Vancsa Zalán: Akik ismernek, tudják, nem vagyok nagyképű gyerek

Nyolcvan percet játszott Vancsa Zalán kedden a szegedi Szent Gellért Fórum „jégszekrényében” a magyar U19-es labdarúgó-válogatott Bosznia-Hercegovina elleni mérkőzésén. De milyen nyolcvan percet! A magyar futball legújabb üdvöskéje – aki október 27-én lesz 18 éves – élete első mérkőzésén a számára eggyel magasabb korosztály válogatottjában némiképp szokatlan pozícióban, a kéttagú csatársor bal oldalán játszott, és már nyolc perc után egy olyan labdaátvételt mutatott be, amire csak az istenáldotta tehetségű srácok képesek, és a jobblábas lövés is rendben volt, de Sahonovic, a bosnyákok kapusa bravúrral védett.

Aztán a 15. percben jött az első gólja:

Érdemes megfigyelni, ahogy combbal leveszi a labdát, majd anélkül, hogy leesne, a jobb kapufa segítségével a hálóba lövi.

Aztán hamarosan jött Vancsa második gólja, amellyel már 3–1-re vezettünk. Nézzük csak: a belga Lommel játékosa indítja a jobb szélen Kovács Mátyást, aki laposan középre ad, Vancsa addigra már megérkezett, száznyolcvan fokos fordulattal átveszi a labdát, ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozza védőjét, és ballal a bal sarokba lő. Újabb villanás!

És könnyen mesterhármas lehetett volna egy félidő alatt, de Vancsa nyolcméteres, léc alá tartó bombáját a bosnyák kapus hatalmas bravúrral kiütötte:

A helyzet 45:35-nél

A második félidő elején volt még egy olyan ritmusváltása, amikor csak néztek a bosnyákok, mint a moziban. 

1:26.00-nál

A mérkőzés után beszélgettünk Vancsa Zalánnal.

Nem emlékszem, hogy bármilyen szintű magyar futballválogatott mikor rúgott legutóbb hat gólt. Milyen volt a bosnyákok elleni meccs belülről?

Nagyon agresszívan letámadtuk őket, és már az első pillanattól kezdve erősen koncentráltunk, továbbá jól éltünk a lehetőségeinkkel.

Ahhoz képest, hogy ez csak egy felkészülési mérkőzés volt, nagyon odatette magát a csapat és ön is.

Nekem ez volt az első szereplésem az idősebbek, az U19-esek válogatottjában, bár meg kell mondanom, eddig minden találkozójukat megnéztem. Mindig azt láttam, hogy nagyon agresszívan és koncentráltan mennek bele minden meccsbe, és ennek meg is van az eredménye.

A hazai sporthírek főszereplője lett az utóbbi napokban. Mennyire motiválta ezen a délutánon ez a körülmény?

Igazából ugyanazt akartam adni, amit mindig, próbáltam kizárni minden külső körülményt. Ilyenkor az a jó, ha csak elkezdek focizni, és akkor nem lesz baj. Minden mérkőzésen fejlődni akarok, csak ez foglalkoztat, nem érdekel a körítés. 

Még ha ki is akarja zárni, azért beszéljünk egy kicsit az elmúlt három-négy napról. Mi minden történt önnel Manchesterben?

Óriási, felejthetetlen élmény volt. Csütörtök délután indult a gépem, estére odaértünk, pihentem egy kicsit, és másnap reggel kezdődött az egész napos, roppant alapos, mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat. Minden apróságot megvizsgáltak, szerencsére mindent rendben találtak. Estefelé volt lehetőségem megnézni az akadémiát és az egész létesítményt, az Etihad Stadiont. Fantasztikus volt, leesett az állam. Megnéztem az első csapat öltözőjét, láttam, hogy hol készülnek Sterlingék, az ő szekrénye előtt fényképeztem le magam.

Játékosokkal, edzőkkel találkozott?

Nem, mert most szünet van, csak egyetlen sérült futballistával találkoztam, Olekszandr Zincsenkóval. Ő egy ukrán srác, szerintem nem kell bemutatnom. Bemutatkoztam neki, váltottunk pár szót angolul, teljesen normális volt.

Ez volt a terv? Mármint, hogy a Lommellel ír alá hároméves szerződést?

Igen. Úgy láttam – és a családunk és az engem képviselő ügynökség, az ICM Stellar is úgy látta –, hogy ez lesz a klubok és a lehetőségek közül a legjobb, és a belga másodosztályban szép fokozatosan tudom építeni magam.

De a tavaszt még az MTK-ban játssza végig kölcsönben, ugye?

Így van, hiszen kell a folytonos játéklehetőség.

Itt, Szegeden két évvel idősebbek között futballozott, de ez nem lehet önnek újdonság, hiszen már az NB I-ben is rúgott gólt, az Újpestnek.

Nem voltam lámpalázas, örültem nagyon, hogy lehetőséget kaptam, hogy pályára léphettem, és szerencsére jól sült el.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy két gólt rúgjon a bemutatkozása alkalmával, sőt, még a mesterhármas is benne volt. Hogyan szedte ki a bosnyák kapus azt a léc alá tartó bombát?

Azt én sem értem, de azért nem vagyok elkeseredve.

Meséljen még egy kicsit a hétvégéjéről!

Szombat délután visszaérkeztem Manchesterből, a szüleimmel megvacsoráztunk egy étteremben, megünnepeltük a sikeres orvosi vizsgálatot és azt, hogy elküldték nekünk a szerződést. Jó alaposan átnéztük apuval, aztán vasárnap délelőtt már online alá is kellett írnunk, apunak is, mivel még kiskorú vagyok. Aztán délután már csatlakoztam Telkiben a válogatotthoz.

Várjunk, várjunk! Mi volt otthon, anya mit főzött ebédre?

Rántott csirkét rizzsel. Az az egyik kedvencem.

Odafigyel az egészséges táplálkozásra?

Persze, próbálok mindig egészségesen enni, ezzel nincs gond. Lesz nemsokára egy meetingem, és ott kapok a klubomtól egy étrendet, plusz egy külön edzéstervet is, amit az MTK-s tréningek mellett el kell végeznem. 

Ez volt vasárnap...

Délután hatkor indultunk Telkiből Szegedre, megvacsoráztunk, aztán készültünk a mai meccsre.

Meg kell mondanom, meglepően erős a csapatuk.

Köszönöm szépen, márciusban szeretnénk megszerezni az első helyet a győri elitkörben, ehhez Izraelt, Törökországot és Skócia kell megelőznünk. 

Nem volt szokatlan előretolt csatárként játszani, amikor az MTK-ban rendszerint szélső a posztja?

Igazából az MTK-ban is előfordult már, hogy amikor háromvédős felállásban játszottunk, akkor is ék volt a szerepköröm, úgyhogy egyáltalán nem volt ez most szokatlan. Szerintem a gyorsaságom is megvan hozzá, mondhatjuk így is.

Hogyan viseli ezt a hirtelen jött nagy népszerűséget és a médiaérdeklődést?

Hát... Egy kicsit sok nekem...

Akkor mindjárt be is fejezem!

Ja nem, nem, nem... Csak azt akarom mondani, hogy nem szeretném ezzel, az átigazolásommal felhívni magamra a figyelmet, hanem inkább a játékommal. 

Hát azzal ma nem volt baj.

Nem, nem, csak azt szeretném, ha inkább a játékomról és a góljaimról írnának, és nem arról, hogy a Lommelbe igazoltam, és az Etihad Stadionban jártam.

Édesapja azt mondta önről, hogy szerény mintagyerek.

Hát, ha mintagyerek nem is vagyok, de úgy érzem, megvan bennem a futballhoz szükséges alázat, aki jól ismer, az tudja, hogy ilyen vagyok. Mindegy, ki mit mond, akik nekem fontosak, azok tudják, hogy nem vagyok nagyképű gyerek, a mindennapokban szeretek élni, két lábbal a földön. 

(Borítókép: Vancsa Zalán. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)