Gurisatti Gréta: A hullámvasút tetején szálltunk ki

Ahogy arról beszámoltunk, a magyar válogatott 11–9-re legyőzte az Orosz Olimpiai Csapatot a tokiói olimpia bronzmérkőzésén, ezzel sorozatban három negyedik hely után ötkarikás bronzérmet nyert.

„Nem ragoztam túl a tegnapi napot, nem kellett túltolni, ismertük az oroszokat. Néhány embert fel kellett hozni a kisebb-nagyobb gödörből, szerencsére ez sikerült. A tartásunk – ami a harmadik negyedben sem tört meg – segített hozzá minket a bronzéremhez. Szinte végig extrát nyújtottunk ezen az olimpián, ez maximumközeli állapot és eredmény.

A mai meccs előtt azt mondtam a lányoknak, nehogy már az orosz válogatott azt higgye, megint övék lehet a bronzérem. Másfél éve csak erre készülünk, abszolút elégedettek lehetünk. A lányok feltüzelésében voltak nem sajtóképes szavak is, de szeretik és bírják ezt. Orosz rulett volt ez a meccs, de egy gondtalan élet pokolian unalmas lehet. Az elején meg tudtunk lépni, a harmadik negyedben megakadtunk, de ki tudtunk jönni belőle a végén. Jók voltak a forgatások és a cserék is, minden ült a hajrában”

– értékelte a találkozót a vegyes zónában Bíró Attila szövetségi kapitány.

Nagyon elfáradtam, remélem, nem kell levezetni, még hajat is kell mosnom. Csalódott voltam a spanyolok elleni meccs után. Ma egy pillanatra se hagytuk, hogy elhiggyék az oroszok, hogy kivehetik az érmet a kezünkből. Voltak, akik átélték ezt Rióban, de megbeszéltük, hogy azt elfelejtik, és úgy megyünk neki ennek a mérkőzésnek, hogy meg tudjuk nyerni. A fiatalok is értük küzdöttek. Nagyon megérdemlik a lányok ezt az érmet, alig várom, hogy odaadják. Nagyon sok segítséget kaptunk a mentáltréninges csapattól. Fejben és fizikailag is 110 százalékban ott voltunk, megmutattuk, mire képes a magyar vízilabda

– mondta a bronzérem megnyerése után Magyari Alda, a válogatott kapusa.

Kétnaponta vagy nagyon örülünk, vagy szomorkásak vagyunk – az egész olimpia ilyen volt. Aki végignézte ezt a meccset ma, büszke magyar lehet. A harmadik negyed mentális fordulópont lehetett volna, de nem lett. Nagyon jól le tudtuk reagálni, hogy nem álltunk és csak magunkkal foglalkoztunk. Örülök, hogy ekkora tartás van a csapatban már évek óta, és ez most ki is jött. Ez a mérkőzés megkoronázta az itt töltött két hetünket, a hullámvasút tetején szállunk ki. Szépen csillog ez a bronz, nagyon sokat dolgoztunk érte. Mélyről indultunk, Spanyolországot le tudtuk volna győzni, de magunkat vertük meg. Nagy lelki erőt mutat, hogy fel tudtunk állni, okosan és türelmesen játszottunk végig

– értékelt a vegyes zónában Gurisatti Gréta, aki megmutatta az általa készített magyar zászlót is, amin a „Ha nem mi, akkor kik? Ha nem most, akkor mikor?” mondatok voltak láthatóak.

Magyarnak lenni jó, így tartja a mondás, és én is ezt érzem. Nagyon büszke vagyok a csapatra. Én máshogy kerültem ebbe a csapatba, de annál nagyobb megtiszteltetés, hogy itt lehetek. A védekezés volt nekem a legfontosabb, ez volt a feladatom. Örülök, hogy tudtam segíteni a csapatnak. Azt beszéltük meg, hogy mindenki azt tegye, ami kell a győzelemhez. Nekem ez a bronz arany. Ennek az együttesnek arany járt volna, de sajnos így sikerült. Felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, csodálatos volt

– fogalmazott a felvidéki (Pöstyénben született) Rybanska Natasa.

Ilyen meccsre számítottunk, mégiscsak egy bronzmérkőzésről van szó. Mindkét csapat nagyon akarta a győzelmet. Nem találom a szavakat. Nehéz meccs volt, nagyon büszke vagyok a lányokra, hogy amikor háromgólos előnyről visszajöttek az oroszok, akkor sem törtünk meg, mentünk tovább. Éremért jöttünk, nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült

– mondta könnyeivel küszködve Garda Krisztina.

(Borítókép: a magyar kispad öröme a bronzmérkőzés megnyerése után. Fotó: Illyés Tibor / MTI)