Tízszer annyit kell utazni egy úszóedzésre, mint a rezsiválság előtt

image 6483441 (5)
2022.12.03. 21:21
A Magyar Úszó Hírességek Csarnokának „újonca” üzent a jövő bajnokainak. Selmeci Attila amondó, előbb az alázatot kell kimutatni, csak aztán lehet tartani a markokat.

Félreérthetetlen módon fogalmazta meg a fiatal úszóknak – a jövő bajnokainak  címzett, jó szándékúan figyelmeztető üzenetét a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé az elmúlt héten beiktatott Selmeci Attila, aki világnagyságot nevelt Milák Kristófból, most viszont már nincs saját tanítványa. A 64 éves szakember jelenleg a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnökeként és az edzőbizottság vezetőjeként hasznosítja magát, és látja el tanácsokkal a nála fiatalabb kollégáit. Tekintélyét negyven év kemény munkájával és világraszóló sikerek sokaságával alapozta meg, amelyekből egyet is elég felidézni. Milák 2019-es kvangdzsui úszását, amikor a csúcstehetség 1:50.73 perc alatt írt sporttörténelmet a 200 méter pillangó világbajnoki döntőjében.

Az „Úszópápa” sem volt úszó

Járom az országot, lépten-nyomon találkozom azokkal a feltörekvő tehetséges fiatalokkal, akik a visszavonult Cseh Lászlót és a pályafutása közelgő lezárását lebegtető Hosszú Katinkát tekintik példaképüknek, és szeretnének rájuk emlékeztető sikerekkel kitűnni. Neveket nem mondanék, de amit tapasztalok, az optimizmussal tölt el – nyilatkozta az Szpress Hírszolgálatnak Selmeci Attila, akinek a szívét szűnni nem akaró vastaps dobogtatta meg a sportág egykori és jelenlegi nagyságai előtt tisztelgő ünnepi gálán.  Ugyanakkor azt sem titkolhatom, hogy találkoztam már olyan, a tizenéves koruk derekán járó, nagyravágyó fiatal versenyzőkkel is, akiknek egy kicsit szerényebbnek kellene lenniük. Nekik csak azt tanácsolhatom, hogy előbb bizonyítsák be az úszás és a lemondásokkal teli munka iránti alázatukat, és csak aztán sorolják az igényeiket, vagy tartsák a markukat. Ezzel addig nincs is baj, amig nem esnek túlzásba, és nem követelőznek. Nem sajnálok tőlük semmit sem, mert aki bajnoki érmekre vágyik, és válogatott szereplésekre, annak eleve oda kell tennie magát, a kérdés inkább az, hogy milyen erős és tartós a bennük lakozó motiváció”  folytatta minden idők egyik legsikeresebb hazai mestere, akit inkább uszodai, mint úszóhírességnek kellene nevezni, hiszen soha nem tartozott ennek a sportágnak a versenyzői közé. Ahogy egykor az „Úszópápa” Széchy Tamás sem, akinek a versenyistállójában ennek ellenére olyan úszónagyságok nevelkedtek, mint  a nevek sorrendjének nincs jelentősége  Hargitay András, Verrasztó Zoltán, Sós Csaba, Wladár Sándor, Vermes Albán, Czene Attila, Darnyi Tamás, Rózsa Norbert és Szabó József.

A jól kifejező alázat szót amúgy előszeretettel építi mondataiba Selmeci Attila, aki éppen ennek az erénynek a naponta megnyilvánuló kifejezését kérte olykor számon Milák Kristóftól, pedig ha valaki, akkor a „Magyar Földönkívüli” edzőjének minden álmát megvalósítva 2017-től folyamatosan csak előre haladt, miközben egyre több jel mutatott arra, hogy előbb vagy utóbb elválnak az útjaik.

Mint aki feljutott a Himalája legmagasabb csúcsára

Gyökeres változás következett be az életemben a tokiói olimpiát követően, amely egy újabb csúcs meghódítását jelentette mindkettőnk számára. Negyven év után először maradtam saját versenyző nélkül, s bizony az új helyzet furcsaságát a vártnál is nehezebben tudtam feldolgozni. Ugyanakkor az is igaz, hogy végre vissza tudtam venni a tempóból, bár az uszodákat új tisztségemben is napi rendszerességgel látogatom. Akinek tudok, segítek, aki a tanácsomat kéri, annak a rendelkezésére állok. Szerencsémnek mondhatom, hogy a szövetség nem engedte el a kezemet, és itt azt is meg kell említenem, hogy Wladár Sándor elnök kezdeményezésére vehettem át az edzőbizottság vezetését, akinek a javaslatát tudomásom szerint a szakma legjobbjai közé tartozó edzőkollégáim is támogatták. Soha nem a rangokért és a tisztségekért dolgoztam, szakmai alelnökké választásom napjának az estéjén mégis úgy éreztem magamat, mint a bátor alpinista, aki feljutott a Himalája legmagasabb csúcsára. Most, hogy a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába is beléphettem, elmondhatom, hogy a munkásságomat ennél jobban már nem lehet elismerni.”

Selmeci Attila a magyar úszósportot, az egyesületeket, az edzőket és a versenyzőket egyaránt érintő új helyzetről is szót ejtett, amelyet csak erőltetett optimizmussal lehet rózsásnak nevezni.

Alig egy évvel az után, hogy a Covid-járvány és az uszodabezárások mélyütései keményen megrendítették az egész sportágunkat, most a rezsinövekedés következtében ismét aggasztó helyzet alakult ki, amire gyors megoldást kellett találni. Mindenkinek tetszőt nem lehetett, de azért az mégiscsak nagy dolog, hogy a sportkormányzati segítségnek köszönhetően 77 uszoda ajtaja nyitva maradt a versenyzők és a szabadidős sportolók előtt. Át tudom érezni azoknak az edzőknek és versenyzőknek a helyzetét, akik eddig átlagosan naponta 2,5 kilométert tettek meg azért, hogy elérjék a megszokott uszodájukat, most viszont tízszer hosszabb utat kell megtenniük, hogy ne kényszerüljenek feladásra. Remélem, hogy jövőre sokkal jobb lesz a helyzet, amire azért is szükség van, mert a szövetség országos programjai nem fékeződhetnek le” – hangsúlyozta Selmeci Attila, aki nemrégiben a jövő bajnokainak soproni közös edzőtáborában segédkezett, ezen a hétvégén pedig Prágában, a Közép-európai Kupa versenyen figyeli a magyar úszósport elitjébe pályázó fiatalok szereplését.

(Borítókép: Selmeci Attila 2021. augusztus 2-án. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)



  • Hírek
  • Hírek