Sosem gondoltam, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem a kislányom

Hatodszor is magyar bajnok lett, a válogatottal hibátlan mérleggel nyertek B csoportos Európa-bajnokságot. Kijelenthető, hogy ez volt pályafutásának eddig legjobb éve?

Ezt a kérdést én is feltettem magamnak az idei utolsó meccsünk után, és pontosan magamnak sem tudtam megválaszolni, mert kettősség volt bennem ezzel kapcsolatban. Egyfelől idén minden összejött klub- és csapatszinten is, ami óriási öröm, viszont egyértelműen látszódott a játékomon, hogy a bő másfél éves kihagyás nem tűnt el nyom nélkül, emiatt sokszor azt éreztem – főleg a bajnokság alatt –, hogy nem tudom hozni azt a teljesítményt, amit elvárok magamtól, és amivel igazán tudom segíteni a csapatot. Idő kellett, hogy elfogadjam, hogy ez egy ilyen év, és hogy türelmesnek kell lennem magammal szemben, és a végére érezhetően össze is állt a játékom. Végül bajnokok lettünk és feljutottunk, úgyhogy arra jutottam, mindent egybevetve imádtam ezt az évet.

Melyik volt a legnehezebb meccs, és mikor érezte először, hogy meglesz a feljutás?

A Belgium elleni mérkőzés nagyon nehéz volt minden szempontból. Aznap repültünk hajnalban, átvettük a szállást, és onnan mentünk a meccsre, így közel sem voltunk a legélesebbek, de kiharcoltuk a győzelmet. Mivel előzetesen a spanyolokat és őket gondoltuk a legerősebbnek, ezért az első két győzelem után éreztük, hogy innentől már tényleg csak rajtunk múlik. Hozzáteszem nem volt baj, hogy Törökországba már a biztos feljutóként mentünk ki, mert az aznapi repülés biztosan nem tartozik majd a kedvenceim közé, még ha alapvetően felejthetetlen élmény 50 emberrel együtt utazni egy válogatott meccsre.

Alig több mint hat éve a budapesti Építők pályáján szurkolhattunk a magyar válogatott első meccsén. Nagy utat tett meg a kezdetektől a csapat és ön is, hiszen az első játékból mindjárt egy cseh safety [amikor az irányítót labdával együtt saját célterületén belül szerelik, így a védelem két pontot szerez] és végül 26–7-es vereség jött össze, majd a szerbiai Eb-selejtező 56–0-s zakója következett, hogy ezután sorra jöjjenek a sikerek, az utolsó meccsen pedig tökéletes keretes szerkezetként a végjátékban szerzett touchdownjával lett meg a győzelem és a hibátlan mérleg. Milyen volt ez az út a válogatottban? Melyek voltak a kedvenc jelenetei, és melyek azok, amiket legszívesebben elfelejtene?

Már olyan rég volt, hogy szinte el is felejtettem a kezdeti nehézségeket, főleg a szerbek elleni meccset. Az az a fajta vereség volt, amit tényleg el kellett felejteni, mert abból tanulni nem lehet. Utána jött egy stratégiai váltás a szövetség részéről, elkezdték újragondolni az egész válogatott koncepcióját. Játszottunk barátságos meccseket, megszereztük első győzelmünket Lengyelország ellen, majd megnyertük a Three Nations Cupot, legyőzve a cseheket is, ami új impulzust adott: elhittük, hogy egy polccal feljebb is van esélyünk.

A mostani veretlen B csoportos Eb pedig megerősített mindenkit, jó úton vagyunk. Sosem fogom elfelejteni az első győztes meccsünket, ahogy az első, telt házas összecsapásunkat az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. Ha a rengeteg közös élmény mellett van valami egyéni, amit el fogok tenni magamnak örökre, akkor az a törökök elleni győzelmet hozó támadássorozat.Korábban volt ilyen a lengyelek ellen is, ezt a mostanit mégis másképp éltem meg.

Évek óta találkozhatunk önnel a Sport Televízió, majd tavaly ősz óta az Aréna4 NFL-közvetítései során. Melyik volt a kedvenc tudósítói élmény?

Mindegyikben volt valami különleges. Az első Super Bowlomra szinte gyerekként mentem, aki tátott szájjal nézett mindenre és mindenkire. A másodikra már felkészültebben, konkrét elképzeléssel, mit szeretnék megvalósítani a döntő hete alatt. A harmadikra pedig már úgy mentem ki, hogy a lehető legjobban élvezzem, nem rástresszelve arra, ha valami másképp alakul. Tavaly pedig először közvetíthettem itthonról, a helyi légkör nélkül, ami egy kicsit megint más volt.

Hogyan lehet összeegyeztetni a munkát, a csapatot, a válogatottat, podcastek készítését és a kommentátorkodást, főleg az éjszakai meccseket?

Alapvetően a rendes foglalkozásom mellett „hobbi” szinten űzöm a focit, de egyre nehezebb belerakni azt az extrát, amit a szezonok múlásával kellene, mert a testem igényli. Szerencsére az NFL-idény és a saját szezon alig (kb. két hónapon át) van átfedésben, ezért amikor lerakom a sisakomat, akkor kerül elő a mikrofon. A szezon alatt minden héten egy meccset szakkommentálok és a podcastunk is érkezik általában a Monday Night Football másnapján.

És persze a családdal, hiszen két éve megszületett a kislányuk!

A családom támogatása nélkül ezt lehetetlen lenne megoldani, nekik is rengeteg áldozattal jár, de tudják, hogy ezek nélkül nem lennék ugyanaz az ember, szükségem van rá. A gyermekünk megszületésével az életem is megváltozott, és teljesen átalakult a prioritás. A koronavírus-járvány egyetlen pozitív hatása volt, hogy több időt tudtam vele tölteni, és idén már a meccseimre is kijárt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem látni őt a meccs után a pályán, labdával a kezében. Persze néha vannak nehezebb pillanatok, de összességében csak olyan dolgot csinálok, amit szeretek, ezért egy szavam nem lehet panaszkodni, szerencsés ember vagyok.

Visszakanyarodva a sport világára. A jelenlegi formákat, tendenciákat és erőviszonyokat tekintve milyen döntőt vár?

Eddig az látszódik, hogy az AFC eddig soha nem látott tendenciát mutat. Minden héten más csapat játszik jól és senkit sem lehet a másik fölé emelni. Mindenkinek rengeteg gyengesége is van, ettől a valaha volt egyik legizgalmasabb AFC párharcot várok, de szerintem a Kansas City Chiefs fog a döntőbe jutni, a formaidőzítésük és a bennük rejlő potenciál miatt. Az NFC már más kávéház, van néhány csapat amelyik a labda mindkét oldalán stabil és képesek magas szinten játszani. Pár hete a Los Angeles Ramsre tippeltem volna, de azóta teljesen mást mutatnak, ezért legyen a Green Bay Packers, Aaron Rodgers esetleges utolsó meccsén sárga-zöld mezben.

Mit vár az A csoportos Eb-től, milyen eredménnyel lenne elégedett?

Egyelőre nincs sok információnk a folytatásról, a korábbiakból kiindulva az előző Eb helyezései alapján rendezik a csapatokat, mi pedig a kieső Hollandia helyére kerülünk be legalulra. Szeretnék egy olyan sorsolást, ahol találkozunk egy top 5-ös csapattal és egy olyannal, amely azért ténylegesen fogható. A topcsapatok ellen reális esélyünk szerintem egyelőre nincs, de minden pillanatát élvezni fogjuk azoknak a meccseknek is, ahol reális választ kapunk, hogy hol tartunk az elithez képest.

Meddig tervez még játszani? Az A csoportos Eb egy szép búcsú lehetne, vagy még csak az út egyik lépcsője

Erre mindig azt mondom, hogy a következő évet még szeretném vállalni. A válogatottprojektet még nem látjuk tisztán, ezért abból nehéz kiindulni, de klubszinten szeretnénk megvédeni bajnoki címünket, és remélem, hogy nemzetközi porondon is tudunk indulni majd. Mindig szerettem lépésről lépésre haladni, a távoli jövő pedig majd alakul.

(Borítókép: Bencsics Márk touchdownt szerez a spanyolok elleni Eb-meccsen – MTI/Kovács Tamás)