Diána
11 °C
22 °C

Milák Kristóf: Következő edzés? Majd karácsonykor…

image 6483441 (5)
2021.08.02. 18:53 Módosítva: 2021.08.02. 20:33
Hétfőn kora délután két részletben hazaérkezett a magyar úszóválogatott a tokiói olimpiáról. Az első csoportban volt az ezúttal egy ötödik, egy hetedik és egy huszadik helyet szerző korábbi háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka, aki kicselezte a rá várókat, és nem azon a kijáraton távozott, ahol várták. Milák Kristóf és a legtöbb helyezett persze nem menekült el az újságírók, a rajongók és a családtagok elől, rögtönzött sajtóértekezleten szolgálták ki a médiát.

Ha azért jöttél, hogy találkozz Hosszú Katinkával, akkor ugyanúgy jártál, mint én. Felsültél. Katinka ugyanis vélhetően a fontos vendégeknek fenntartott kijáraton távozott.

Ezekkel a szavakkal fogadott a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, de nem volt sok időnk a sebeink nyalogatására – különben sem valószínű, hogy tudtunk volna kérdéseket feltenni az úszónőnek, hiszen a MOB sajtófőnökének adott videointerjúban azt mondta, most egyvalamire vágyik: nyugalomra. 

Merthogy közben 14 órakor leszállt a dubaji járat, megérkeztek Milák Kristófék.

Hamarosan elő is jött az immár olimpiai arany- és ezüstérmes a tranzitból, elsőnek édesapja, Mihály és édesanyja, Ildikó borult gyermeke nyakába, aki e pillanatban borítékolhatóan az ország legnépszerűbb állampolgára. 

Aztán Wladár vezetésével bevonultak a tokiói döntősök – tizenöten voltak, de közülük Hosszúhoz hasonlóan Jakabos Zsuzsanna és Szabó Szebasztián rövid úton távozott. Persze mindenki Milákra volt kíváncsi, aki egyesületi elnöke, Gergely István (maga is kétszeres olimpiai bajnok pólós) és Wladár Sándor, a MÚSZ első embere (Moszkva olimpiai aranyérmese 200 háton) között foglalt helyet. A bajnok az asztal alatt egyszer elővette a telefonját, de ettől eltekintve udvariasan állta a kérdéseket. 

Először a negyedik helyezetteket faggatta a moderátor. Kenderesi Tamás fájlalta, hogy csak két század hiányzott a bronzéremhez.

Ez az érem nagyon fog hiányozni

– ismerte el, de megígérte, három év múlva, Párizsban meglesz legalább a bronz. Kapás Boglárkát kissé tapintatlanul emlékeztették, hogy az M4 Sport egyenes adásában elsírta magát, amikor a 200 pillangón elért negyedik helye után faggatták. „Nagy álmom volt az érem” – vallotta be Bogi, majd már mosolyogni is tudott, amikor arról beszélt, most már valamivel jobban érzi magát, mint a célba érkezés után. Ekkor Kenderesi közbevágott:

Három év múlva az egy-kettő között leszünk!

A többiek közül Németh Nándor volt a legboldogabb, aki 57 éves aszályt tört meg: legutóbb Dobay Gyula jutott a 100 méteres gyorsúszásban olimpiai döntőbe, ugyancsak Tokióban.

Ha a döntőben megúszom a középfutamos időmet, a 47,81-et, előrébb végezhettem volna, de sebaj

– jegyezte meg a töretlenül fejlődő gyorsúszó, Plagányi Zsolt tanítványa.

Wladár Sándor hangsúlyozta: 13 versenyszámban volt magyar döntős, összesen 15-en kerültek fináléba, amilyen sokan még egyetlen olimpián sem.

Ezt akár történelmi sikernek is nevezhetném, de nem akarom szépíteni azt, ami történt. Kicsit fáj a szívem a sok negyedik hely miatt, amelyek érmes helyet is érhettek volna. Tisztességgel helyt állt a csapat, majdnem a fele döntőt úszott.

Európának nem kedveztek a délelőtti döntők, a nőknél például nem is született európai arany.

Milák sikerét az egész ország akarta – mondta az elnök. – Köszönet Selmeci Attilának, aki Kristóf kezét fogva jutott fel a csúcsra.

Aztán végre Milák következett:

Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy én leszek – eddig – a magyar küldöttség legeredményesebb tagja. És nem is szeretném, hogy ez így maradjon, legyen a hátralévő időben olyasvalaki, aki még nálam is jobban szerepel.

A 200 méter pillangó arany- és a 100 méter ezüstérmese elárulta, a medáliák valahol a bőröndje fenekén, biztos helyen lapulnak. Aztán megkapta a kérdést, amit nem szeretett volna: mikor megy le először edzeni az olimpia után?

Majd karácsonykor 

– felelte, és látszott rajta, hogy egyelőre vizet csak a fürdőkádban akar látni. Arról is beszélt, hogy immár olimpiai bajnokként vannak kötelezettségei, amelyeket teljesítenie kell, de szeretne pihenni, kikapcsolódni. Az Index kérdésére, hogy mit csinálna másképpen akár a 200, akár a 100 méteres pillangóúszás döntőjében, így felelt:

Jó kérdés... Valahogy mindig van, amit sikerül elhibázni, most is vétettem hibákat. Éles helyzetben ilyesmi mindig előfordul, az edzéseken, mivel ott a tökéletességig csiszolom a mozdulatokat, sokkal nagyobb arányban sikerül jól csinálnom. De az éles helyzetben, amikor csak egyszer úszhatom le a döntőt, sokkal nehezebb hibátlanul teljesíteni, azokban a másodpercekben a legjobbat kihozni magamból. Nem is szokott sikerülni...

Ha már szóba hozta, még megkérdeztem, feldobják-e az éles helyzetek, vagy ellenkezőleg, megbénítják.

Mivel az éles helyzet versenyt jelent, és én nagyon szeretek versenyezni, ezért én nagyon jól érzem magam abban a közegben, és tényleg a versenyhelyzet hozza ki belőlem a nagy eredményt. 

Sós Csaba szövetségi kapitány nem köntörfalazott:

Mindenki érmekben számol, én is. Eddig pillangóban nem volt aranyérmünk olimpiáról, most már van. Továbbá beléptünk azon hat nemzet közé, amelyek mindegyik úszásnemben és váltóban szereztek már olimpiai elsőséget. Ezek közül az országok közül az NDK már nem is létezik... Plusz Verrasztó Dávid és Kapás Boglárka a maga versenyszámában a legjobb európainak bizonyult. És még valamit megemlítenék: pontosan ötven éve lettem Magyarország legfiatalabb országos bajnoka 200 pillangón!

Ezen a ponton kitört a nevetés, az örök tréfamester ezúttal sem volt hűtlen önmagához. De aztán komolyra fordította a szót.

Bevallom, több éremre számítottunk, előzetesen valóban öt érmet és ezek között két aranyat jósoltam. Katinkával kapcsolatban éremben reménykedtem, méghozzá aranyban – nem jött be. Milák győzelmében biztosabb voltam, mint hogy holnap felkel a nap. Ez pedig bejött. Bevallom, az is meglepett, hogy ennyire megszorította Dresselt.

Az utolsó szó jogán Selmeci Attila, Milák edzője beszélt.

Óriási teher volt a nyakunkban, az egész ország aranyérmet várt Kristóftól, de hát az olimpia az olimpia. Kristóf még nem járt olimpián, ezért féltettem. Megmondom őszintén, 100 pillangón még az éremben sem voltam biztos, aztán tessék, 23 századra megközelítette Dresselt! Nekem is jobban kellett volna figyelnem a 200 pillangó döntője előtt, akkor nincsenek ezek a malőrök, az elszakadt gatya, az akkreditáció, miegyéb, akkor valószínűleg a világcsúcs is megvan. Én a győzelemre mentem, Kristóf a világrekordra, ezért is volt elégedetlen. Hogy mikor lesz a pihenő után az első edzés… Nekem is ki kell pihennem magam. 

Mielőtt megadhatta volna Selmeci a választ az önmagának feltett kérdésre, Milák közbekiáltott:

Karácsonykor!

Mi tagadás, van is mit kipihenniük...

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)