Miért vágták vigyázzba magukat a Sepsi román futballistái a székely himnusz hallatán?

Diószegi László pékmester a magyar futball – mert hiába van Sepsiszentgyörgy hatszáz kilométerre a magyar–román határ túlsó oldalán – legkülönösebb klubelnöke. Hogy miért, mindjárt elmondjuk.

„2011-ben a második porckorongsérvműtétem kicsit balul sült el: megsértették az ideget, két hónapig ágyban feküdtem. Volt időm gondolkozni – emlékezett lapunknak Diószegi. – Néhány nap után áthívtam a barátomat, egyben szomszédomat, Kertész Dávidot, aki tanult szakmájára nézve építészmérnök. Elmondtam neki, a pékségünk elég jól megy, mi lenne, ha újraindítanánk a városban a focit, amely 2008-ban megszűnt. Egy nap alatt meg is egyeztünk, egyedül a klub színeiben volt vita, én zöld-fehéret választottam volna, mert az egész város fradista, de végül meggyőzött, hogy a hagyományokra tekintettel tartsuk meg a tradicionális piros-fehér színeket.”

Így hát 2011-ben újraindult a futball Háromszék fővárosában, és az ötödik osztályból hamarosan felküzdötte magát az élvonalba az OSK. Eleinte kizárólag Diószegi pékségének profitjából, aztán már ez nem volt elég, és betársult három szentgyörgyi székely üzletember. Ma pedig már a büdzsé felét a Romániában jelentős tévés jogdíjak, másik felét pedig a szponzori pénzek teszik ki, amelyek Magyarországról is érkeznek. Úgy tudjuk, a játékosfizetések nem szaladtak el, mint Magyarországon.

A komoly klubbá válás fordulópontját a Sepsi Aréna, az Erődnek becézett mintegy nyolcezres stadion felépítése jelentette, 27 millió eurós költséggel, magyar kormányzati forrásból. A munkálatok idén tavasszal fejeződtek be.

Hogy miért becézzük Erődnek? Mert a Kós Károly és Makovecz Imre építészi stílusjegyeit magán hordozó létesítmény a tornyaival ténylegesen is erődítményre hajaz, és nem titkolt szándékunk, hogy az ellenfélnek inába szálljon a bátorsága, amikor belépnek e falak közé – mosolyodott el Diószegi.

Úgy tűnik, csütörtökön az Olimpija Ljubljanának is inába szállt a bátorsága a Konferencialiga-mérkőzés hajrájában, mi mással magyarázhatnánk a 3–1-es végeredményt kialakító szlovén öngólt?!

És akkor, a lefújás után következett az a jelenet, amiért tulajdonképpen ez a cikk íródott. A bal oldali kapu mögött helyet foglaló, legalább két és fél ezres kemény mag rázendített a Székely himnuszra, amit egy pillanat alatt átvett az egész, szinte kizárólag székely magyarokból álló nyolcezres szurkolósereg. Zúgott a „Ne hagyd elveszni, Erdélyt, Istenünk!”, miközben a csapat, benne a hét-nyolc román nemzetiségű játékossal, átszellemült arccal hallgatta a székelység nemzeti fohászát. 

„Tisztelet a székelyeknek a csapatért és a stadionban uralkodó hangulatért. A székely himnuszt is tisztelem. Jó volt, újabb leckét ad nekünk, románoknak, hogyan viselkedjünk a stadionban!” (Cristian 2M)

„ Nagyon szép himnusz, aminek ha megkeresed a román fordítását, látni fogod, hogy nincs okod sértőnek tartani, főleg, ha erdélyi vagy! Gratulálunk a Sepsinek, és további sikereket kívánunk. Egy CFR-szurkoló.” (Andrei A.)

„Bár nem vagyok a szurkolójuk, be kell vallanom, hogy valami ilyesmit szeretnék látni Románia összes stadionjában.” (Mr. Danutzu7)

„Vicces látni, hogy egy magyar klub emeli magasra a román futball zászlaját Európában. A hagyományos román klubok eredményei Európában mostanság szégyenletesek. Kazah, luxemburgi, örmény csapatoktól kikapni elfogadhatatlan egy olyan futballőrült országban, mint amilyen Románia.” (JMP 90)

És így tovább, és így tovább.

Vasárnap felhívtuk Diószegi Lászlót – még az utóbb 4–0-ra megnyert, FC Arges elleni bajnoki előtt –, aki tökéletesen elfogadható és logikus, egyszersmind szívderítő magyarázatot adott az egy-két évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen jelenségre.

Az embereknek az a része is meg kell hogy értse, aki nem szereti a focit vagy a stadiont. A Sepsi Aréna és az OSK több tízezer embernek jelenti a boldogságot, a gyülekezőhelyet, gyakorlatilag egész Sepsiszentgyörgy lakosságának. Amelynek 80 százaléka magyar, de a román nemzetiségű húsz százalék is azonosul a csapattal, szurkol az OSK-nak. Mindez több tízezer embernek boldogság – magyarázta a klubtulajdonos.

Majd arról beszélt, hogy amikor látta és hallotta a csaknem nyolcezer embert énekelni a székely himnuszt, és a nyolcezerből négyezren piros-fehér Sepsi-sálat feszítettek ki, meghatódott.

Óriási az összetartozás érzése. Nyolcezer ember énekel, négyezren sállal a kezükben. Akinek jelent valamit, hogy magyar, annak a szőr felállt a karján. Szerintem még a szentgyörgyi románoknak is. 

Diószegi hangsúlyozta: a tiszteletet mindenkinek meg kell adni.

Balról jobbra, jobbról balra, ahogy mondani szoktam. Tudjuk megtanulni tisztelni a másikat, ez a fontos. Román a magyart, s magyar a románt. A lényeg az, hogy együtt vagyunk mi, szentgyörgyiek, és ezt a csapatunk román szurkolói és játékosai is átérzik.

Befejezésül a klubelnök még hozzátette, hogy most már 65:35 arányban ők a továbbjutás esélyesei Ljubljanában.

Ezt már nem szabad elszúrnunk! – jelentette ki. 

(Borítókép: Diószegi László elnök klubtulajdonos és a Sepsi OSK labdarúgócsapat tagjai az Aradon július 9-én elnyert román Szuperkupa bemutatásán Sepsiszentgyörgyön 2022. július 13-án. Fotó: Kátai Edit / MTI)