kapus gólt kaptunk.

Védekezésben szintén nem állt a magyar válogatott a helyzet magaslatán, az egyetlen elem, amit ki lehet emelni, az Vámos Petra kettes védekezése Rju ellen, aki csak akkor tudott betalálni, amikor nem Vámossal, hanem a darabosabb mozgású Kácsor Grétával találta szemben magát. Kapusteljesítmény az első félidőben nem igazán volt, Li pedig szétszedte lábbal a belső védekezésünket.

Ami még szintén kérdés az egész világbajnokságot illetően, hogy bizonyos szituációkat azért nem tudunk kivédekezni, mert nincsenek eléggé kielemezve, vagy azért, mert a játékosaink nem képesek teljesíteni a feladatukat. Ilyen volt az egész torna alatt a beállóval szembeni védekezés, valamint ezen a mérkőzésen azok a szituációk, amelyekből a koreaiak háromszor is kínaiból lőttek gólt.

Ezekből kiemelkedik az a figura, amikor Li jobb oldalról tette át a labdát keresztmozgásból a balátlövőnek, aki Rju felé passzolt hasonló keresztből, majd mivel a játék eltolódott a magyar hatosfal bal oldala felé,

Ez egy rendkívül effektív taktikai elem, a probléma csupán az, hogy a koreaiak a 2019-es világbajnokságon ezzel „hülyítették” a világot, és ezen a tornán már kifejezetten figyeltek rá az ellenfelek. Mi azonban így is gólt kaptunk belőle, nem egyszer.

Látszódott azonban a koreaiakon is a sorozatterhelés okozta fáradtság, rendkívül sok tiszta ziccert hagytak ki, így tulajdonképpen szerencsésen, de jó támadójátékkal 18–15-ös magyar vezetéssel fordulhattunk.

A második játékrészt aztán megint a mieink kezdték jobban, és az első tíz percben sikerült is eldönteni a találkozót. A 40. percben már 25–18-ra vezettünk. Ezt követően már mindkét válogatott azon volt, hogy minél többen játsszanak a keretből. Még az is belefért, hogy az utolsó tíz percben hét gólt kaptunk, hiszen így is magabiztosan, 35–28-ra győztünk.

Semmiképpen sem szabad annak az értékét alábecsülni, hogy egy válogatott a végső helyezéstől függetlenül győztes vagy vesztes mérkőzéssel fejezi be a világbajnokságot. Háfra Noémi nagy rejtély, hiszen az első mérkőzés után már mi is arról írtunk az Indexen, hogy előfordulhat, hogy jobb hatással van a válogatottban nyújtott teljesítményére az, hogy adott esetben kevesebbet játszik a klubcsapatában, de mégis jobb közegben van.

Erre aztán erősen rácáfolt az elkövetkező mérkőzéseken, ahol jellemzően 20-30 perc játék után elfáradt, és sorozatosan jöttek a technikai hibák. Ekkor elkönyveltük azt, hogy a kevés győri játékidő miatt a válogatottban sem bír annál a kevésnél többet. Erre az utolsó mérkőzésen, ahol összességében majdnem 40 percet a pályán volt, támadásban pedig szinte végig, tíz lövésből nyolc gólt szerezve a csapat vezéreként játszott, emellett a hivatalos statisztika egyetlen technikai faultot sem írt fel a neve mellé.

Az pedig, hogy 24 góljával holtversenyben a magyar válogatott házi gólkirálynője lett a tornán, szintén elismerésre méltó. A másik gólkirálynőnk pedig az a Vámos Petra lett, aki talán a legdinamikusabb játékosunk volt a világbajnokságon, és bizonyította, hogy hosszú távon is lehet rá számítani. A kettesen való kifelé cselezésen ugyanakkor még van mit javítani, mert az elég sablonos.

Akit még szintén ki kell emelni, az Márton Gréta, aki elképesztően magas szinten pótolta Schatzl Nadine-t. Ki lehet mondani, hogy

Schatzl és közte ugyanis támadásban nincsen akkora különbség, azonban védekezésben Márton Gréta az egész tornán az egyik, ha nem a legjobb balszélső volt akkor is, ha Li a vasárnapi mérkőzésen egyszer-kétszer őt is csúnyán átverte.

Valószínűleg ebbe a kategóriába tartozna Klujber Katrin is, aki a sajnálatos sérülése ellenére holtversenyben harmadik lett húsz találatával a házi góllövőlistán. Az 5+1-es védekezésen, vele zavaróban érdemes hosszú távon is elgondolkodni.

A pozitívumok nagyjából itt véget is érnek. Posztonként haladva a kapuban sajnos ezúttal rendkívül gyenge volt a teljesítmény a németek elleni Bíró Blanka-parádét leszámítva. Kapusaink 28 százalékkal védtek a tornán, aminél az európai csapatok közül csak az osztrákok statisztikája gyengébb. Külön figyelmet érdemel az is, hogy egyetlen hetest sem sikerült hárítani a hat mérkőzés során, erre rajtunk kívül csak a tunéziai kapusok voltak képesek az egész mezőnyben. Jobbszélső pozícióban Lukács Viktória sajnos elég hullámzó teljesítményt nyújtott, ahogy Kovács Anett is. Elsősorban ők is a lerohanásokból voltak eredményesek, hiszen szélről 52 százalékkal lőtt a magyar csapat, aminél Európából csak a montenegróiak és a horvátok voltak gyengébbek.

Átlövőben Szöllősi-Zácsik Szandra ugyanúgy csak a németek elleni mérkőzésen játszott igazán jól, ahogyan Bíró Blanka a kapuban, utána viszont eltűnt, Dél-Korea ellen már nem is nagyon küldte pályára Golovin. Kácsor Grétában megvan a potenciál, de a mozgása rendkívül darabos, és a lövéshatékonysága is elég rapszodikus. Albek Anna csak perceket töltött a pályán, ő még nem a válogatott szintje. A fiatal jobbátlövő beválogatásával kapcsolatban már a torna előtt felvetődtek kételyek, főleg úgy, hogy jelenleg többet játszik a Bundesliga 2-ben, mint a Bundesligában.

Irányítóban kevés volt a két ember,

Beállóban Tóvizi Petra kapott kevés lehetőséget, az utolsó mérkőzéseken be is bizonyosodott, hogy miért nem bízott benne Golovin, Szabó Laura pedig a vártnál gyengébben teljesített. Ezen a poszton Bordás Rékát lehet kiemelni, aki védekezésben összességében stabil pontnak számított, bizonyos időszakokban jöttek a jó megállító faultok tőle, és támadásban is meg lehetett találni.

Ezen a poszton egyébként továbbra is kérdőjel, hogy a Bajnokok Ligájában edződő Kisfaludy Anett miért nem kapott meghívót, valamint az, hogy a honosított, BL-All Star beállósra, Aszma el-Gauira miért nem számítanak a magyar kapitányok.

A védekezésben amellett, hogy Márton Gréta egyesben, valamint Vámos Petra időnként kettesben jól teljesített, nem túl sok pozitívum akad. A beálló körüli védekezés mind hármasban, mind hosszú oldali kettesben rengeteg problémát okozott, és lábon is nagyon könnyen megverték a belső védőinket. A védekezés minőségét szemlélteti, hogy a magyar válogatott 101 lövést kapott a torna során hat méterről, azaz beállóból vagy betörésből.

A brazilok esetét valamennyiben árnyalja, hogy kapusaik kimagaslóan, 45 százalékos hatékonysággal védtek ezekben a szituációkban.

Összességében azonban a tizedik vagy a tizenegyedik helyezés (valószínűleg előbbi) reális, sőt ki kell mondani, hogy enyhén, de optimista forgatókönyv. Az előző évek eredményeiből abszolút következett ez az eredmény, hiszen az olimpiai hetedik hely ellenére 2016 és 2021 között jellemzően a most közvetlenül mögöttünk végző válogatottakkal, azaz Szerbiával, Romániával, Dél-Koreával, Horvátországgal vagy Szlovéniával vesszük fel a versenyt.

A magyar válogatott a 10. helyen zár, ha a hétfői szerb–szlovén meccsen Szerbia nem nyer legalább 13 góllal – ha igen, akkor a 11. hely a mieinké.

A helyünkön vagyunk, de az anyagi és egyéb ráfordítások tudatában már jó lenne látni az előrelépést.

(Borítókép: Illyés Tibor / MTI)