Móric
9 °C
15 °C

Én egy barátságos ember vagyok, de itt gyilkolni kell!

D  YT20210725243
2021.07.28. 13:44

A fináléba jutás két ponton múlt, mondhatni tehát, hogy a padlóról kellett felállnia a bronzmeccsre a magyar férfi kardcsapatnak. Ez aztán parádésan sikerült, a gárda szenzációsan vívott a németek elleni, és bár a vége izgulós lett, a bronzérem mégis a magyarok nyakába került. Az utolsó meccs után Decsi András, a csapat vezetőedzője, valamint maguk a vívók, Szilágyi Áron, Szatmári András, Decsi Tamás és Gémesi Csanád önfeledten és érzelemdúsan értékelték az egész napot.

„Közel voltunk az aranyhoz, az elődöntő után csalódott volt mindenki, viszont túl kellett ezen lépni, hiszen az elmúlt évekbeli teljesítményükért járt az olimpiai érem a srácoknak. Mindenkinek annak a szerepnek kell eleget tennie, amit éppen aznap ráosztanak, Tominak ma az volt, hogy a négy közé jutásért és az elődöntőben hozza ki magából a maximumot, ez neki jól sikerült. Csanád pedig a németek ellen egyébként is jól szokott vívni, neki azt szántuk, hogy tegyen meg mindent itt a végén azért, hogy érem kerüljön a csapat nyakába. Az elmúlt években is úgy vívtunk, hogy a harmadik pozícióban cserélgettük őket, és hiába volt Szatyi gyengébb az olaszok ellen, az fel sem merült, hogy a helyére cseréljünk. Neki ahhoz kellett felnőnie, amit az elmúlt években kivívott, és ez sikerült is a bronzmeccsen. Nem nekem kellett őket összeszednem, pontosan tudták, és eléggé motiváltak voltak ahhoz, hogy tudják, mi a tét és hogyan kell ebbe beleállni.

Hosszú évek óta Áron a befejezőember, ami rendkívül felelősségteljes pozíció, ezt ki kell érdemelni.

Rengeteg olyan szituáció volt, amikor szinte lehetetlen helyzetekből kellett fordítania, és ugyanilyen nehéz befejezni egy meccset nagy előnyből is, főleg ha valaki hullámvölgybe kerül, és azt meg kell törnie. Ebbe ő nem rokkant bele, hanem képes volt egyet fordítani a keréken, és győztesen levonulni, ami a nagyságát mutatja” 

– összegezte a csapat szereplését Decsi András, a férfi kardcsapat vezetőedzője.

Belülről jó kis játszma volt, hogy az elvesztett elődöntő után összekapjam magam. Lefeküdtem pihenni egyet, átgondoltam, hogy ez mégiscsak egy olimpia, ahol bronzéremért vívunk. El kell felejteni minden addigit, és csak arra koncentrálni, ami jön, de egy élsportoló élete ebből áll, össze kell tudni szedni magunkat a vereségek után. Utólag örülök annak, hogy erre volt négy órám, és nem kellett egyből vívni. Nagyon boldogok vagyunk, Csanád kitűnően szállt be, igazi csapatmunka volt ez, jól összeraktuk. Mindenkinek köszönjük, aki otthonról szurkolt nekünk!

– árulta el Szatmári András azt, hogyan jött ki a gödörből a rosszul sikerült elődöntő után.

Én egy nagyon barátságos ember vagyok, össze sem lehet velem veszni, de ennek itt nincs helye. Itt gyilkolni kell, van egy ellenfél, akit szét kell csapni, nem lehet ilyeneket engedni. Az utóbbi években tényleg jól fel tudtam készülni a németekből, és általában megvertem őket

– fűzte hozzá Gémesi Csanád.

„Nem nagyon tudok mesélni az utolsó asszóról, sajnos teljesen ötlettelenül és kábán jöttem ki, amit nem gondoltam volna, mert előtte végig jól sikerült koncentrálnom, és az egész csapat dominált. Talán pont ezért, nem akartam elrontani a többieknek, nem tudom, majd gondolkozom rajta. Nehéz lehetett nekik kívülről…” – mondta Szilágyi Áron, de a többiek közbevágtak.

Nekünk nagyon könnyű volt, úgyis tudtuk, hogy befejezi! Nem volt kérdés egy pillanatig sem, mindegy, hogy mennyi marad a végére!

– válaszolt kórusban Szatmári és Gémesi.

„Először magamban tettem helyre az elődöntőt, aztán leültünk együtt beszélgetni, és megállapítottuk a triviálist: meg kell nyernünk a bronzérmet! Nem örülök annak, hogy 43:43-nál egy buta technikai hiba miatt meglépett az ellenfél, és be is tudta fejezni, de a lényeg az, hogy ez egy megnyert bronzérem, és ennek nagyon tudunk örülni” – tette még hozzá a háromszoros olimpiai arany- és immáron egyszeres bronzérmes kardvívó.

„Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen a döntőbe nem sikerült bejutni, viszont megvan az olimpiai érem, van okunk a boldogságra! Ezért jöttünk, titkon az arany lebegett a szemünk előtt, de az olimpiai érem az olimpia érem. Mindhárom meccs különleges volt, az amerikai a történelmi múlt és az olimpiai vereségek miatt, az olasz–magyar pedig mindig óriási meccs gyakorlatilag száz éve”

– értékelt Decsi Tamás.

Sokan beszéltek a koreaiakról, de mi végig tudtuk, hogy itt igazából két csapat van, amelyekkel nagyon keményeket szoktunk küzdeni, nem kerülhető el a szoros csörte ellenük, hiszen lehetett tudni, hogy az olaszokkal találkozhatunk a legjobb négy között. Budapesten a vb-n mi jöttünk ki jobban ebből most ők, ez van

– mondta még egy kicsit visszatérve az elődöntőre Szilágyi Áron, majd mindannyian távoztak, hogy megünnepeljék a jól megérdemelt olimpiai harmadik helyet.

(Borítókép: A magyar kardcsapat öröme a bronzmeccs megnyerése után. Fotó: Illyés Tibor / MTI)