Marosi és Kasza Tokióban Martinek nyomdokaiba lépne

C  IK19880922176
2021.07.20. 08:39
Szöul hőse szövetségi kapitányként ünnepelne magyar sikereket Tokióban. Martinek János 33 évvel ezelőtti bravúrját hat olimpián nem sikerült megismételni, talán most, a japán fővárosban sikerül Marosi Ádámnak vagy Kasza Róbertnek.

Harminchárom év telt el azóta, hogy Martinek János első lett a szöuli olimpián, és hogy az akkor 23 esztendős öttusázó büszkesége még nagyobb lehessen, Fábián László és Mizsér Attila társaságában a csapatgyőztes trió tagjaként is a dobogó legfelső fokára állhatott. Teljesítményének értékét a soron következő hat olimpia egyre csak növelte, mert „Janika” után egyetlen magyar férfiöttusázónak sem jutott az olimpiai aranyakból. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy 1996 óta már csak egyéni indulóként lehet felérni a csúcsra – nota bene, Atlantában, immár 31 évesen a vérprofi Martinek még egy olimpiai érmet, egy bronzot szerzett.

Martinek most szövetségi kapitányként készül a tokiói olimpiára, ahol Kasza Róbert és Marosi Ádám, a sportág két veteránja képviseli a magyar színeket.

Szinte minden megváltozott

Az idén már 56 esztendős kétszeres olimpiai bajnok szerint az az öttusa, amiben egykor ő maga jeleskedett, már csak alig hasonlít a többszörösen átalakított és időtartamában erőteljesen megkurtított mai  változatára.

Az egy dolog, hogy a versenyszámok sorrendje már nem a régi, de annak idején az álmunkban sem merült fel, hogy egyszer majd „egybegyúrják” a futást a lövészettel, és nem éles lőszerrel fognak a céltáblára tüzelni az utódaink, hanem lézerfegyverrel – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Martinek János, aki 2017 februárjában vette át a kormánybotot a magyar férfiválogatott vezetőjeként. – Mi négy kilométeres távokat futottunk, ezzel szemben a mai versenyzők a kombinált számban 4x800 métert, de az úszótáv is lerövidült 100 méterrel, a lovaspályán pedig mostanság kevesebb akadályt kell átvinni, így a hibázás veszélyének mértéke is csökkent. A végeredményt a leginkább érintő változás azonban a vívásban következett be, ahol már régen nem háromperces asszókat kell vívni, hanem egyetlen találatra menő egyperces csatákat, és ez együtt járt a párbajtőrvívás súlyának növekedésével, következésképpen a felkészítés átalakításával is.

Az erőviszonyok is megváltoztak

Nemcsak a forgatókönyv változott, hanem a sportág főszereplőinek a köre is. Martinek emlékeztet arra, hogy a szöuli olimpiai játékok idejében a világversenyek sorrendjét a magyarok és az oroszok mellett nem egyszer a franciák, az olaszok és az angolok döntötték el. Joel Bouzou, Carlo Massullo és Richard Phelps sokszor törtek borsot a magyarok orra alá.

Az oroszok a 2016-os olimpiai bajnok Alekszandr Leszun visszavonulása után hátra csúsztak a rangsorban, megerősödtek viszont az angolok és a németek, számottevő erőt képviselnek a dél-koreai, a kínai, és olykor az egyiptomi öttusázók is. Nincsenek előre lefutott versenyek, aki a papírformára hagyatkozik, az nagyot tévedhet. Úgy látom, hogy Tokióban legkevesebb hat ország öttusázói szólhatnak bele ez érmekért induló küzdelembe.

Nem lepte meg Martineket az a megkerülhetetlen kérdés, hogy az egyre lendületesebb, és mindinkább a televíziós közvetítők érdekeit szolgáló mai versenyformában milyen esélye lehet két veteránként emlegetett magyarnak, a 37 esztendős Marosi Ádámnak, a londoni bronzérmesnek, az idei világbajnoknak és a nála két évvel fiatalabb Kasza Róbertnek, a 2017-es VB ezüstérmesének?

Martinek volt fejben a legerősebb

A válasz egyszerű. Az elmúlt öt évben, ugyan nem hullámvölgyektől mentesen, de Kasza és Marosi hozta a legtöbb sikert a magyar öttusasportnak. Korukat meghazudtoló akarással és kitartással masíroztak a Rióból Tokió felé vezető úton, nem a levegőbe beszéltek, amikor többször is úgy nyilatkoztak, hogy az olimpiai kihívásért mindent készek megtenni, és ezt a helyezésükkel szeretnék bizonyítani.

Martinek 23 évesen lett olimpiai bajnok, és betöltötte a harmincötödiket, amikor pontot tett a pályafutása végére. Szöul előtt és után sem VB-n, sem EB-n nem nyert egyéniben aranyat, de a junior világbajnokságokon is csak váltóban, vagy csapatban örülhetett győzelemnek.

Ezt a furcsaságot egyetlen mondattal is indokolni tudom. Mindig és mindenhol győzni akartam, Szöulban viszont én voltam az, akit a legjobban vonzott a győzelem, aki fejben erősebb volt az ellenfeleinél – mondta befejezésül Martinek, aki szerint Tokióban Kasza és Marosi is bekerülhet az első hat közé, sőt, versenyben lehet egy éremért is.

(Borítókép: Martinek János olimpiai bajnok öttusázó áll a dobogón az egyéni öttusaverseny eredményhirdetésén a XXIV. nyári olimpiai játékokon 1988. szeptember 22-én. Fotó: Németh Ferenc / MTI)