Schmitt búcsúzik – 1992-ben a mennyekbe ment, 2004-ben pokolra szállt

Harminckilenc évig tartó ötkarikás út végéhez és a májusban elérkező nyolcvanadik születésnapjához közeledik Schmitt Pál, akit 1983-ban választottak meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjának. A véget egy új és szürkébb világ kezdetének is tekintheti, amikor tiszteletbeli NOB-taggá átváltozva ugyan még mindig a kongresszusok résztvevője lehet, sőt fel is szólalhat, ám a voksolásoknál már nem nyomhatja meg a gombot. Sokan még ezért is irigyelhetik, a kétszeres olimpiai bajnok viszont lélekben felkészült arra, hogy a szavainak akkor már egészen más lesz a súlya.

„Erre mondaná azt a pesti utca embere, hogy ki figyel oda az ülésterem leghátsó sorában helyet foglaló öregúrra, de ezért nem kell durcás arcot vágni és bosszankodni. Ez az élet rendje, a megváltoztathatatlan. Ha már mindenképpen hátra kell lépni, búcsúzni csak szépen és méltósággal szabad. Sohasem kérkedtem azzal, hogy a tökéletes sportdiplomata megtestesítője vagyok, de azzal méltán büszkélkedhetek, hogy a fél életemen át a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot szolgáltam, és annál is hosszabb ideig dolgoztam a magyar sport, hazám sportolóinak az olimpiai sikereiért” – jelentette ki az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Schmitt Pál, a nemzet sportolója, aki 1983-ban egy szomorú eseményt követőn került a nemzetközi sportszervezet kötelékébe.

Csanádi Árpád követője

„Abban az évben halt meg hatvanesztendősen dr. Csanádi Árpád, a NOB magyar tagja, a szervezet nagy tekintélynek örvendő sportigazgatója, akinek a temetésére Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság spanyol elnöke is Budapestre érkezett. A NOB első embere megtekintette az éppen akkor zajló tornász-világbajnokságot, majd a magyar sport vezetőivel Csanádi Árpád megüresedett helyének betöltéséről tárgyalt. Én akkoriban a Népstadion és Intézményei vezérigazgatója voltam, és hatalmas büszkeséggel töltött el, hogy a választás rám esett. Nem sokkal később lettem a NOB tagja, amelynek egy ideig az alelnöke is lehettem, 16 esztendőn át a protokollfőnöke, valamint a környezetvédelmi sportbizottság vezetője is.”

Nem tekinthetett túl merészen előre 1983-ban, alig egy évvel a második, bojkott sújtotta nyári játékok előtt, így arra sem gondolhatott, hogy az „ötkarikás” útját egészen mostanáig járhatja, noha akkoriban a NOB-tagok megbízatása még életük végéig szólt. Akadtak is el-elbóbiskoló aggastyánok az üléstermek széksoraiban.

„Nem volt kőbe vésve, hogy egy év híján négy évtizeden át a NOB tagja lehetek. Jóval később született az a döntés, hogy a tagság felső korhatárát 70 esztendőre viszik le, és ezalól csak négyen mentesültek. A liechtensteini Nóra hercegnő, a kanadai Dick Pound, a WADA alapító elnöke, Albert monacói herceg és jómagam. Így lehettünk, illetve maradhattunk mindmáig az olimpiai mozgalom tovább szolgáló veteránjai, miközben mindenki másnak át kell adnia a helyét, ha a hetvenedik életétévét már betöltötte.”

Kényelmetlen percek Los Angelesben

Megválasztásától kezdve minden nyári és téli olimpiának a résztvevője lehetett, 2010-től pedig az ifjúsági olimpiáknak is. Mindig is felpezsdítette a sportolók társasága, nem érezte viszont jól magát a bőrében 1984-ben Los Angelesben, ahol újonc tagként és magyarként minden egyes szavára vigyáznia kellett, és még magyarázkodnia is, pedig a moszkvai olimpiával történtek után várható volt a visszavágás, és a napnál is világosabb a távolmaradások igazi oka.

„Az elmúlt négy évtized távolról sem volt tükörsima és feszültségektől mentes időszak a NOB történetében. Példaképpen említhetem a Dél-afrikai Köztársaság tagságának felfüggesztésével kapcsolatos, majd a »visszafogadást« megelőző bonyodalmakat, hasonlóképpen a volt NSZK és NDK sportolóit egyesítő, közös német olimpiai csapat kialakításának feladatát. Még nagyobb fejtörést okoztak az államilag szervezett és fedezett orosz doppingügyek, amelyek súlyos szankciókat kényszerítettek ki a döntéshozókból. Ezért is kötelességem elismerésemet kifejezni Juan Antonio Samaranch 21 éves elnöki tevékenységéért, aki kifinomult diplomáciai érzékkel kezelte a konfliktusokat, és parancsolt megálljt az egymás ellen feszülőknek.”

A magyar sportdiplomata éppen Samaranch szülővárosában, az 1992-es barcelonai olimpián volt a leginkább büszke arra, hogy magyarnak született. Kevés kivétellel mind a 217 olimpikonunkat jól ismerte, tudta, hogy melyik klubot képviselik, a 11 aranyérmesünk nevét pedig ma is betéve tudja. Nem ment ki a fejéből, hogy a fogadalomtevőink egyike Egerszegi Krisztina volt, aki ezt nem sokkal később olimpiai mesterhármassal hálálta meg, férfi tagja pedig a kétszeres olimpiai bajnok Gyulay Zsolt, aki január óta elnökként kormányozza a Magyar Olimpiai Bizottságot. Schmitt büszke arra, hogy közreműködésével számos klubelnök lehetett ott azon az olimpián, ahogy a MOB lelkes támogatói is, és ezt azért is kezdeményezte, hogy kimutathassa a háláját azoknak, akik részesei voltak a magyar és a nemzetközi sportdiplomáciai sikerei megalapozásának.

Athén fájó emlék

„Ma is fájó emlék viszont a számomra az athéni olimpia, ahol két felelőtlen sportoló súlyos doppingvétsége árnyékolta be a magyar csapat szereplését. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem a MOB állt a doppingolások mögött, mégis nekünk kellett magyarázkodnunk és cáfolni a súlyos vádakat, mintha minden magyar győzelem mögött doppingvétség állt volna. Volt olyan olimpia, ahol a vártnál kevesebb aranyat nyertünk, mint például Pekingben, de legalább egyenes gerinccel és nem szemlesütve kellett hazatérnünk. Az elmondottak miatt is mélységesen elítélem a csalókat és azokat, akik a sportolókat a tiltott eszközök használatához hozzásegítik. Minden olyan kezdeményezést, így például a levett minták megismételt vizsgálatát, meggyőződéssel támogatok, amely visszatartó erőt mutat, és újra egyenlő esélyt teremt a tisztességes sportolók számára.”

„Rossz szemmel nézem ugyanakkor azt a kapkodást és rögtönzést, amit újabban az olimpiai program átalakításában tapasztalok. Nehéz meggyőzni arról, hogy nem csupán előrelátó modernizációról van szó, mert aki csak egy kicsit is ért a sporthoz, az tudja, hogy szinte már mindent a televíziós közvetítők igényeihez próbálnak igazítani. Ha így megy tovább, könnyen lehet, hogy marketing, a nézettség és tetszésnyilvánítás internetes adatai fölényes győzelmet aratnak a sport értékeivel szemben, és ez nagyon rossz irányba viheti el az olimpiai játékokat.”

Szívfájdalma, hogy tavaly össztűz alá került a lovaglás, az öttusa messze leglátványosabb versenyszáma, amiben ugyan mindig is ott lappangott a rontás veszélye, de ez ellen éppen azok nem lázadoztak, akik a show nélkülözhetetlen szereplői: maguk az öttusázók.

„Sorra kértem ki azoknak a barátaimnak, olimpiai bajnoktársaimnak a véleményét, akik öttusázóként nagy győzelmeket arattak, egyszer-egyszer viszont meggyűlt a bajuk az ellenszegülő hátasukkal. Egytől egyig azt mondták, hogy ez mindig is benne volt a kalapban, amire én meg azt mondom, hogy Balczó Bandi, Németh Feri, Martinek Janika és Fábián Laci egyszerre aligha tévedhet. Ha az lesz a vége, hogy a lovaglást valamiféle tévéshow-ból ellesett nyaktörő mutatvánnyal váltják fel, akkor az öttusasport vezetői végzetes hibát követnek el, és maguk lesznek a sportáguk sírásói. Májusban tartja meg a NOB azt a kongresszusát, ahol végérvényesen döntenek a 2028. évi olimpia programjáról, és én ezt az alkalmat megragadva fogok újra szót emelni mindenfajta felelőtlen átalakítás ellen. Nekem az úgynevezett fiatalos sportágakról sincs igazán jó véleményem. Szerintem csak évek múlva fog kiderülni, hogy valójában érdemesek-e arra, hogy a 125 éves múltra visszatekintő olimpiai mozgalom részesei lehessenek.”

A folyamatokat ismerve nem számít arra, hogy a jövőben bármilyen feladatot is kapna a NOB-tól, vagy kikérnék a véleményét. Unatkozni így sem fog, hiszen három egyetem felkérésére a környezetvédelemről, a protokolláris feladatokról, valamint az olimpiák és a sport kapcsolatáról tart előadásokat. A jövőben az olimpiai ezüstérmes feleségének, a három felnőtt lányának és a hat unokájának is több időt szeretne szentelni, de a saját egészségének a megőrzését is fontos feladatának tekinti. Ezután is készen áll tanácsot adni minden olyan magyar sportvezetőnek, aki ad a véleményére, az viszont szomorúsággal töltötte el, hogy Kulcsár Krisztiánt azért fosztotta meg elnöki tisztétől a MOB tagsága, mert hibás döntéseket hozott, és azokat nem próbálta meg kijavítani. Túl magas labdát adott fel a kritikusainak, olimpiai bajnokokat, hangadókat fordított maga ellen. Hisz ugyanakkor abban, hogy utódjaként Gyulay Zsolt képes lesz begyógyítani a sebeket, egységet teremteni és szövetségesnek tekinteni mindazokat, akiknek szívügye a MOB és a magyar olimpiai mozgalom jövője.

(Borítókép: Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, sportdiplomata, volt köztársasági elnök, a nemzet sportolója a budapesti irodája előtti folyosón 2017. február 16-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)