Móric
9 °C
15 °C

Märcz Tamás: Örülök, hogy Nagy Viktor éremmel vonul vissza

D  YT20210808030
eb spot

Tokió 2020

Helyszíni tudósítás

Pályafutása utolsó mérkőzését játszotta Nagy Viktor, a magyar férfi vízilabda-válogatott kapusa, aki méltó lezárásként tekint a tokiói olimpiai bronzéremre. Märcz Tamás szövetségi kapitány is könnybe lábadt szemmel nyilatkozott a bronzmérkőzés után. A főszereplők értékelése.

Ahogy arról beszámoltunk, a magyar férfi vízilabda-válogatott 9–5-re legyőzte Spanyolországot, ezzel bronzérmes lett a tokiói olimpián – csakúgy, ahogyan a női csapatunk.

„Fel kellett rázni a fiúkat, túl kellett lenni az elveszített elődöntőn. Fájó volt a görögök elleni kiesni, bármikor aláírtuk volna az olimpia előtt, hogy ellenük játsszunk a négy között. Azt is mondtam nekik, hogy nem is biztos, hogy mindenkinek lesz lehetősége eljutni újra az olimpiára, olyan rögös az ide vezető út. Akik például anno Atlantában nem szereztek bronzérmet, azóta is fájlalják. Győzelemmel, boldogsággal, bronzéremmel, jövőképpel megyünk haza. 

Egy picit nem árt mindig tartani az ellenféltől, mert extra reakciókat, motivációkat hozhat ki a játékosokból. Ma reggel csillogó és hittel teli szemeket láttam. A három legnagyobb aranyesélyes között volt Spanyolország, nagyon stabilak, idénre még jobb lett a csapatuk, mint az elmúlt években. A közös edzőtáborban nagy pofonokat kaptunk tőlük, ezek hatottak ránk. Gyors és modern vízilabdát játszanak, nincs könnyű meccs ellenük. A szerbek ellen is a döntő kapujában álltak, klasszis teljesítmények kellettek, hogy fordítsanak. Talán egy picit megremegtek a lehetőségtől, hogy érmet nyernek, mi jobban reagáltunk erre a helyzetre.

Kontaktlencse van bent, de el vagyok érzékenyülve. Nekem is fontos volt, de főleg a fiúk miatt, hogy bronzéremmel a kezükben mehessenek haza. Ezúton gratulálok a lányoknak is a bronzéremhez. Sikerült megkoronázni az elmúlt évek munkáját.

Ez a bronzérem célt kell, hogy adjon a fiataloknak, akik ott állnak már a küszöbön. A következő ciklusban még jobbak lehetünk, de nem lesz sétagalopp. A konkurens csapatok is készen állnak. Az olimpia utáni első év mindig nehéz, de Párizsra össze kell állni. Nagy Viktor elképesztő munkát végzett Mátéfalvi Csabával, extrát nyújtott, örülök, hogy éremmel fejezi be karrierjét.

Nagyon jó volt a védelmünk, a végén már mindenki extázisban volt. Nagy Viktor rengeteg ziccert fogott, ez elbizonytalanította a spanyolokat, nekünk meg adott egy plusz löketet. Szép teljesítmény volt. A bíráskodásra felkészített minket a kapitány. Voltak olyan pillanatok, amikor ezt szóvá tettük volna, de sikerült magunkban tartani. Ez a tizenhárom ember baráttá tudott válni, ez rengeteget segített. Messzire nem tekintenék előre, jövőre Európa-bajnokság, világbajnokság, világliga, Bajnokok Ligája, minden lesz, hosszú év elé nézünk. Nagy Viktor számára méltó lezárás volt ez, és azoknak is, akiknek ez az utolsó olimpiájuk. Sokszor hangoztattam, hogy olimpiai bajnok akarok lenni Tokióban, ennek megfelelően edzettem és készültem. A befektetett munka eredménye ez a bronzérem, amivel nagyon boldog vagyok

– így Manhercz Krisztián a vegyes zónában.

Férfiasan vállalom, könnyre fakasztottak a srácok. Éreztem, hogy értem is játszanak az egész meccsen. Tudták jól, hogy ez karrierem utolsó mérkőzése, befejezem az aktív pályafutásomat. Nagyon jólesett, hogy értem is küzdöttek, és amit kaptam tőlük. Köszönöm a családomnak, szüleimnek, akik a pályára raktak és kitartóan vittek edzésre. Köszönöm a feleségemnek, akik végigkísérte a profi pályafutásomat, komoly hátteret nyújtott folyamatosan. Úgy terveztem már évek óta, hogy ez lesz az utolsó mérkőzésem. A döntőre volt kihegyezve, ez sajnos nem jött össze, nem játszottunk ilyen jó. Sajnos ez van. Tegnapig bánkódtunk ezen. Aztán létrehoztunk egy energiabombát, ami itt robbant ma a vízben. Nagy ellenszélben tudtunk nyerni, ami óriási dolog, büszke vagyok a csapatra

– mondta könnyes szemmel Nagy Viktor.

Annak ellenére, hogy Viktor mondta, küzdjünk érte, nem kellett volna, volt bennünk annyi betyárbecsület, hogy így tegyünk. Mind a két csapat számított arra, hogy lesz némi kis előny az első félidőben. A spanyolok nem tudtak belelendülni igazán, és mi ezt kihasználtuk. Utána kicsit impotenssé váltak, megremegett a kezük, és jól is védekeztünk. A nagyobb meccsek előtt összeülünk és megbeszéljük, mit vagy kit kell kiemelten kezelni. Most ez nem történt meg, a Whatsappon írta le mindenki a gondolatait. Volt egy-két olyan coming out – nem a szexualitással kapcsolatos –, amit érdemes volt letennie néhány játékosnak. Az elődöntő és a potenciális aranyérem akkor motivációs erő volt, ami azt gondoltam, elvisz Párizsig. Aztán kikaptunk, és nem volt kedvem ehhez. Most, hogy megvan a bronz, úgy vagyok vele, hogy lehet ebből még póló, csak minden tényezőnek stimmelnie kell. Kicsit el kell engednem a vízilabdát, a klubbal elérni szép eredményeket, amikből töltekezek, és majd utána egyértelmű választ adok a folytatással kapcsolatban

– értékelt a vegyes zónában Varga Dénes csapatkapitány.

„Minden meccsbe úgy megyünk bele, hogy nem akarunk gólt kapni, itt a második félidőben sikerült is” – kezdte az értékelést Vámos Márton az Indexnek.

Összeültünk a mérkőzés előtt, mindenki elmondta a saját motivációját, ezek lebegtek a szemünk előtt, ezek tudtak átlendíteni a nehézségeken, aztán Viktor lehúzta a rolót, a blokkok és a labdaszerzések is ott voltak a helyükön. Ezekre építve tudtunk gólokat lőni, 5–5 után elhúztunk kettővel, ott pedig szerintem feladták fejben, mi pedig föléjük nőttünk és elhittük, hogy meg tudjuk nyerni ezt a meccset.

Azt a két gólt egyébként pont Vámos szerezte, de megjegyezte, hogy bárkire kijöhetett volna a figura. „Természetesen, ha nem én vagyok ott, akkor más is elvállalta volna és be is lőtte volna ugyanúgy. Az sosem jó, ha te eldöntöd, hogy odamész és belövöd, mert ez egy csapatjáték, ahol a másiknak ki kell alakítani a helyzetet, alá kell játszani, hogy ő utána gólt tudjon lőni, ez ugyanannyira az előkészítő érdeme, mint a góllövőé. Ezzel a szellemmel lehet csapatjátékot játszani és végül győzni.”

Vámos azt is hozzátette, hogy senkit sem kellett külön motiválni, ráadásul Nagy Viktor visszavonulása is feltüzelte a csapatot.

Erdélyi Balázs is a védekezést emelte ki, amely valóban tökéletesen muzsikált a második félidőben.

Ez nagyon messze volt attól, hogy sima legyen. Azok után, amit hátul műveltünk védekezésben Viktorral az élen, szerintem nem is lehetett volna más vége. A vízben és a vízen kívül is meg kellett ezt nyernünk. Az elődöntő után összeültünk, és bár még mindig nem emésztettük meg, felnőtt emberek vagyunk, a bronzmeccsre kellett koncentrálnunk, a sebeinket majd később nyalogatjuk. Az sokkal fontosabb volt, hogy végre sikerüljön érmet nyerni 

Lehet, hogy Hárai Balázs számára is ez volt az utolsó olimpia, de még nem szeretne ennyire előre tekinteni.

„A kezünkben volt az álmunk, amiért jöttünk, azt egy kicsit elengedtük, és noha közhely, de arannyal felérő ez a bronzérem. Rengetegen dolgoztak azért, hogy mi medállal menjünk haza, legyen szó játékosokról, stábtagokról, vagy azokról az emberekről, akik otthonról szorítottak értünk. És persze ott vannak a családtagok, akik nagyon sok áldozatot hoztak értünk, akárcsak mi magunkért. A meccsen nagyon elfáradtam, nem is megyek leúszni, de a lényegen, a boldogságunkon nem változtat. 

Nem tudom, hogy ez volt-e az utolsó olimpiám, Párizsban még nem voltam, szerintem szép hely, kérdés, hogy a családdal megyek-e oda nyaralni, vagy majd az olimpiára.

Meglátjuk, amikor odakerülünk, most nem nézek ennyire előre, csak annak örülök, hogy itt ma nyertünk” – zárta gondolatait a center.

(Borítókép: Vámos Márton és Nagy Viktor öröme a bronzmérkőzés után. Fotó: Illyés Tibor / MTI)