Legális doppinggal sci-fibe illő világcsúcsok

A témában Gianni Merlo, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség elnöke írt terjedelmes cikket, amiben nincs is semmi meglepő, hiszen Merlo ugyanúgy olasz, mint a meggyanúsított Lamont Jacobs. A 74 éves Merlo ma is aktív zsurnaliszta, a La Gazzetta dello Sport munkatársa, és természetesen védelmébe vette honfitársát.

Mondani sem kell, a Mondo olasz cég, Gallo d’Albában működik, ebben a Torino és Genova között félúton fekvő kisvárosban. A Mondo 1976, Montréal óta az olimpiai atlétikai versenyek kizárólagos szállítója, mindig a Maurizio Stroppiana által vezetett vállalkozás gyártotta és fektette le a futókört.

A pályánk biomechanikai tulajdonságait az Asics tokiói laboratóriumában teszteltük – mondta Stroppiana. – A talaj rugalmassága nem különbözik a korábbiaktól, csakhogy mivel a futócipő szögei rövidebb ideig érintkeznek a pályaborítással, az elrugaszkodás ereje nagyobb, ami hatékonyabb sprinthez segíti a futókat. A titok a dupla gyantarétegben keresendő; mindkettő hat-hét milliméter vastag, a felső kemény, ami miatt a futócipő szögei nem süppednek bele, az alatta lévő pedig a benne lévő méhsejtalakú hatszögek és az azokban rejtőző légbuborékok miatt nagyon rugalmas, vagyis szinte kilövi a futót. 

A Mondotrack WS-TY-borítás másfél millió euróba, mintegy 540 millió forintba került a japán szervezőknek. 2019 májusában és júniusában gyártották az elemeket, amelyeket tengeri úton, konténerekben szállítottak Tokióba, ahol négy hónap alatt rakták össze a pályát. (Illetve pályákat, mert van egy bemelegítő kör is.) Az aprólékos műveletet 2019 augusztusa és novembere között végezte el tizenkét szakember. 35 700 négyzetmétert borítottak be a speciális anyaggal. A pályát 1875 elemből rakták össze, amelyek egyenként 15 méter hosszúak és 120 centiméter szélesek, darabonként 220 kilót nyomnak. Ha befejeződött az olimpia, az edzőpálya borítását felszedik, és egy közeli egyetemnek ajándékozzák.

Az utóbbi időben a vezető márkák – először a Nike, majd gyors egymásutánban a legfőbb riválisok, az Adidas, a Puma és az Asics – elkezdték alkalmazni a cipőtalpban a karbonlemezt. Az áttörést Eliud Kipchoge két órán belüli maratonfutása jelentette két évvel ezelőtt Bécsben. Kétségtelen, az idő nem volt hitelesíthető világcsúcsként, mivel nyulak segítették a kenyait, akik szélárnyékot képeztek előtte ék alakban futva, egymást váltogatva. Nos, akkor még csak a hosszútávfutók cipőit forradalmasította a Nike, de aztán az új technológia gyorsan átterjedt a szöges sprintercsukákra, a „spikesra” is. A karbonrétegek mintegy rugóként lökik előre a futót.

Már Tokió előtt figyelmeztetett Sebastian Coe, a World Athletics (ez valójában a sportág világszövetsége) brit elnöke, a moszkvai és a Los Angeles-i olimpia 1500-as bajnoka, hogy az olimpián hullanak majd a világcsúcsok, és ennek az oka a szupercsukákban keresendő. 

És lőn! Már a 100 méteres síkfutás döntője közben magasra szaladtak a szemöldökök, az ikonikus pillanat azonban a férfiak 400 méteres gátfutása közben jött el. Nem is a célba érkezésnél, hanem akkor, amikor még jó tíz méter hátra volt Karsten Warholmnak. A tévékommentátori állásban az egyik szpíker ránézett az órára, amely még mindig csak 44 másodpercnél járt, és halottsápadt arccal csak ennyit nyögött ki: „Ilyen nincs...”

Teljesen igaza volt. Maguk a futók sem számítottak ilyen időkre. Warholm személy szerint azt nyilatkozta, hogy szerinte 46,5-ös idő kell a győzelemhez, ami ugyancsak világcsúcs lett volna, hiszen Warholm 2021. július 1. óta 46,70-nel tartotta a világrekordot. 

Edwin Moses, a szám történetének legnagyobb alakja két nappal Warholm űrrekordja előtt azt mondta Merlónak, hogy az új cipők és a szupergyors pályafelület együttesen négy-öt tizednyi előnyt jelentenek. Úgy tűnik, a legendás gátas még alá is becsülte a „technológiai dopping” jelentőségét. Ekkora, héttizedes javulást legutóbb az 1968-as mexikói olimpián tapasztaltak, amikor a brit David Hemery 48,8-ról 48,1-re faragta le a 400 méteres gátfutás világcsúcsát. Akkor a forradalmian új műanyag pályaborításra (tartan) és a 2250 méteres tengerszint feletti magasságra fogták a megannyi hihetetlen világcsúcs megszületését. Most a magasság helyére belépett a drámaian új futócipő, a pályaborítás pedig most is az okok között keresendő. 

A döntősök közül öten futottak egyéni csúcsot, a győztes Sydney McLaughlin (51,46 mp) mellett az ezüstérmes Dalilah Muhammad (51,58 mp) is belül futott McLaughlin alig több mint egy hónapos világcsúcsán, az 51,90-en. A bronzérmes holland Femke Bol pedig 52,03-mal új Európa-csúcsot állított fel. 

De a venezuelai Yulimar Rojas is világrekorddal nyerte meg a női hármasugrást (15,67 m), ami pedig a két női sprintszámban történt, az maga az őrület.

Sokáig azt hittük, senki sem fogja megközelíteni a néhai Florence Griffith-Joyner 1988-ból datálódó 10,49-es, illetve 21,34-es világcsúcsát. Nos, a pár hete a székesfehérvári Gyulai István Memorial Magyar Nagydíjon is diadalmaskodó Thompsonnak sikerült: a 100-at minden idők harmadik legjobb idejével, 10,61-gyel nyerte (ennél csak maga Griffith-Joyner futott jobbat kétszer), a 200-at pedig 21,53-mal húzta be, amelynél még Griffith-Joyner is csak egyszer, a világrekordjánál ért el jobb időt.

Benjaminnak ez a bizonyos lemez van a cipőjében, és nekem ez nem tetszik. Nem látom be, miért kell ilyen betéteket rakni a szögesekbe, az ilyesmi veszélyezteti az atlétika hitelességét – mondta felháborodva Warholm, akinek ugyanilyen betét van a szögesében, csak a különbség az, hogy az ő csukáját a Puma gyártotta, Benjaminét pedig a Nike...

Tény és való, nemcsak a cipő, hanem a pálya is segíti a futókat. Andrea Vallauri tervező szerint egyfajta trambulineffektus érvényesül, mert a talaj elnyeli az energiát, és azt felerősítve adja vissza a futóknak, illetve a futók cipőjének.

Egy-két százaléknyi teljesítményjavulást biztosít a Mondotrack WS-TY, állítja.

Sydney McLaughlin, a női 400 gát győztese egyenesen áradozott:

A pálya visszaadja a lépéseinknél leadott energiát, valósággal ellöki a lábadat, és előre hajt. Nagyon cool volt ezen a talajon futni, sikerült kijjebb tolni azt a határt, ami elválasztja a lehetségest a lehetetlentől.

Egyre többen kérdezgetik: létezik-e még olyan egyáltalán, hogy lehetetlen?

(Borítókép: Marcell Lamont Jacobs a férfi 100 méteres síkfutás döntőjében az Olimpiai Stadionban 2021. augusztus 1-jén. Fotó: Javier SORIANO / AFP)